A következő történetet RoseMay küldte el nekünk: 

 

2010. 01. 19.

Igaz történet..

„…Én azt hittem ez velem nem történhet meg ,hogy ilyen csak a krimi filmekbe van..,tévedtem..velem is megtörtént..”

/..én is egy újabb áldozat lettem…./

Most mikor írom ezt a nem tudom, hogy minek nevezhető valamit..kavarognak bennem az érzések,szorongok..félek nagyon..zaklatott ,ideges vagyok..

Én azt hittem velem ilyen soha ,nem fog történni..és most én is egy újabb áldozat lettem.. Sexuális  erőszak áldozata..annyira nehéz, olyan mintha megfosztottak volna valamitől..mintha nem lennék az a régi vidám..optimista életvidám lány ..és igen megfosztottak ..valamitől amit én a nagy szerelmemnek tartogattam..az ártatlanságomat…úgy érzem,” mintha koszos lennék.”.”nem vagyok tiszta”.

Sokszor feltettem magamnak azt a kérdést ,hogy mivel érdemeltem ki ezt..mi olyan rosszat,vagy mit rontottam el,amivel ezt kiérdemeltem volna…a 14 év alatt..?!Nem tudom.. sajnos ez megtörtént. Mindent megtennék , azért hogy..ne..legyen ez  …ami most van..Sokszor eszembe jut ,hogy  hogyha nem megyek el bulizni szilveszterkor , akkor ez meg se történik,vagy ha nem..annyi megoldás..csak már túl késő ezen rágódni..Megtörtént..sajnos ezen nem lehet változtatni ez a valóság..

…..oh..

Nem könnyű leírni se,de még szavakkal elmondani.. hogy milyen borzasztó dolgot éltem át..

Szilveszterkor elmentem  bulizni..azt hittem hogy nagyon jól fogom érezni magam ..hiszen ez volt az első szilveszter anyuék nélkül..de így visszagondolva lettem volna inkább itthon anyáékkal szilveszterkor!

Most abba kell hagynom ..nem bírom tovább írni majd ..folytatom..holnap(2010.01.19.)

2010.01.20.

Hát akkor ma folytatom tovább a történetem…Eszembe jut most,egy csomó dolog amivel ezt ,meg lehet volna előzni..most mikor már késő?..de mért nem akkor azon a napon?... először magamat okoltam..majd rájöttem én semmibe nem vagyok hibás igaz ,még eszembe jut az a gondolat ,hogy én vagyok a hibás..ez ilyenkor természetes ,hogy saját magunkat hibáztatjuk hol ott mi csak áldozatok vagyunk ,vagyok köztettetek én is ..akik nem tehetnek semmiről.. ilyenkor  nem szabad arra gondolni,vagy magunkat hibáztatni olyan dologgal amiről nem tehetünk..Rossz időben és rossz helyen voltam ,voltunk..mi magunk az áldozatok!

   …minden olyan jó volt szép volt a sminkem annyira ,jó volt a hajam is..és olyan csinos is voltam..és izgatott..hogy „óóóó szilveszter van ,jaj de  jó lesz szülők nélkül..” hangzott el azon a napon a számból ezek a szavak. Na ott tartottam ,hogy milyen jól passzolt minden..mindennel..már több hónapja szervezgettem a bulit..hogy mibe leszek ,milyen lesz a sminkem..hogy milyen lesz a hajam..

2009.12.31.  2010.01.01.  …   ez a nap ha visszagondolok..rá.. a  hideg is kiráz..

Miután kész volt minden és minden olyan tökéletes volt ahogy elterveztem..elindultam az egyik barátnőmmel a másikhoz..ahol,ilyen kis össze gyülekező volt..a barátnőmnek is voltak ott más barátnői..tök rendesek voltak..és szimpatikusak is..

Nagyon jó volt a br.- nél  koccintottunk előre ..   Ittam náluk egy pohár pezsgőt.. és egy kis pohár szilva pálinkát,meg egy pici pohár szangriát..Már többször is ittam alkoholt és attól semmi bajom nem volt… nem vagyok az a típus .. hogy  be rugjak.. meg az ,hogy néz ki ha egy szép,fiatal lány..hulla részeg.

