Búcsúzás

2011.08.05. 12:09

Kedves Nők!

Köszönjük, hogy velünk voltatok. Köszönjük a bizalmatokat, hogy megosztottátok velünk a megrázó tapasztalataitokat, és köszönjük, hogy ezzel segítettetek más nőknek a saját történetük és érzeseik megfogalmazásában. Köszönjük, hogy tanítottatok minket.

A blogot most bezárjuk, mert az üzemeltetés nagy személyes igénybevétel, amit egyik szerkesztő sem tud magára vállalni. A történetek, kommentek, cikkek kint maradnak, ezekhez bármikor vissza tudtok nyúlni, és a Nane Szexuális Erőszak Segélyvonala továbbra is várja a hívásaitokat az oldaldobozban megadott időben és telefonszámon.

Kívánunk Nektek minden jót, érzelmi, fizikális, szexuális és anyagi biztonságot, optimális döntéseket, szabadságot, függetlenséget, traumamentes életet a továbbiakban.

Üdvözlettel,
a Szerkesztőség
(Parlagfűző, Szárnyas fejvadász, Brummer, Selkt-Sa)

Ezt a levelet Pupától kaptuk:

Sziasztok

kicsit szánalmasnak és kicsinyesnek érzem magam a ti történeteitek olvasgatása után...vagyis előtte is de most még inkább, az én "történetem" nem ennyire brutális, őszintém mondom, erős nők vagytok, hogy mindezt túléltétek. De valakinek mégis el kell mondanom, ki kell beszélnem-írnom magamból. Aki tud róla, legjobb barátnőm és a barátom, de csak nagy vonalakban, úgy érzem kényelmetlen nekik a téma, ők pedig valószínű azt gondolják el akarom felejteni, ezért nem is hozzák szóba.
20 éves vagyok, velem most szerda hajnalban történt egy szórakozóhely mögötti szabad strandon, szóval elég friss. Nem érzem, hogy az én hibám lenne, nem félek a férfiaktól, nem remegek a félelemtől de valami mégsem stimmel azóta. Egyszerűen nem tudok vidám lenni, sivárságot érzek csak, ürességet, hogy nekem minden mindegy, és ezt nem tudom hova tenni, mert alapvetően mindig mosolygok és felvidítom a körülöttem lévő embereket, én szoktam a társaság bohóca lenni...
Barátaimmal mentem előbb az egyetem éttermébe, ahol szerda esténként buli van, de 3kor zár így a töltés túloldalán lévő "fakultatív tanszékére" szoktunk még átmenni szórakozni. Nem is volt kedvem,nem is ahhoz öltöztem, farmerban voltam papucscipőben és pólóba, még smink sem volt rajtam, csak egy kis iszogatással és baráti beszélgetéssel indult, de végül meggyőztek, hogy tartsak velük. Egy darabig még együtt voltunk, aztán valahogy eltűntek, de nem aggódtam, mikor mennek haza mindíg meg szoktak keresni és szólni, én meg szeretek táncolni, könnyen feltalálom magam nélkülük is. Nem ittam egyáltalán sokat, és mégis sok mindenre nem emlékszem. a tanszéki szórakozóhelyen is már alig voltak, mikor átmentem valakivel, akivel párszor már táncoltam más bulikban, és haza is szokott kísérni, pedig tudja, hogy van barátom, de azt mondta, ő meg a testőröm, mert olyan kis törékeny vagyok, ő meg egy igazi mackó. Na, most még ő sem tudott megvédeni. Talán vécére ment, nem tudom, mikor valaki magához húzott, hogy táncoljunk. Ezután már csak arra emlékszem, hogy kint vagyunk hátul a padoknál, felkap, majd valamiben elesik és borulunk mind a ketten. Borzalmasan fájt mindenem, legalább 3x annyit nyomott mind én és kb 2m volt, én meg csak 160cm és 40 kiló. mondtam neki, hogy szálljon le rólam, és hogy nem normális, de felfektetett a padra, egy mozdulattal lehúzta rólam a harisnyát a nadrágot és a bugyit és óvszer nélkül be akarta dugni, de benga állat volt ős is a szerszáma is, nekem meg már akkor nagyon fájt, ordítottam vele, hogy ne csinálja óvszer nélkül, gondoltam míg ő keresi én elfutok, de nyugtatgatott, hogy nem leszek terhes, én meg csak kiabáltam vele, hogy ne csinálja, de nem hagyta abba. aztán valahogy kibújtam alóla, felrántottam a nadrágom míg ő összeszedte magát és rohanni akartam, de elkapott, leráncigált a partra, és azt mondta, hogy akkor szopjak, fogta a fejem és én azt tettem amit mondott, nem ütöttem, nem haraptam, nem ordítottam és nemtudom miért nem. A hajamat rángatta, lezsibbadt a szám, mert túl nagyra kellett nyitnom, a fogaim folyamatosan súrolták, és élvezte. Aztán még 2x megkíséreltem menekülni, de mindíg visszarángatott és a számba dugta. Akkor már alig láttam a könnyeimtől, és nem érdekelt hogyan, csak szabaduljak alapon tényleg igyekeztem minél előbb kielégíteni, aztán amikor egyre hangosabban nyögött egyszer csak felpattantam és rohantam ahogy csak bírtam a homokban, de végül újra utolért, megfogta a lábam én pedig ráestem egy kiálló cölöpre épp a medencecsontommal. Itt megint kiesett egy rész, a következő kép, hogy a tulaj jön ki gázpisztollyal a kezében az  szemét meg álló farokkal menekül. Besegített miközben én begomboltam a nadrágomat, és leültetett, de én menni akartam és mentem is de nem jutottam messze, le kellett ülnöm a járdaszegélyre. 3 perc alatt ott volt a rendőrség majd a mentők is, faggattak,elkérték a diákomat, szidták az ilyen állatokat,és nyugtatgattak, hogy biztos meglesz, ismerik és már régen szúrta a szemüket csak tegyek feljelentést. Én meg csak haza akartam menni, de erősködtek, meg hogy üljek be a mentőbe én meg azt mondtam tartsák meg a diákomat nem érdekel, elindultam nélküle. A híd lábánál utolért a menőautó, és megígérték, hogy nem lesz vizsgálat és feljelentést sem kell tennem, csak felír az orvos egy esemény utáni tablettát, így velük mentem. Mire jött a nőgyógyász ott voltak a rendőrök is, győzködtek és telefonon fényképet mutogattak, hogy "ugye ő volt az?" de nem tudtam megmondani, annyira fáradt voltam, hogy hunyorítanom kellett, de nem emlékeztem az arcára és ezért nem is igyekeztem annyira, úgy éreztem jobb is ha nem tudom. Benn volt a szobában két nővér, két rendőr, két mentős és a nőgyógyász, és mind 30 alattiak lehettek, engem néztek, én meg remegtem, csupa seb és homok voltam, fáradt (már 3 napja alig aludtam) és szégyelltem magam...borzasztóan szégyelltem azért is, mert épp műszakváltás volt, reggel 6 óra én meg csak makacskodtam és nem akartam azt tenni amit mondanak. Az orvos végig komoly és rideg volt míg írta az ambuláns lapot, kérdezte mitől véres hátul a gatyám és kész ő többet nem is szólt hozzám. Megkaptam a receptem és elmentem...sosem voltam ott, így az is legalább 10 perc volt mire kikeveredtem a kórházból, majd egy órás (amúgy fél óra csak nem bírtam gyorsan menni) sétával az éppen munkába igyekvő reggeli tömegben koszosan, megalázottan, tele sebekkel visszamentem a koleszba, ahol a szobatársam még békésen aludt... Elmondtam nagy nehezen a barátomnak is mi történt de csak telefonba tudtam, mert 120kmre volt tőlem.. azt hiszem ő is sírt, sokáig csak hallgattunk... Megértem, ha ezek után, így selejtesen már nem kellek neki, könnyen mondja telefonon keresztül, hogy szeret, ha meglát már máshogy fog rám nézni akár akarja akár nem... Most itthon vagyok, a szüleim is haragszanak rám, mert "morcos" vagyok, de nem mondhatom el nekik... Az Escapelle tablettától meg tegnap szédültem, hánytam és még most is nagyon gyenge vagyok, ahol ráestem a cölöpre be van dagadva, mindenem kék zöld lila és/vagy sebes, és kicsit vérzek is... a számat fél óránként kiöblítem hideg vízzel de még mindig érzem azt az ízt, és undorodom magamtól. 
Köszönöm, hogy elmondhattam még ha nem is olvassa senki, jólesett...
 
Pupa

Blogajánlók

2011.07.07. 09:41

Egy blog a gyermekbántalmazásról. Fizikai, lelki, verbális, szexuális és anyagi bántalmazás. Az anya bántalmazása. Túlélők történetei.

http://gyerekkonnyek.postr.hu/

Felvonulás a nemi erőszak ellen:

http://slutwalkbudapest.blog.hu/

Anális szex: pro és kontra

2011.06.14. 17:08

A nőkért.hu-n volt egy komment, amely egész folyamot indított el. Ezt Angyalhaj írta a lakótársáról, aki anális szexre cipel fel az albérletükbe vadidegen egyéjszakás kalandokat. A probléma ott van, hogy neki ez az egész fájdalmat okoz, és valószínűleg maradandó károsodása is van a dologból, mert Angyalhaj fekáliás betéteket talál reggelente a kukában.

