A saját tapasztalataimból kiindulva, rengeteg ember találkozik azzal a problémával, hogy mit lehet tenni, ha az embert a legkedvesebb családtagja, vagy szeretett barátja szembesíti azzal a ténnyel, hogy megerőszakolták, zaklatták, vagy bántalmazták. Én személy szerint egy ujjamon meg tudom számolni azokat a barátnőimet, akiket NEM ért soha életükben sem gyermekkori zaklatás, vagy nemi erőszak. Szomorú statisztika. A saját bőrömön érzem. Előre szólok: fájni fog. Nagyon. Neked is, a segítőnek/mentornak.

Az embert hirtelen sokk éri, amikor szembesül ezzel a problémával, és hirtelen azt sem tudja, mit mondjon, hogy viselkedjen. Van, aki lefagy, van, aki nem hiszi el, hogy ilyen is megtörténhet azzal az emberrel, akit szeret. Pedig megtörténik. És lehet, hogy épp az egyik szeretett családtagod teszi a másik szeretett családtagoddal.

Mit tudsz tenni, ha ezzel szembesülsz?

Az áldozatok nagy része nem mer nyilvánosságra lépni, néha még családon belül sem. Rengeteg történetet hallottam gyermekkori erőszakokról, amik csak évek múltán derülnek ki, akkor mer csak az áldozat beszélni róla, amikor a "közvetlen" veszély és félelem az elkövető bosszújától már biztonságos távolságra került.

A legelső és legfontosabb szabály, ha segíteni akarsz:

HIDD EL, AMIT AZ ÁLDOZAT MOND. Nem szórakozásból mondja. Nem bosszút állni akar vele. GYÓGYULNI AKAR. Túl akar jutni a traumán. És ehhez szükséges, hogy valakinek elmondja, hogy mi történt vele, és tudomásul vegyék a történteket.

A második legfontosabb szabály:
NE HIBÁZTASD. hogy miért azt vette fel, miért oda ment, miért egyedül, miért engedte be a lakásba, stb... Mondd el neki, hogy nem ő a hibás, hanem az elkövető. Mondd el neki, hogy nem ő tehet az ellene elkövetett bűncselekményről, és ajánld fel a segítségedet. Hagyd, hogy döntsön. Támogasd a döntésében. Ha el akar menni rendőrségre, kísérd el. (Ebben az esetben ne hagyd, hogy lezuhanyozzon, és ruhát váltson, mert a szakértői vizsgálatokhoz szükség lesz mintákra. Ha ragaszkodik a zuhanyozáshoz, akkor a bűncselekménynél viselt ruhákat gyűjtsd össze egy tiszta papírzacskóba.) Mindenképpen hívd fel a figyelmét, még ha a rendőrségre nem is akar elmenni, hogy orvoshoz menjen el, hogy ellássák a sérüléseit, megvizsgálják, okozott-e a támadás szöveti károsodást, és hogy leteszteljék nemi betegségekre, fertőzésekre, és terhességre. Tájékozódj a nemkívánt terhesség esetén a lehetőségekről (esemény utáni tabletta, abortusz, vagy szülés, nyílt, vagy titkos örökbeadás, esetleg felnevelés) helyette is, hogy ha kérné a tanácsodat, tudj neki segíteni. Maradj mellette, ha igényt tart rá. Ha beszélni akar róla, hallgasd meg. Ha nem akar róla beszélni, akkor ne erőltesd. Tudatosítsd benne, hogy most ő irányítja a dolgokat, semmit nem kell megtennie, amit nem akar.

Ne akard helyette megoldani a helyzetet. Ne fenyegetőzz megveretéssel, mert ez további sérüléseket és frusztrációt okozhat az áldozatban. Az áldozat megsegítésére kell ilyenkor koncentrálni, nem a bosszúra. A bosszútól sajnos nem lesz jobban. Attól, hogy mellette vagy, és támogatod, attól igen.

NE KELTS BENNE BŰNTUDATOT. És ne engedd, hogy más bűntudatot keltsen benne azért, ami történt vele. Semmilyen módon. Ha valaki megkérdezi tőle, hogy miért mászkált egyedül az utcán, vagy miért kivágott felsőt vett fel, kérdezd meg az illetőt, hogy ha őt leszúrják az utcán, akkor ő a hibás, mert minek ment arra? Esetleg fel lehet világosítani az illetőt, hogy elvileg emberből lennénk, és az embert az különbözteti meg az állattól, hogy szokása gondolkozni, és felelős döntéseket hozni. Nem muszáj nőket erőszakolni...

Mondd el az áldozatnak, hogy NINCS MIT SZÉGYELLNIE. Rettenetes, ami vele történt, de nem neki kell szégyellnie magát, hanem az elkövetőnek.

Keress neki egy jó ügyvédet, és egy jó pszichológust.

VEDD KOMOLYAN. Vedd komolyan a problémáit, a tüneteit, ha emlékbevillanásai vannak, ha beparázik egy szituációban, vagy lefagy. Ezek súlyos tünetek, amikkel szakemberhez kell fordulni, nehogy maradandó pszichés sérülése legyen a traumától. Fontos, hogy ezek nem hisztik, vagy megőrülés jelei, hanem az átélt trauma utócsengései. Kezeld úgy, mint egy normális embert. Az áldozatot néha úgy kezelik mint egy beteget, de nem az, "csak" egy iszonyatos traumát élt át.

Figyelmeztess mindenkit a veszélyre.

És tudd, hogy Te sem tudsz mindent megoldani. Nem vállalhatod túl a felelősséget az áldozatért, mert nem a Te felelősséged a helyzet megoldása, Te csak segíteni tudsz. Ha nem jársz sikerrel, ne törj össze. Akkor már két áldozata van az erőszaknak. Ahogy már korábban is írtam, sajnos nem vagyunk sem Jézus Krisztusok, sem Buddhák, hogy az emberiség összes problémáját meg tudjuk oldani. Ha valamiben kudarcot vallunk, nem azért van, mert hibát követtünk el, hanem azért, mert vannak olyan problémák, amikhez bizony az átlagember, akármilyen empatikus is legyen, nem elég, hanem professzionális szakértői segítségre van szükség.