A kommenteket részletesen itt olvashatjátok.

http://www.nokert.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=203:a-pornografiarol-a-szempontban&catid=27:szexualitas&Itemid=77

Elég sokszor láttam, hogy a gyermekkori abúzus túlélője így próbál "traumásan újrajátszani", feldolgozni a vele történteket. Ennek hátulütője az, amikor a túlélő végül maradandó sérülést is szerez az ilyen szexuális aktusokból, amelyeket persze a ragadozó jellemű, könnyű áldozatra leső (én nem is értem, honnan van nekik ez a hatodik érzék, hogy PONTOSAN tudják, melyik lányt kell kiválasztani?) férfiak örömmel kihasználnak, hiszen így úgy követhetnek el nemi erőszakot/bántalmazást újra és újra, hogy nem kell attól félniük, hogy valaha is nemi erőszakkal vádolva bíróság elé kellene állniuk. Hiszen nem használt erőszakot, nem? Az meg egy más kérdés a bíróságok előtt, hogy egy túlélő kezeletlen ptsd-jét ki lehet-e használni szexuális bántalmazásra, amíg a túlélő "beleegyezik".

Szóval Angyalhaj történetéről rögtön ezek a dolgok ugrottak be...

Sajnos az eszmecserét nem tudtuk a nőkért.hu-n lefolytatni, ezért a saját blogomba tettem át, mivel egy olyan szexuális praktikáról van szó, amely bizalmas intim kapcsolat esetén csodás lehet, de veszélyessége, fájdalmassága folytán rengeteg túlélő

Szóval legyen itt két vélemény az anális szexről, ami ebből a beszélgetésből kialakult.

http://vernyulesfufu.blog.hu/2011/06/14/analis_szex_pro_es_kontra

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani barátom, Ta-mia Sansa legelső sci-fi regényét, a Sötét Hóruszt (http://bubastis.freeblog.hu/), amely 2011.05.10. kedden lehet megkapni a boltokban, illetve a kiadónál (fonixkonyv@fonixkonyv.hu).

Sansa sci-fi regényeit főleg Asimov világa inspirálta. A Sötét Hórusz csak az első láncszeme egy tizenöt kötetre tervezett sorozatnak, amelyből Sansa megírt már ötöt. Regényeit maga illusztrálja (http://sansa-tamia.deviantart.com/).

Könyveit már sokan olvasták, és az alábbi szavakkal méltatták:

Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó, önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll…

A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…

„Vonzó atmoszférájú, fordulatos, izgalmas történetet vehettem kezembe…”

(konyvkukac.freeblog.hu)

„Sansa olyan szereplőket alkotott, akik emberiek, személyiségük van, és mindegyik hozzáteszi a saját kis történetét a nagy egészhez, akárcsak a valóságban.

A történetvezetés profira utal, ha nem tudnám, hogy első könyv, nem mondanám meg. És maga az egész mese, a világ, a karakterek, akkora fantáziáról árulkodik, amiért csak tisztelni tudom. Nem csak a történet él, hanem a szereplők is, és igazán nagyon jól érzem magam ebben a világban.”

(nima.freeblog.hu)
A www.nokert.hu kapta a megtiszteltetést, hogy Sansával elkészíthette a Sötét Hórusz kiadása alkalmából az első interjút:
http://www.nokert.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=812:exkluziv-els-interju-ta-mia-sansaval-a-soetet-horusz-c-sci-fi-regeny-irojaval&catid=8:koenyvajanlok-es-kritikak&Itemid=16

Korábban már írtam a könyvről:

http://www.nokert.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=801:koenyvajanlo-ta-mia-sansa-soetet-horusz&catid=8:koenyvajanlok-es-kritikak&Itemid=16
Remélem kedvet kaptatok a könyv elolvasásához.

A könyv azért fontos a www.megeroszakoltak.blog.hu olvasói számára, mert foglalkozik a gyermekkori nemi erőszakkal és a pedofíliával. A főhős, Nekhti gyermekkorában iszonyú traumák áldozata lett, és a regény az ő fejlődését, gondolatait, felnőttkorának egy részét írja le, amikor megküzd a traumatikus múlttal.

WSG-től kaptuk ezt a levelet:

Nem tudom ide kelle leirnom a tortenetem. (Ekezetem nincsenek, kulfoldrol irok.)
Mar irtam volt egyszer Neketek. Most ujra irok, irok, hogy ne oruljek meg.

Allig tudom elkezdeni, csak remegek, es futkosnak a gondolatok a fejemben.
Nem reg, talalkoztam egy fiuval, aki szamomra szimpatikus volt. Nem csak kulsoleg, de beloseleg is volt benne egy fajta szikra, ami megtetszett. Persze tudtam, hogy csak ujra becsapom magam. Szerintem ezt egy ember tudja .En tudtam, de nagyon vagytam arra, hogy valaki szeressen. Tudtam, hogy nem az akinek o mondja magat, mert az amit mondott sokszor ellentetben volt a viselkedesevel. De en, fejbol kimagyaraztam az egeszet, hogy nem is igaz, tevedek, bekepzelem.
Tegnap talalkoztunk harmadik alkalommal. Csak setalgattunk, forrocskoiztunk az elso 4 oraban..jol ereztuk magunkat.
Mivel hideg volt, igy megkerdezte felmegyeke hozza. Tudta, hogy felek, igy mondta is, hogy csak akkor lesz valami ha en is akarom. Amugy akkor ugy voltam vele, hogy talan akarom is...de nem tettem erre semmi megjegyzest, semmit.
Majd felmentunk hozza, es o kis ido mulva fogdosni kezdett, en meg kertem ne tegye. Nem is azzal volt bajom, hogy fogdos, hanem azzal, hogy olyan mertekben rettegek a terhessegtol, hogy mar nem merek semmit sem csinalni ha adott az alkalom. Elomondtam neki mi a bajom, es o latszolag megertette, es azt mondta segiteni akar nekem. Mindkettonkon volt fehernemu, hogy ne kelljen attol feljek, hogy terhes leszek megis. Biztam benne. Kerte, hogy bizzak benne es en egy ido utan biztam is. Mert azt ereztette, nem fog bantani, hogy vigyaz ram, es hogy erdekli, hogy en felek. (tudta, hogy az elott  csak egyetlen egyszer voltam fiuval, ugy, hogy megtortent maga az aktus is) Lassan kezdtem elengedni magam, mert lattam, hogy nem akar bantani tenyleg...
Majd elerkezett az idok, hogy nekem mennem kellett haza, igy mondtam, meg 10 perc, s nekem mennem kell. A hasamra fordultam epp..o meg hatulrol ram fekudt. Eloszor azt hittem, hogy csak az lesz, mint elotte, hogy majd csak fekszik rajtam es nem bant. Majd ereztem, hogy egyre jobban leszorit az agyra, nem hagy mozdulni, es hogy kezd fogdoni. Kertem, hagyja abba. Nem egyszer, tobszor is...es egyre jobban megijedtem, majd ahogy valahogy kiszbadultam a karjai kozul, lattam, hogy le volt tolva a boxere..nagyon megijedetem, mert habar ereztem, hogy hozzam nyult, gondoltam a kezevel ttette, meg hogy oke, hogy erzem ot, de ugyis rajta van a boxer. Mar nem volt..felszoktem es uvolteni keztdem neki. Teljesen kikeltem a kepembol, legszivesebben agyon vertem volna. Peddig en 21 eves kis 145 cm csaj vagyok, o meg egy 32 eves latszolag erett ferfi...valojaban egy eretlen gorcs, egy felelotlen kisfiu.
Sirni kezdtem, nem tudtam lenyugodni.
Abban a pillanatban nem eredekelt, hogy talan meg is csaphat, vagy tovabb eroszakoskodhat. meglattam a szemeben, hogy megijedett a reakciomtol, megijedett, hogy nem hisztisen zokogok, hanem hogy orditok, es a hangomba ero van. Ero, ami a foldbe lapitotta. Csak allt ott, probalt nyugtatni, bocsanatot kerni. Legszivesebben pofon vagtam volna. Rohadt kocsog!
Ebben a pillanatban, tagadas, bosszu fazisban vagyok...nem tudom elhinni, hogy ez tortent velem, es kozben olni tudnek annyira haragszok ra.
Nem tortent behatolas..nem is ez a lenyeg itt. A lenyeg az, hogy olyasmit csianlat amit en nem akartam, amire megkerem hogy ne tegye, mindezt ovszer nelkul, habar tudta, mennyire felek a terhessegtol.
Jelenleg, levegot sem kapok lassan a felelemtol, hogy terhes vagyok. Nem beszelve arrol, hogy egyebbre sem tudok gondolni, csak hogy soha tobbe szex..hogy en soha tobbe nem akarok senkit, mert en csak szexre kellek mindnekinek, es semmi masra.
Haragaszom magamra, mert en tancoltam az ordoggel, amikor felkert a keringore. Tudtam, hogy valami santit abba amit mond, s ahogy magarol beszel. Tudtam, hogy konnyen megeshet a dolog, h eroszakoskodni fog velem. Megis vakon biztam, mert bizni akartam benne. Es o masfel oran keresztul meg is tette mindent, hogy bizzak benne annyira, hogy mjad hatulrol letamadhasson.
Meg is mondtam neki. Nem csupan arrol van szo, hogy mit tett, hanem az, hogy mindezt, sumakul a hatam mogott tette. Mikro ra kerdeztem miert tette, lapitott, hogy hat o mondta vannak gyenge pillanatai. Majd megkeredeztem, hogy ha valaki vele tenne ezt, orulne? Ekkor mondta, hogy vele is tettek ezt. (masik fiu) Ossze allt a kep. Az en kutyam megdoglott, dogoljon meg a tied is! Persze, o tagadta, hogy ezert tette. Peddig valoszinuleg igy van. Ahogy akkor o kiszolgaltatott volt egy nalanal erosebbnek, ugy most kihasznalta az alkalmat, hogy revansot szerezhessen. Es igen, tudta, hogy velem 3 eves koromba mi tortent, hogy akkor is nemi eroszak aldozata voltam. Mindezek ellenere, megtette o is. Ujra.

A buszon haza fele, csak arra tudtam gondolni..mi lesz ha terhes leszek? Nem elvezett el, nem is tette be..de hozzam ert. Eddig is feletem a terhessegtol, nagyon..ezek utan nem csak attol, de a szextol is nagyon fogok felni.
Pont egy hettel az elott, vesztettem el a szuzessegem. Akkor nem tortent semmi eroszak. Mindketten nagykoruak voltunk, mindketten tudtuk, hogy az csak szex es senki nem etette a masikat, hogy tobbet akarna. Se en a fiut, se o engem. Utana nem is ereztem egy percig sem rosszul magam, hogy megtettem, hisz akartam. (leszamitva, hogy rettegtem, hogy terhes leszek, annak ellenere, hogy vedekeztunk) Mar akkortol, kezdtem felni a szextol, mert az terhesseggel jarhat, amitol en iszonyuan felek. Igy most nem is mertem megtenni ezzel a fiuval, hisz feletem, hogy terhes leszek.
O latszolag megertette, latszolag segiteni akart, latszolag bizalmat keltett magaban, es en vakon elhittem. Majd hatulrol letamadott...
Hogy dolgozom en ezt valaha is fel?
Egesz ejjel vele allmondtam, hogy bantani akar..most meg..csak sirni tudnek.

Koszonom, hogy leirhattam a tortenetem!

 

A szöveg nyersfordításban:

Apa, hagyd abba!
Hagyd abba! Ne!
Elmondom másoknak, mit csinálsz! Ne!

Refr.: Apa, ne érj hozzám ott!
Esküszöm, elmondom másoknak, amit csinálsz!
Hát nem látod, mennyire félek?
Hisz az apámnak kellene lenned!
2X

Minden nap ezen gyötrődöm... Miért az apám vette el az ártatlanságomat?
Néha meg akarok halni, úgy érzem, senki nem törődik velem
Biztosan velem van a baj
Egyáltalán nem vagyok olyan boldog, mint amilyennek látszom
Hiába zuhanyozom órákig, az emlékeket nem mossa le a víz
Miért kellett ezt a szörnyűséget átélnem?

Tudom, hogy mindenkivel történnek rossz dolgok
De hogy az apám így nyúljon hozzám, az egyszerűen nem igazságos
Állítsátok meg, nem veheti el a jövőmet!
Higgyétek el, valóságos szörnyeteg ő!

Refr. 2X

Minden anya a földön, hallgassatok ide!
Nagyon figyeljetek oda, még akkor is, ha egy papról van szó
Meg kell győződnötök róla, hogy nem veszélyes, mielőtt rábízzátok a lányotokat
A végén még a fiaitokat is bántja

Lenyomnám a fejét a mocskos víz alá!
Nem rejtőzködhetsz tovább, szembe kell nézned a tetteiddel
Ha látod, mi folyik, de nem teszel semmit ellene
Az is ugyanolyan súlyos bűn

Legyél öngyilkos, ha azt hiszed, hogy azzal megmentheted a bőrödet
Én biztos vagyok benne, hogy számodra nincs megváltás
Egyszerűen nem találok szavakat a tetteidre
Még szerencse, hogy ilyen kíváncsi szomszédunk volt

Refr. 2X

Mikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább
Akkor rázd fel magad és menj tovább
Meglátod, megéri

Nem ugorhatsz át az akadályon, ha meg sem próbálod
Töröld le a könnyeket a szemedről
Vedd fel az önbecsülés szárnyait és repülj magasra

A megpróbáltatás csak erőssé tesz
Szeresd önmagad, az segít túljutni mindezen
Aki bánt téged, az soha nem fog boldogulni
Ezt üzeni az Úr.

Minden nap ezen gyötrődöm... Miért az apám vette el az ártatlanságomat?
Néha meg akarok halni, úgy érzem, senki nem törődik velem
Biztosan velem van a baj
Egyáltalán nem vagyok olyan boldog, mint amilyennek látszom
Hiába zuhanyozom órákig, az emlékeket nem mossa le a víz
Miért kellett ezt a szörnyűséget átélnem?

Tudom, hogy mindenkivel történnek rossz dolgok
De hogy az apám így nyúljon hozzám, az egyszerűen nem igazságos
Állítsátok meg, nem veheti el a jövőmet!
Higgyétek el, valóságos szörnyeteg ő!

Refr. 2X

Minden nap ezen gyötrődöm. Miért az apám vette el az ártatlanságomat?
Néha meg akarok halni, úgy érzem, velem senki nem törődik…
 

Egy Budapesti Corvinus Egyetem Vezetés és Szervezés MSC képzésén végzős hallgató kérésére osztjuk meg felhívását egy mobbingal (munkahelyi lelki terror) kapcsolatos online kérdőíves kutatásban való részvételre.


Mobbing

Tisztelt Válaszadó!
Szakdolgozatomban a munkahelyi lelki terror jelenségét szeretném kutatni. Kérem, járuljon hozzá kutatásomhoz azzal, hogy kitölti a következő kérdőívet, mely kb. 10 percet vesz igénybe!
A kérdőív kitöltése anonim módon zajlik. Az adatokat csak összesítve elemzem és mutatom be, úgy, hogy az egyéni információk sehol sem azonosíthatóak.
Köszönöm szépen a segítségét!

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/406612475/1/

Előre is nagyon szépen köszönöm segítségüket és hogy időt szánnak erre!

Terápiás csoport indul!

2011.02.24. 15:07

http://trainingmed.hu/docs/felhivas_noknek.pdf
 
RÓLUNK, KÖZTÜNK, NEKÜNK
(CSOPORT PÁRKAPCSOLATI PROBLÉMÁKKAL KÜZDŐ NŐKNEK)
 
Ha nő vagy, és
- félsz belemenni egy új kapcsolatba
- félsz kilépni megromlott kapcsolatodból
- sok a konfliktus közted és partnered között
- jelenlegi vagy volt partnered erőszakos veled szemben
- úgy érzed, valami nem stimmel a párkapcsolatoddal, de nem tudod nevén nevezni a problémát,
 
akkor téged várunk most induló csoportunkba!
 
Témáink:
- női és férfi szerepek
- jól működő, rosszul működő, bántalmazó párkapcsolat
- biztonság
- emberi jogok, női jogok
- önbecsülés, önismeret
- erőszakmentes kommunikáció, igényeim megfogalmazása 
 
Csoportvezetők:
szociális munkás
tréner
 
Időpontok:
Háromhetente péntek délután egy csoportos (4 óra) és a két csoportülés között mindenkinek 
van lehetősége részt venni egy egyéni (1 óra) alkalmon, fél éven keresztül
 
Ár:
2000 forint/óra
 
Helyszín:
e-mailben
 
Jelentkezési határidő: 
2011. március 9. szerda
 
Tervezett első találkozás:
2011. március 25. péntek 
 
Jelentkezés és további információk:

http://index.hu/kulfold/2011/01/28/soha_nem_latott_tuntetesek_egyiptomban/most_jo_nonek_lenni_egyiptomban/

A BBC egy, a Tahrír téren napok óta tüntető nőre hivatkozva azt írja, hogy az egyiptomi változások egyik legfeltűnöbb folyománya a nőknek adott nagyobb tisztelet. Az országban a január 25-én kezdődő zavargások előtt gyakori volt a helyi és külföldi nők molesztálása – ha máshogy nem, legalábbis a szavak szintjén. Ez azonban mintha azóta teljesen eltűnt volna az egyiptomi társadalomból.

AHA. EHHEZ KÉPEST:

http://index.hu/kulfold/2011/02/16/brutalis_szexualis_tamadas_aldozata_lett_kairoban_a_cbs_riportere/

Amerikai kórházban ápolják Lara Logant, a CBS 39 éves riporterét [1], aki brutális szexuális támadás áldozata lett Kairóban, jelentette az amerikai tv-társaság híradója.

A tudósító Hoszni Mubarak lemondása után a kairói Tahrir téren dolgozott az ünneplő tömegben, amikor a tv-stábot és a biztonságiakat egy csaknem kétszáz fős csoport vette körbe. Logant társaitól elszakította és elragadta a tömeg, és a tolongásban - mint a CBS közleménye fogalmaz [2] - "brutális és huzamos ideig tartó szexuális támadás és ütlegelés" áldozata lett.

Az újságírónő [3] végül egyiptomi nők egy csoportja és csaknem húsz egyiptomi katona beavatkozásának köszönhetően szabadulhatott az agresszív tömegből.

Logan újra csatlakozhatott a CBS stábjához, és még szombaton az Egyesült Államokba repült.

Egyiptomban január 30. óta 140 újságíró sebesült meg vagy halt meg erőszakcselekmények következtében. 

http://onthespot.blog.hu/2011/02/20/cseke_eszter_s_takacs_andras_on_the_spot_spektrum_tv_tahrir_egyiptom_zaklatas_forradalom?fullcommentlist=1#comments

„Sodrodtunk tovabb, es mire felfogtuk, hogy csak ferfiak vannak korulottunk, mar keso volt. Meg akkor sem aggodtam, mikor az elso kez megfogta a fenekemet. Persze, szar erzes, de ez otthon egy szorakozohelyen is siman elofordul. Gondoltuk, ha mostantol Andris elott megyek es fogom a kezet, megusszuk a tovabbi kellemetlensegeket. Hulyek voltunk, csapdaba kerultunk, olyan szorosan fogtak kozre minket a ferfiak, hogy se elore, se hatra nem volt menekves. Egyre tobb kezet ereztem a testemen. Agresszivan markolasztak. Probaltam arra fordulni, ahonnan a tamadast ereztem, szitkozodtam angolul, azt hittem ez majd mukodik. Egyre tobben fogdostak, fogyott a levego, tudtam, hogy nem szabad panikba esni, nem szabad hagyni, hogy elsodorjanak minket egymastol. Ha elsodornak, ramveti magat az agressziv tomeg es a forgatas elso napjan ugy vegzem majd, mint a CBS riporternoje, akit gyakorlatialg nyilvanosan megeroszakoltak.

Valoszinuleg az is pont igy kezdodott, aztan elsodortak a ferfi kollegaitol... Mar lattuk magunk elott par meterre a korlatot, amin ha sikerul atmasznunk, valoszinuleg megmenekulunk. Andris mogottem volt vegig, szoritottam a kezet, ha egy pillanatra el kellett engednem, kapkodtam utana. Ilyenkor megfogtam valamelyik tapogato kezet, probaltam lerazni oket magamrol, hiaba. Egyszer sikitottam is. Olyan erosen csipkedtek a mellemet, kapartak, markolasztak mindenhol... Fogalmam sincs, mennyi ideig voltunk bent. Probaltam folfele nezni, lelegezni es arra koncentralni, hogy ne essek panikba, ne keruljek a foldre, mert akkor vegem. Aztan egy ferfi felemelt a korlatra, kirangatott a duhongo tesztoszteron erdobol, Andris hatulrol nyomott felfele. Vegul ot is kihuztak. Ketten voltunk, megvolt mindenunk. Remegett kezem labam a megalaztatastol. Azt csak egy no tudja, hogy milyen erzes, ha illetektelen kezek markolasszak a husat es meg akarjak baszni. Az egyik fiut arcon vagtam, kesobb, mikor mar "tul voltunk rajta", sajnaltam, hogy nem huzhatok be legalabb meg egynek. Agressziot, duhot, kiszolgaltatottsagot ereztem.”

http://index.hu/kulfold/2011/02/19/ossznepi_drogozas_miatt_marad_ki_jemen/

A jemeni társadalmi érintkezés egész szerkezete nagy részben a drog fogyasztására épül (a mezőgazdasági termelésről nem beszélve), és ez a jelenség ebben a kizárólagos formában világritkaság. Az országban ugyanis minden ivarérett városi férfi drogozik, méghozzá olyan kábítószerrel, ami egy rövidebb eufóriás szakasz után lajhárrá teszi őket. Egy országot, ahol délután férfi nem nagyon dolgozik, kivéve, ha khatárus. A városi függő férfiak Jemenben és Szomáliában családjuk összes bevételének legnagyobb részét kedvenc cserjéjükre fordítják.  Ugyanez a khat az eleve szegény városi lakosságot viszont végképp megfosztja minden készpénzétől, ugyanis elterjedtsége ellenére egyáltalán nem olcsó. A nők a vesztes ágra kerülnek ugyan, de ezekben a társadalmakban khat nélkül is borzalmas lenne nekik, a délutánra lekókadó családfő pedig szerencsés esetben legalább nem annyira agresszív.

És mielőtt eszünkbe jutna nekiállni muszlimozni, az is jusson eszünkbe, hogy mennyire erőltetik manapság, hogy milyen jó ma Magyarországon nőnek lenni, mert hogy egyenjogúság van, meg minden. És jusson eszünkbe az is, hogy érdekes módon mégis csak szükség van erre a blogra, mert a rendőrségek-bíróságok az égvilágon nem csinálnak semmit a nemi erőszak-járvány ellen, a belügyminiszter kijelenti, hogy márpedig gyermekprostitúció nincs, mert minden kiskorú prostituált önként és dalolva teszi magát kurvává, és hogy félmillió alkoholista országa vagyunk. És az ország 15 éven felüli lakosainak 34%-a dohányzik.

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2005/tv0504/csermely.html

"Péter! Mondhatok valamit? Kezd elegem lenni a gyenge kapcsolataidból. Nincs semmi más, amiről írni tudnál?" Honnan találtad ki, Kekec, hogy témát váltok? Az erős kölcsönhatások következnek. White és Houseman (2003) a tradicionális afgán és közel-keleti társadalmakat elemezték (Irakot és a Balkán bizonyos részeit: Albániát, Koszovót is nyugodtan ide lehet számolni). Ezek a társadalmak igen elkülönülő modulokat formálnak, ahol a modulokon belüli kapcsolatok rendkívül erős kölcsönhatások formájában vannak jelen. Még az apróbb konfliktusok is igen könnyen háborúhoz vezethetnek, ahogy a modulok ellentétes táborokra oszolnak a társadalomban meglévő törésvonalak mentén. A csoportokra szakadt, tradicionális afgán és közel-keleti társadalmakban az asszonyoknak otthon a helyük. Ha ki is jutnak az utcára, kapcsolatokat (pláne új, gyenge kapcsolatokat) nem kereshetnek, hiszen azt a házastársi hűség megsértésének kísérleteként értékelnék a család többi tagjai. Így e társadalmak ügyesen kivonták a forgalomból az egyik legősibb és legsikeresebb stabilizáló erőt, a nőket. A csoportokra szakadt társadalom önmagában is instabil (Degenne és Forse, 1999). Ha az ilyen társadalomból még a női stabilizáló erőt is elvesszük, az eredmény robbanásveszélyesen instabil társadalom lesz (White és Houseman, 2003). Példaként egy közismert történetet említenék: a Rómeó fiú esetét a Capulet Júliával. Képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor a Capulet és a Montague nagymamik együtt kötögethettek volna. Ahogy szó szót követ, az egyik nagyi elpletykálja a többinek, hogy ez a Rómeó gyerek már megint a Julis körül legyeskedik. A másik nagyi rákontráz, hogy gyönyörű dalokat is énekel neki. Nem telik bele fél óra, és az egész csapatot rázza a zokogás, hogy egy ilyen szép pár miért nem lehet egymásé, merthogy azok a megátalkodott férfiak állandóan vívni akarnak. Ez az a pillanat, amikor első nagyink feláll, kicsavarja a zsebkendőjét, és határozottan kijelenti: Márpedig a Rómeó gyerek elveszi a Julist! Kész. A tragédiának lőttek, szegény William meg mehet a Földnek azon részeire egy jó sztoriért, ahol a társadalmi szokások nem engedik, hogy a nagyik együtt kötögessenek.

Két megjegyzés még ide kívánkozik. Szeretném leszögezni: nem állítom, hogy a nők szerepe a társadalomban a kötögetés és a pletykálkodás lenne. A leírtakkal csak azt kívántam hangsúlyozni, ha valaha egy hímsoviniszta disznó6 lenéz akárcsak egy nőt is azért, mert az utóbbi "trécseléssel veri el a drága időt", akkor nemcsak a társadalom és saját stabilitását ássa alá, hanem az evolúció által sok százezer év alatt nagy nehézséggel kitalált egyik fontos vívmányt is lábbal tiporja. Hím polgártársaim! Ideje elkezdenünk észhez térni. A második megjegyzésem talán még ennél is fontosabb. Remélem, az Olvasó tett már egy jelet e bekezdéshez, és becsillagozta magának, hogy a nők stabilizáló szerepe a Föld jelenlegi összes fontos konfliktuszónájából hiányzik. A nők jogaiért (trécselést is beleértve) vívott küzdelem tehát nem nagylelkű cselekedet a hímtársadalom elnézőbb tagjai részéről, hanem elképesztően fontos pontja annak, hogy megmentsük a Föld stabilitását.

Nemi erőszak segélyvonal

2011.02.13. 12:52

A NANE Egyesület a KERET Koalíció tagjaként a szexuális erőszak áldozatai és az áldozatok támogatói számára segélyvonalat hozott létre.

A vonalat bárki hívhatja, aki szexuális erőszak áldozata lett, attól függetlenül, hogy
– nő, férfi, vagy gyerek
– heteroszexuális, leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű
– a partnere, ismerőse, rokona, munkatársa, főnöke, vagy esetleg egy idegen követte el ellene az erőszakot
– otthon, valamilyen intézményben, a munkahelyén vagy közterületen érte az erőszak
– nemrégiben, vagy akár évtizedekkel ezelőtt történt eseményről van szó.

Várjuk továbbá a hívását
– az áldozatot segítő személyeknek (hozzátartozók, partnerek, szülők);
– illetve professzionális támogatóknak (pszichológus, szociális munkás, stb.) is.

A segélyvonal a 06-40-630-006-os kék számon hívható (helyi tarifával),
– hétfőnként 10–14, illetve
– csütörtökönként 14–18 óráig.

A KERET Koalíció („Koalíció a szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért”) 2010-ben alakult meg magyarországi civil jogvédő szervezetekből: Amnesty International Magyarország, MONA Alapítvány, NANE Egyesület, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, PATENT Egyesület. A Koalíció tevékenységeit 2010–2012-ben az Open Society Institute – Nyílt Társadalom Intézet támogatja, az „Improving Support, Protection and Redress for Survivors of Rape and Other Forms of Sexual Violence in Hungary” című projekt keretében.

A vonalon dolgozó segítők tisztában vannak a nők elleni erőszak társadalmi hátterével, nem hibáztatják az áldozatokat, és hisznek a hívóknak. Tudjuk, hogy a szexuális erőszak nem csak akkor erőszak, ha az elkövető ismeretlen, ha a támadás közterületen történik, vagy ha volt behatolás. Tudjuk, hogy az elkövető lehet gazdag és befolyásos is, és hogy nem csak kényszer vagy halálos fenyegetés esetén beszélhetünk erőszakról, hanem már akkor is, ha az áldozat nem egyezett bele a történésekbe. Úgy gondoljuk, hogy az alkoholos befolyásoltság vagy a drogok nem jelentenek beleegyezést, mint ahogy az sem, ha az áldozat elfogadott egy italt, vagy felment az elkövető lakásásra.

Az erőszak csakis az elkövető felelőssége, sosem az áldozaté!

Hívjon minket bizalommal, ha erőszak érte Önt, barátját, hozzátartozóját vagy ügyfelét!

http://keretkoalicio.blogspot.com/

NANE önkéntes képzés

Címkék: képzés nane

2011.01.29. 17:54

A NANE Egyesület önkéntesképzést hirdet 21 évüket betöltött nők számára a következő területekre:

1. Segélyvonalas önkéntes. A képzésen való részvétel feltételeiről bővebben itt olvashat.

2. Aktivista, aki részt vesz az Egyesület által szervezett programok, események és megmozdulások szervezésében, lebonyolításában.

A 2011-es képzés időpontjai: március 19., március 26., április 2., április 9., április 23., május 7., május 21., június 4.,
A képzés nyolc alkalom, melynek minden napja szombatra esik, a képzés 10h 18h-ig tart. A képzési hozzájárulás alkalmanként 1000 Ft.
A résztvevőket egy csoportos alkalmassági felmérés során választjuk ki a jelentkezőkből. Ennek időpontja március 9. vagy március 16.
Kérjük, hogy jelentkezésében tüntesse fel az Önnek megfelelő időpontot, illetve hogy a segélyvonalas vagy az aktivista munka érdekli.
Jelentkezni a szabo.gabi@nane.hu címen lehet egy önéletrajz és motivációs levél elküldésével.

A jelentkezés határideje: 2011. március 6.

 

Kedves Nők,

Ugye emlékeztek még a két régi öngyilkosságos posztomra?

http://megeroszakoltak.blog.hu/2010/01/25/ongyilkossag_23

http://megeroszakoltak.blog.hu/2010/04/23/ongyilkossag_ujra

Eltelt az eredeti szerződésben meghatározott 365 naptári nap. Szeretném tudni, ki van még velem, aki csatlakozott a szerződéshez, és hogy hogyan vagytok, tudtatok-e valakihez fordulni, amikor előjöttek a szuicid gondolatok, és hogy írtatok-e listát, hogy miért érdemes élni. Találtatok-e valami olyan praktikát, amivel könnyebbek a napok? Valaki azt írta, hogy könnyebb, ha énekel. Más a folyamatos önfejlesztésről és önismeretről írt. Valaki nemrégen jutott el arra a pontra, hogy el tudta olvasni a Mérgező szülőket, és jobb volt tőle. Van, aki a szüleire tud haragudni maga helyett.

Hogy vagytok, megérte ezt az egy évet végigcsinálni, van-e valami előrelépés az állapototokban, stb. 

Mindenkinek küldök egy nagy virtuális ölelést.

A randierőszakról

2011.01.23. 11:55

A tizenéves korosztály különösen veszélyeztetett a randierőszak szempontjából. Ilyesmi leggyakrabban nyilvános szórakozóhelyeken, házibuliban, vagy félnyilvános rendezvényen, például kollégiumi buliban történik.
Randierőszak esetén az elkövető különböző drogokat használhat, melyek tehetetlenné teszik, lebénítják az áldozatot. A leggyakoribb randidrogok a rohypnol, a ketamin és a gamma-hidroxi-butirát (GHB). Ezeket olyan színtelen, szagtalan anyagok, melyeket az elkövető rendszerint az áldozat italába csempész. Az elkövető pusztán alkohollal is jelentős mértékben csökkenteni tudja az áldozat védekező készségét.

Ezért ha buliba megy, nagyon fontos, hogy figyeljen a következőkre:
- Ne igyon sokat, maxumim 1-2 italt. Legyen tisztában a saját határaival.
- Gyanús, ha valaki sorra vásárolja önnek az italokat. Az ilyesmit utasítsa vissza, ne hagyja magát leitatni.
- Mindig figyeljen az italára, hogy senki ne csempészhessen bele randidrogot.
- Ha nem tudott rá figyelni, inkább ne igya meg. A randidrogot nem lehet kiérezni az italokból!
- Az új ismerőseinek ne adjon ki rögtön minden személyes információt magáról. Ne árulja el például, hogy hol lakik és mikor van egyedül.
- Joga van ahhoz, hogy csókolózni még legyen kedve, de tovább menni már ne. Joga van bármikor nemet mondani és joga van meggondolnia magát. Attól, hogy valamibe belement, más dolgokra nyugodtan mondhat nemet. Mondjon nemet érthetően és határozottan!
- Legyen óvatos az olyan férfiakkal, akik rendszeresen semmibe veszik az ön véleményét, akaratát.
- Legyen asszertív és határozott azokkal, akik nem tisztelik az ön határait, például az ön akarata ellenére el akarják nyújtani a találkozást.
- Legyen óvatos azokkal, akik gorombák vagy agresszívek a személyzettel.
- Legyen óvatos a teljesen ismeretlenekkel vagy azokkal, akikről semmit nem tud. Kizárólag nyilvános helyen találkozzon velük, amíg jobban meg nem ismeri őket. Akkor főleg ne hívja meg őket otthonába, vagy ne menjen fel hozzájuk, ha nyomást gyakorolnak önre ezen a téren.
- Valaki mindig tudjon róla, hogy hova megy.
- Ha kényelmetlenül érzi magát egy randin, hívjon taxit és menjen haza.
- Nem kell semmit csinálnia cserében azért, mert meghívták egy italra.
- Ha veszélyben van, nyugodtan csináljon jelenetet!
- Nem kell jónak, kedvesnek, türelmesnek, elfogadónak lennie. Nyugodtan legyen udvariatlan, határozott, kategorikus!

A férfiakat nem lehet megerőszakolni. 

Férfiakat vagy fiúkat is érhet nemi erőszak, koruktól, termetüktől, vallási hovatartozásuktól, származásuktól, bőrszínüktől, szexuális orientációjuktól függetlenül. A férfiakat megerőszakolhatják otthon, a munkahelyükön, egy kocsiban, nyilvános wc-ben, a katonaságnál, a börtönben, akárhol.

A férfiak, a nőkhöz hasonlóan, lefagyhatnak az erőszak közben, és ugyanúgy halálfélelmük lehet.

Csak a melegeket erőszakolják meg.

Meleg férfiakat valóban gyakrabban ér nemi erőszak, mert őket a homofób megmozdulások, vagy melegek elleni támadások során is megerőszakolhatják, illetve ők jobban ki vannak téve a randi-erőszaknak más férfiak részéről. Heteroszexuális férfiakat azonban ugyanúgy megerőszakolhatnak, a nemi erőszakot elszenvedett férfiak 40%-a heteroszexuális (angol adat).

A nemi erőszak a fiúk, férfiak jövőbeli szexualitásával sem áll semmiféle kapcsolatban, tévhit azt gondolni, hogy valaki azért lett meleg, mert megerőszakolták.

Csak melegek erőszakolnak meg más férfiakat.

Mivel a szexuális erőszakot nem a nemi vágy motiválja, hanem az uralkodás és a másik fölötti hatalom, éppen ezért lényegtelen, hogy az elkövetőnek milyen a szexuális orientációja. A katonaságnál vagy a börtönökben olyan férfiak erőszakolnak meg más férfiakat, akik szigorúan heteroszexuálisnak vallják magukat és heteroszexuális életvitelt folytatnak. Ugyanez a helyzet a heteroszexuális apával, aki rendszeresen megerőszakolja kisfiát, vagy a heteroszexuális munkatársakkal, akik az análfűrész néven elhíresült "beavatásban" részesítik újdonsült kollégájukat.

Nők csak kisfiúk ellen követhetnek el nemi erőszakot. 

Az elkövető felnőtt férfiak esetében is lehet nő, bár a statisztikák szerint a felnőtt férfiak elleni nemi erőszakot 98%-ban férfiak követik el (angol adat). Nem csak az számít nemi erőszaknak, ha a férfi akarat ellenére behatol valahova, hanem ha akarat ellenére belé hatolnak, amit egy nő is meg tud tenni különféle segédeszközökkel. Illetve bármi nemi erőszaknak számít, ami olyan szexuális tevékenység, amit a másik nem akar.

A férfiaknak nem olyan rossz a nemi erőszak, mint a nőknek.

Az erőszak mindenkinek nagyon rossz, akár férfi, akár nő, a félelem, a rettegés, a tehetetlenség érzései uralkodnak el rajta, és úgy érzi, elveszítette a kontrollt az élete irányítása felett. A társadalomban uralkodó elképzelések szerint a fiúk szeretnek minél hamarabb szexuális tapasztalatokra szert tenni. Emiatt sokszor ezeket az erőszakeseményeket úgy kezelik, mint aminek örülni kellene, vagy ami különösen izgalmas és jó dolog lenne, különösen ha a túlélő már idősebb volt. Ez nagyon megnehezíti az erőszakot átélt fiúk számára az esemény okozta kár fel- és elismerését és feldolgozását.

Felnőtt férfiak esetében az okozhat nehézséget, hogy ők általában nem mutathatnak gyengeséget, elesettséget, félelmet, így nehezebb számukra ezeket az érzéseket kifejezni. A férfiakkal szemben ha lehet még nagyobb az elvárás, hogy mindenféle támadással szemben megvédjék magukat, így még nagyobb szégyent érezhetnek, ha ez nem sikerült.

A hagyományos férfiszerepbe a feldolgozáshoz szükséges képességek is nehezen férnek bele, úgy mint a gondoskodás és önmagunkkal szembeni gyengédség, képesség a segítség kérésre, másokra való támaszkodás, annak megengedése hogy elesettek és gyengék legyünk, sírjunk.

Az elkövetők idegenek.

A csoportos nemi erőszakot vagy a homofób erőszak részeként elkövetett nemi erőszakot általában idegenek követik el, de az esetek túlnyomó többségében az elkövető ismerős. Lehet anya, apa, testvér, családi barát, rokon, főnök, munkatárs, ismerős, lakótárs. Az elkövető lehet pap, tanár, rendőr, orvos vagy pszichológus is.

Az erekció és az ejakuláció azt jelzik, hogy az áldozat valójában élvezte és akarta a szexet, még ha az elején tiltakozott is.

Az erekció és az ejakuláció csak azt jelzik, hogy az áldozat teste reagált az ingerlésre, ez ugyanúgy pusztán fizikai reakció, mint a nőknél, nem jelent beleegyezést vagy nem jelenti, hogy az áldozat élvezte.
Az erőszaktevő gyakran addig megy el, míg az áldozat nem ejakulál. Ezzel az a célja, hogy összezavarja az áldozatot, szégyent ébresszen benne, és így csökkentheti a feljelentés valószínűségét is.

A meleg párok nem erőszakolják meg egymást.

Párkapcsolati erőszak nem csak heteroszexuális pároknál fordul elő, hanem melegeknél ugyanúgy, és az erőszaknak ugyanúgy része lehet a szexuális erőszak is. 

A férfiak elleni szexuális erőszak csak a börtönben fordul elő.

A nemi erőszak sajnos nagyon gyakori a börtönökben, ugyanakkor máshol is előfordulhat. Nem csak a katonaságnál, kollégiumokban, internátusban, hanem otthon, az utcán, a munkahelyen, egy kocsiban, stb.

Sziasztok

én egy lány vok hát velem 5éve a legrosszabb dolog történt 14éves voltam amiko a sulibol farsangi bulibol haza fele indultam egy erdön keresztül este 11fele lehetett és elég sötét amiko 3sráccal találkoztam az egyiket ismertem a család barátja volt nevezük öket 1nek 2nek és 3nak az egyessel elkezdtem beszélgetni de ök a szoknyám alá akakrtak nyulni foylton azt kérték h hagy nyuljanak alá aztán az egyes srác pofonvágott mert nem engedtem h alám nyuljon elakakrtam futni de visszarántott és leremtett a földre engem azt mondta h most szopni fogok erösen magához huzzot engem és letépte a felsöm elkezdtem sirni de kiabálni nem akkartam mert egyszrüen nem ment nekem:(Aztán letérdelt és a számba nyomta és azt mondta ha orditani merrek megöl:SNaon megvoltam ijedve és féltem amiko befejezte a számba élvezett és elkezdet nevetni aztán azt üvöltötte h feküdjek le elakakrtam ako is fitnu de elleste és a lábamat megfogta és huzni kezdett felemelte a szoknyám és ovszer nélkül megeröszakollt kiabáltam h fáj de nem érdekelte valami furcsa érzés öntöt el melegem lett és sirni kezdtem leültem egy fához és mind a 3an elkezdtek nevetni én meg sirtam a 2es fiu odajött és azt mondta most ö akakr mulatni velem nem akkartam menni felrántott engem és ellökött gyomorszájon és arcon rugott h dugoljak be mert hamarabb szabadulok ha hagyom magam:Sö egyböl avval kezdte h térdejlek azt hittem ha hagyom magam ako hamarabb elengednek de tévedtem öis a számba rakta és a számba élevezettmegforditott és análisan csinálta erösen mint még soha a fájdalomtrol sirni kezdtem és már állni se birtam amiko könyörögtem h hagyáők abba kinevettek engem azt mondták h ha nem fejezem be agyonütnek:Smind a 3an nevetni kezdtek és azt mondták h egy hisztis ribanc vok nem tudtam menekülni se szaladni se sikitani mert retegtem és duduoltam magamba h hátha álom azt hittem felébredek a 3ik srác oda jött hozzám és azt mondta h sajnálja felizgatott megujjazott és megszopatott öis megharaptam de ezért nagyon csunyán megrugdosott engem nem birtam felállni vért köptem és odajött hajon fogva ráncigált a fához vágott és rámfeküdt olyan erösen kezdte nyomni h bevéreztem naon csunyán a fájdalomtol nem tudtam semmit csinál ugy éreztem msot fogok meghalni nem érdekelt semmi csak az h tuléljem amiko befejezte azt mondta ez nem elég neki análisan belémjött és több mint 1orán keresztül csinálta látta h fáj és rossz de csak nevetett rajtam:SKönyörögtem h hagya abba de nem érdekelte megforditott és alámrugott elkezdtem naon csunyán vérezni de ez sem érdekelte öket az 1es srác odajött és ujra orálistsan kielégitettem megkarmoltam öket és mind a 3an rugdosni kezdtek engem aztán az 1es és a 2es srác az egyik elölröl a másik hátulrol aktust kezdemnyezett velem orákon kereztül kinoztak csunyán megvertek és ezt orákon keresztül 5éve történt velem ez de mai napig nem hevertem ki mindenkibe öket láttom és most van egy kapcsoaltom nem merrem elmondani neki mert félek h másképp nézz majd rám dilidokihoz járok és nem tok tükörbe nézni mert undorodom magamtol gyülölöm magam mert ugy érzem én vok a hibás:(nem tok tuljutni rajta és ugy érzem sosem fogok megismerte rá 1évre egy srácot 2és félévig jártam vele egy nap náluk aludtam naon részeg volta földszintröl a 2ik emeletre felvonszolt hajon fogva eltöre az állam és 2bordám bevitt a szobájába és a saját barátom megeröszakolt engem :Sennyi az én történetem!!!!

AX küldte ezt a történetet.

 

Utcai zaklatás

2010.09.22. 12:25

Új blogot indítottunk a www.megeroszakoltak.blog.hu mintájára, az utcai zaklatás, szexuális zaklatás és nők elleni erőszak témájában.

www.utcaizaklatas.blog.hu

A blog létrehozatalát a www.stopstreetharassment.com, http://hollabacknyc.blogspot.com/ és a http://www.takebackthenight.org/ inspirálta.

Várunk utcai zaklatással, publikus tereken történt szexuális zaklatással és nők elleni erőszakkal kapcsolatos történeteket. Természetesen a történetek szigorúan anonim módon lesznek közzétéve, a történetküldő írásbeli engedélyével. A kommentelés utólagos moderációhoz kötött.

A blog szigorúan áldozatvédő, elkövetőhibáztató és feminista alapelveket vall.

 

Akik JÓ pszichológushoz járnak, azok most valószínűleg fogják a fejüket, és mosolyognak. És már tudják, mi következik.

Ugyanis a JÓ pszichológus a ptsd, depresszió, pánikbetegség, nemi erőszak utáni gyógyulás egyik nagyon fontos elemének tartja a rendszeres és élvezetes testmozgást. Aminek van egy nagyon egyszerű oka: a testmozgás endorfint termel, ami a saját szervezetünk egyik leghatásosabb, legolcsóbb, legmellékhatásmentesebb antidepresszánsa. Nem fogsz tőle beállni, nem kóvályogsz, mint valami drogos, mire megszokja a szervezeted, nem kell receptre felíratni, nincs mellékhatása, tudsz mellette dolgozni és autót vezetni, és még csak fizetned sem kell érte a patikában.

A testmozgás nagyon fontos a gyógyulás útján. Nem csak azért, mert egy idő után úgy beüt az endorfin (főleg, ha sokáig nem csináltál semmi testmozgást), hogy egy reggeli félórás mozgástól egész nap vigyorogsz, mint valami befüvezett duracell-nyuszi, hanem azért is, mert olyan dolgokat tudhatsz meg a saját testedről és pszichédről, amikre a legkevésbé sem számítottál. Például azt, hogy mennyire ura tudsz lenni a saját testednek. Hogy mennyire kontrollban vagy. Hogy mennyivel többet bírsz, mint amit remélni merészeltél. És hogy mennyire fejlődőképes az a test, amit már leírtál, hogy szemétre való ócskaság, de hát ez van rád aggatva, nem kérhetsz másikat, mint az Avatarban.

Ehhez viszont nagyon fontos, hogy olyan testmozgást válassz, amit valóban szeretsz, és élvezel. Semmi értelme nincs olyan testmozgásnak, amit az ember kínként, keservként él meg. A testedet bele bírod törni, hogy csináld egy ideig, de a psziché fel fog lázadni előbb, vagy utóbb. És ha magad ellenére teszed, csak újabb traumákat szerzel. Ezért ne sajnáld az időt, és az energiát, hogy kipróbálj mindent, amihez kedved van. Elmehetsz falat mászni. Aerobicozni. Gyalogtúrázni, úszni, kirándulni, fallabdázni, pingpongozni, teniszezni, biciklizni. Pilates. Jóga. Önismereti torna. Tai-chi. Önvédelmi torna. Krav-maga. Judo. Kereshetsz egyedüli tevékenységet, vagy párosat. Akár nagyobb társaságot is kereshetsz, ha neked az esik jól. Nem kell szégyellni, ha valami nem tetszik, hagyd abba, és próbálj ki valami mást. Senki nem kérheti rajtad számon, hogy miért hagytad azt a tevékenységet abba, és kezdtél egy másikba. Ha egy évbe telik, mire megtalálod a számodra megfelelő sportot, akkor egy év. De kis szerencsével már lehet, hogy az első próbálkozás sikerrel jár, és imádni fogod. Kérd a barátaid, támogatóid segítségét, hogy segítsenek elindulni, tartsanak veled, és támogassanak a keresésben. Menjenek el veled fallabdázni, jógázni, biciklizni. Sokunknak voltak traumatikus élményei általános iskolás tornaórákkal kapcsolatban, de mindig legyél tudatában, hogy itt már nem a tesitanár uralkodik zsarnoki módon, hanem te. Van lehetőséged abbahagyni, ha nem esik jól. Senki nem kényszeríthet semmire. Lehet kipróbálni kontrollált formában, edzővel, és kontrollálatlanul, a saját irányításod alatt. Egy a fontos: olyan testmozgást találj, ami NEKED JÓ. Amit élvezel, és azért csinálsz, hogy jól érezd magad. Annyiszor, amennyiszer neked jól esik. Úgy, ahogy neked jól esik, amitől TÖBBNEK ÉRZED MAGAD. Amin érzed, hogy előbbre visz az életedben mentálisan, fizikálisan, és érzelmileg. (Akár szociálisan is, hiszen egy kirándulócsoport, vagy egy önvédelmi csoport szociális kapcsolatokkal is jár, és segíthet helyreállítani az emberekbe, társadalomba vetett bizalmat, amit az erőszak tönkretesz.)

Egy a fontos: ha negatív érzéseid vannak az adott testmozgással kapcsolatban, azonnal tisztázd a pszichológusoddal, és hallgass a saját megérzéseidre. Te tudod a legjobban, hogy neked mi a jó.

Szolgálati közlemény

2010.09.11. 19:24

Kedves blog-olvasók, kommentelők!

Szerkesztőségünk ember és kapacitáshiánnyal küzd, ami miatt a leveleket csak késve tudjuk megválaszolni, előfordulhat, hogy a kommentek se kerülnek fel azonnal, és válaszolni is csak lassan fogunk rájuk. Mindenkitől elnézést és türelmet kérünk, ha nem válaszolunk, nem azért van mert már nem létezünk, csak mert nem bírjuk!

Köszönöm a figyelmet, jó olvasgatást.

A következő történetet Holdsugár küldte nekünk:


"Sziasztok!

37éves leszek lassan, a dolog 8-9 éves koromban történt. Szóval nem valami friss, de maradandó élmény.

A suliban jó tanuló voltam. Nagyon jó. Kis szőke copfos, nagy kék szemekkel, állandó vidámsággal és teli energiával.

Sajnos nem emlékszem mikor kezdődött, mert kitörölte az agyam és csak kamasz koromban jöttek elő az emlékek hirtelen, képek és szagok formájában-abból raktam össze, mi történt.

Azt tudom, hogy akkoriban úgy éltem mint egy robot. Emlékszem, suli után rendszeresen figyelnem kellett az időt amikor apám jelez és mennem kellett a hátsó szobába. Bezárta, és ott élvezkedett rajtam. Eleinte azt gondoltam, valami apás dolog, tanítani fog valami nagylányosat nekem, hiszen okos vagyok, kitűnő, megnyerek mindent. Aztán mikor csókolózni tanított gyanakodni kezdtem. Azt mondta, bezárta az ajtót és senki se hallja ha kiabálok, ne is próbáljak. Nyomatékosításként még füttyentett is egy jó nagyot: látod? senki. Ez ment egy ideig, nem tudom meddig, csak azt tudom, hogy ez volt a dolgom. Suliból haza, táska, cucc ledob, hátra a szobába. Aztán egyszer mikor hátulról csinálta az emeletes ágyunk alsó részén és közben egyfolytában dumált, hogy ez jó, ne nyavalyogjak, mindenki szereti, nagyon jó dolog, ne mocorogjak, elkezdtem iszonyatosan sírni a fájdalomtól. Tulajdonképpen ennyire emlékszem nagy vonalakban. Akkor abbahagyta asszem, mert tovább nincs emlékképem. Anyám és nagyanyám kint álltak a konyhában és sosem tettek semmit. Egy kérdést sem tettek fel. Későbbmegtudtam (30évesen mondtam el anyámnak egy átivott éjjel után), hogy gyanakodtak, de nem akarták elhinni "á, biztos nem". És ennyi. Homokba dugták a fejüket. Könnyebb volt nekik így. Anyám nem akarta elveszíteni apámat. Apám viszont megfenyegetett, hogy ha elmondom valakinek, addig élek. Nem mondtam. Vagyis megpróbáltam a legjobb barátnőmnek, aki másnap már a szomszéd barátnőjével jött, hogy igaz-e? Mondtam, nem. Mit tehettem volna annyi idősen? Minden ölelésénél, ölébe ültetésnél a család előtt el kellett játszanom a szerető gyereket, puszi, simi, bújás... Aztán a tizedik szülinapom körül elváltak. Én örültem. Vagyis megkönnyebbültem. Akkor elszabadult a pokol. A családnak feltett szándéka volt minden kis szarvam letörni. Én meg mivel nem tudtam mire kapom, lázadtam. Oda-vissza ment a harc. Sose kaptam segítséget vagy biztatást. Kinek képzeled magad? Ki vagy te, királylány? Stb. Egyszer nem is tudom miért anyám látott meztelenül és rámrivallt: mi az ott neked? (nagyobb ajkak odalent), le kell vágni! És olyan megvető pillantást kaptam, hogy míg élek nem feledem. Elkezdtem szégyellni minden porcikám és undorodtam magamtól. Később jöttek a szgok, képek villantak be. Először nem tudtam mi az, aztán mikor rájöttem...nem kívánom senkinek. Nyolcadikos voltam mikor egy tinilaphoz írtam pszichológusi választ várva. Elkezdtem bejárni a kórházba hozzá. Eljutottunk odáig, hogy följelentem apámat. Megnyugodtam, újra vidám voltam és boldog! Egész úton hazafelé a jövőmre gondoltam!! Aztán otthon várt a gyásztávirat. Kicsúszott a kezemből. És a legkönnyebb halált kapta a szemét. Álmában!

Aztán anyámnak jött a mostani párja. 17éves voltam, formás szőke gimnazista. Egy nap hamarabb jött hozzánk mint anyám: új autója van, de így nekem mutatja meg hamarabb. Kivitt a határba, átültetett a kormányhoz és miközben próbáltam vezetni ő taperolta combom és dicsérte a melleim formáját. Azonnal hazavitettem magam. Anyámnak zaklatottan mondtam mi volt, mire ő: megnyugtatlak, nem úgy néz rád mint egy nőre. Aztán elkezdtem fiúzni, legszívesebben a világon mindenkivel lefeküdtem volna, hisz nekem, a kis senki kurvának már tökmindegy. Persze akadt egy-egy jelentkező néha, de hálisten nem sok. A tanulásba is beletojtam, leromlottam 3-as átlagra. Nem érdekelt az sem. A suliban nem voltak barátaim, szinte éreztem hogy nem tartozom közéjük. Egy barátnőm volt, de nem tudott rólam mindent, én alkalmazkodtam. Csak legyen mellettem valaki. Mindenhonnan csak a lenézést kaptam. Semmi önbizalmam nem volt már akkor. Érettségi után nem mehettem főiskolára, dolgozzak. De szakma nélkül...Pultos lettem egy szórakozóhelyen. Megjött az önbizalmam is. De ekkor már otthon csak a gyalázás volt vagy egy szót sem kaptam. És én vettem meg a napi kajám, stb. Anyám a mai napig tagadja pedig ő is ott volt!! Mintha akkor nem úgy lenne ha letagadná! Magányos voltam, mikor találkoztam a munkahelyemen egy nálam 14 évvel idősebb emberrel. Két év múlva esküvő, gyerek. Menekülés volt az egész. Ahogy kitettük a lábunkat a húgommal otthonról, anyám palija odaköltözött. Aztán 8 év után elváltam (más téma miatt). Ezután sem tudtam helyre jönni. Minden kapcsolatomat a szex fuccsolta be. Vagy azért mert nem volt, vagy azért mert volt, de megalázó. 2 kapcsolatom volt, 4 és 3 éves. Megaláztak, gyaláztak. Mos már biztos vagyok benne, ha valakinek ilyen múltja van, benne ragad. És valóban vonzza az effajta hasonló embereket. A munkám...ha férfi főnököm volt, az volt a baj (...), ha nő, hát az irigység. Már nem érdekel semmi, érzéketlen lettem. A családom inkább távol tartja magát tőlem, a problémástól, nehogy kiderüljenek a dolgok. Ők jól vannak. Karácsony, szülinap, hétvégi sütés,stb. Nekem a karácsonyi meghívásom sem fogadták el, mert "nem férek bele" az idejükbe. Mindezért úgy látom, én vagyok a hibás valahol mégis, hiszen ha makkor mégis szóltam volna mondjuk egy tanárnak, akkor most nem fenyegetne az utcára kerülés, míg anyám palija a helyemen érzi jól magát. Nem fogad be. Gondolom valahol csak elhitte azt a régi tapizást és attól fél. Nem tudom. Pszichológushoz járok azóta is. 10éve szedtem gyógyszereket, fél éve nem vagyok hajlandó többet. Aki azt mondja, ki lehet gyógyulni, nem tudja mit beszél. Egyedül nem lehet.
Erre én vagyok példa."


Itt Közeltávolt története volt, aki kérte, hogy vegyük le, de szeretne olyanokkal beszélni, akik nemi erőszak túlélők és gyereket nevelnek.

Az én történetem 22.

2010.07.09. 12:10

Igazából sokat gondolkodtam hogy írja e vagy sem! De úgy gondolom hogy vesztenivalóm nincs! Ahogy olvastam a beírásokat, az enyém egy picit eltér a többitől!

Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt!
Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul! A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá!

A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven Keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak!

12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor....

Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember!
Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a  dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem!

Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek! Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem!  Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége!

Piris

Drágám, hol a vacsorám?
 Legutóbbi adás |  Adásnapló  |

Szerda 10:00-12:00 Páratlan hét  
   
Női jogi aktivisták kéthetenkénti beszélgetős műsora
***

A műsorban női/női jogi témákról beszélgetünk vendégeinkkel és a hallgatókkal.

A kiindulási pont alanyi, vagyis mindaz, amiről szó van minket is érint, legyünk akár műsorkészítők, akár hallgatók, nők vagy férfiak, vagy...

http://tilos.hu/index.php?form=musor&id=511

MOST!!! Hallgassátok, a téma: UTCAI ZAKLATÁS!!!

fm 90.3 Budapesten

Ezt a történetet PindurPandur küldte nekünk: 

"Már régóta le akartam írni a történetem, de eddig nem volt hozzá elég bátorságom, hogy megtegyem. Míg egyik nap összeszedtem a gondolataimat, leírtam mindent egy füzetbe, és most leírom ide is.

20 éves lány vagyok, mikor megerőszakoltak 18 éves voltam. 16 évesen ismerkedtem meg egy fiúval, akibe azonnal beleszerettem, kb. szerelem volt első látásra.Nagyon boldog voltam vele, mindent megkaptam tőle: szeretete, törődést, odafigyelést. Naphosszakat töltöttünk együtt, mikor elment tőlem, már akkor hiányzott. Szép volt minden, a jövőnket terveztük. Mindent elterveztünk, elmegyek egyetemre, elvégzem, munkám lesz, utána gyerekek, és a boldogság. Ezek a pillanatok kb.egy évig tartottak. Ő mindig is nagyon féltékeny típus volt, sokszor még a barátnőimre is , folyton csak magának akart. Aztán egyszer, átmentem hozzá, és elmeséltem neki, hogy hétvégén elmegyek barátnőmmel kicsit sétálgatni, pizzázni. Erre elkezdett velem veszekedni, hogy biztos nem a barátnőmmel megyek, hanem másik fiúval. Hiába mondtam hogy nem, nem hitte el. És kaptam egy hatalmas pofont, majd elkezdett rugdosni. Pár perc múlva abbahagyta, és utána könyörgött, hogy bocsássak meg neki. És ez tartott kb. egy évig, hogy majdnem minden héten legalább egyszer el kellett viselnem, hogy megpofoz, rugdos a földön, nem enged haza és bezár a lakásba. De tűrtem, mert szerettem és hittem abban, hogy megtud változni, és minden olyan lesz mint régen.

De nem. a helyzet csak rosszabbodott.Egy este átmentem hozzá, és elkezdett velem kiabálni, hogy én biztos nem szeretem. Hiába sírtam, mondtam hogy ez nem igaz, nem hitte el nekem. és elkezdett rángatni, a gyűrűm rászorult az ujjamra, a bülbevalóm eltört. És kiabált, hogy dobjam le a ruháim. Megtettem.Nem akartam vele lefeküdni, de erőszakoskodott, addig ütöttm, míg nem engedtem. azt hittem majd elájulok, úgy fájt mindenem.Utána persze jött a bocsánatkérés, és azt hitte egy sütivel mindent el lehet intézni. Este hazamentem, bevágtam magam mögött az ajtót és elbújtam a szobámban. Másnap felhívtam és közöltem hogy vége, személyesen nem mertem neki megmondani.

3 nap múlva felhívott hogy beszéljük meg személyesen, és megígért, hogy nem fog bántani, ezért csak az utcán legyünk. Gondoltam ebből nem lehet baj. A gyomrom egyben volt, annyira féltem. De sétálgattunk, megbeszéltük hogy vége, de a nagy beszélgetésben annyira megfeledkeztem mindenről, hogy már a házuk előtt jártunk, mondta hazamegy pénzért. Mondtam oké, de mivel ott álltam a háza előtt, és sötét volt, befogta a számat, és berángatott a házba. Bezárta az ajtót, és mondta hogy nem szakíthatok vele, ennek nem lehet vége.Mondta, hogy ha vége, akkor nem enged haza többé, és leszúr egy késsel. nagyon féltem. de aznap este pofont nem kaptam, de a kés ott volt az ágy mellett.Azt mondta ha nem fekszem le vele, nem enged többé. Előttem lebegett szüleim képe,hogy milyen arcot vágnak majd ha nem megyek haza. Belementem.Utána hazamentem, és az esetről senkinek sem szóltam.

Másnap persze megint felhívtam és szakítottam vele, utána egy héten keresztül minden nap kijött elétt a buszmegállóba, nem tudtam lerázni, de nem erőszakoskodott azt mondta túltette magát rajta, hogy vége. Én meg mivel túl naív vagyok, elhittem.

Minden nap sírtam és sírtam, hogy mikor lesz vége, soha nem lehet normális életem, de nem beszéltem róla senkinek, csak egyetlenegy embernek, a legjobb barátnőmnek, akinek nagyon sokat köszönhetek.

És akkor egy hét múlva eljött  az a nap, amikor valami véget ért, de el is kezdődött valami.Soha nem felejtem el azt a napot, pedig nagyon szeretném. Még most is remegő gyomorral gondolok rá. Utálom magam miatta, azoknak okoztam fájdalmat, akiket a legjobban szeretek. Boldog voltam aznap, a barátaimmal hülyéskedtünk a suliban, ötös dolgozatokat írtam, minden rendben volt. Majd jött tőle egy sms, hogy délután vár a buszmegállóban. Már előre féltem, mit akarhat. Leszálltam a buszról, ő ott várt. Kitalált egy sztorit, ami elég hihetőnek tűnt, hogy az anyja beszélni akar velem,és menjek át hozzájuk. elkezdtem sírni, hogy nem akarok, de odajöt és elkezdett ölelgetni, hogy nem lesz semmi baj, beszélek anyjával, utána már mehetek is haza. Hát bedőltem a mesének, és már indultunk is hozzájuk. Odaértünk az ajtóhoz, és mondta hogy menjek be. De az ajtó zárva volt.Na akkor már nem tetszett az egész. Elkezdtem hátrálni, de megrángatta a karom, kinyitotta az ajtót és berángatott.Becsukta és bezárta az ajtót. Berohantam a konyhába és torkom szakadtából üvöltöttem, hogy engedjen ki, de nem. becsapott, és ez nagyon fájt. Kiabált, hogy üljek le. Leültem, és a kezembe temettem az arcom, erre odajött és folytogatni kezdett. És ezt kiabálta: Azt hitted hogy ennyi idő után szakíthatsz velem?Fel kellett mennem a szobájába, ott nekilökött az ágynak, megfogta a hajam és úgy rángatott, minden tiszta haj volt. A szám csupa vér volt. Ököllel fejbe vágott, lett is egy szép puklim, azt hittem rögtön elájulok. Ékszereim le kellett vennem a ruháimmal együtt. Remegett, annyira ideges volt. Ő is levetkőzött. Fáztam és kértem, hogy hadd vegyek fel valamit, erre közölte hogy mindjárt nem fogok.1 óráig kellett elviselnem, hogy úgy feküdjek le vele, hogy undorodom tőle. Sírtam, kiabáltam, de nem hagyta abba.

És azt, hogy akkor megmenekültem, a  barátnőmnek köszönhetem. Anyuék már égen földön kerestek, és barátnőm elmondta nekik, hogy korábban már bezárt. Anyuék felhívták Őt, és kérdezték ot vagyok e. Ő persze tagadta. De később észbe kapott, hogy nem tarthat itt örökké. Megígértette velem, hogy ne mondjam ezt el otthon. Megígértem.

Fájt mindenem, de úgy siettem haza, ahogy csak tudtam. Aztán akkor már nem érdekelt semmi sem, felhívtam apát, és torkom szakadtából kiabáltam, hogy vigyen haza. Hazaértem. A családom a nyakamba borult, mindenki sírt. Én semmire sem vágytam jobban, minthogy bemehessek a szobámba és magamhoz szoríthassam a macimat. Aznap este rendőrségen és nőgyógysznál voltam. Anyum kérésére a feljelentést visszavontuk, mert a srác közölte, hogy felakasztja magát.Én nem akartm visszavonni, de anya teljesen kiborult. Rossz ötlet volt tudom, én sem tudtam mit tegyek.

Aztán még hetekig hivogatott, majd leállt. De a mai napig érdeklődik felőlem, kiváncsi mivan velem. Ez az egy év, míg ütlegelt, megerőszakolt, egy kínszenvedés volt, soha nem hittem volna hogy vége lesz. De sokszor jutnak ezek az eszembe, és fura kimondani, de olyan érzésem van, mintha ennek még nem lenne vége. Az ajándékokat amiket tőle kaptam, felajánlottam egy szeretetszolgálatnak, semmit nem akartam tőle meghagyni.

Egy hónapig nem mentem ki az utcára egyedül, mindig kikísért valaki. A családomra és a barátaimra számíthattam, de a teljes történetről senki sem tud, csak arról az utolsó napról.

Nagyon fáj az egész, még így 2 év után. Sokszor azt hiszem, rendben vagyok, erős vagyok, hogy ezeket kibírtam. De van hogy eszembe jut minden, és magamba fordulok, rémálmok gyötörnek, vagy csak rámtör, hogy félek egyedül lenni. Remélem egyszer vége lesz, és teljes mértékben tudom az életet élvezni, és nem kell arra gondolnom, hogy valaha is bántani fog valaki."

2010.06.22. 10:33