  ….

Új esemény: 2010.01.20. 19-30 óra körül megjelent az egyik..nálunk..eljött.. nagyon meg ijedtem.A nővéremmel és anyummal beszélgetett mindent tagad..  mindegyik ezt teszi ilyenkor.. !Kiszállt a kocsiból és csengetett.. nagyon megijedtem szóltam anyának.. hogy itt van valaki csak egy kocsit láttam majd a nővérem és anya…kimentek az erkélyre ..ott beszélgettek én meg csak a szobába álltam nagy félelmet éreztem..majd rám jött a sírás és elkezdtem remegni   …. álltam ott és csak sírtam!De ilyenkor ,ilyen helyzetbe tudom,hogy nem szabad feladni nekünk sorstársaim hidjéttek  el

mi lesz velem akkor ,ott a szembesítésen.. érzem nagyon nehéz lesz ezt végig csinálni ..de kifogok állni az igazságért azért, hogy megkapják a méltó bűntetést amit velem tettek, kérlek titeket ,hogy ha nehéz is elmondani valakinek ,hogy mi történt veletek,akkor is tegyétek meg ,gondoljatok bele abba ,hogy ha veled megcsinálta ,akkor mással is megfogja tenni ugyan  ezt a szörnyű dolgot!

Nekem is most lesz  a legnehezebb  nem tudom ,hogy mikor de előfordulhat ,hogy jővő héten behívnak  szembesítésre,meg még egyszer kihallgatnak…vagyis  még többször…

Jaj..de ilyen helyzetbe olyan jó érzés ,hogy vannak olyan barátaim akik mellettem állnak és támogatnak,számíthatok rájuk…Remélem nem veszítem el őket…

Minden olyan fantasztikus volt azon az estén..olyan jónak indult minden és …olyan..jó is volt  de aztán..!...rossz,borzalom jött…

Be mentünk a disco részre olyan jó hangulat volt,mint máskor..megvettük a belépőket..aztán leadtuk a kabátokat a ruha tárolóba..majd egyszerre bementünk a mosdóba ,az első lépésünk az volt ,hogy mindent meg igazitsunk …

holnap folytatom.. most kifáradtam…L…ezek a napok fárasztóak,és hosszúak…..majd holnap..

Na ez a nap is eltelt elég rossz volt.. nagyon…annyira…elegem van ebből…már eszembe jutott ma az is ,hogy feladom…mert nem bírom..pedig mikor ez majd …csak most…kezdődik el..Most úgy érzem..romokba áll az életem ,hogy tönkre tettek …Mikor elkezd sötétedni eszembe jut..hogy az ártérbe vagyok..ahol…kiabálok…”segíííííííííííííííííítsééééééééééééééééééééggggggggggggggggg” sírok,közbe és senki se hallja hogy ,kiabálok….elkezd tapogatni…a melleimet majd …és én hiába ellenkezek,ütögetem…nem hadja abba..és megtörténik…annyira..olyan.,..rossz erről beszélni..és mikor eszembe jut akkor,síró görcsöt kapok..

-Fáradt vagyok………………..
……………

 

ÖNVÉDELEM-ÖNISMERET-ÖNBECSÜLÉS

Önvédelmi tábor 14 év fölötti lányoknak Káptalanfüreden
2010. július 12-18.

Egy hetes tábor a Balaton partján, Káptalanfüreden, a Gyömrői Önkormányzat Ifjúsági Táborában. Várjuk minden olyan 14 év feletti lány jelenkezését, aki szeretne megismerkedni szóbeli és fizikai önvédelmi technikákkal, szeretné mélyíteni önismeretét és növelni önbecsülését, és jó hangulatú közegben szívesen eltöltene egy hetet más lányokkal. A tábor vezetői tapasztalt, lányokkal és nőkkel dolgozó szakemberek (2 pszichológus, 1 szociális munkás, 1 önvédelem oktató). 

A résztvevő lányoknak nő az önbecsülése és olyan tudással térhetnek haza, amely abban segíti őket, hogy biztonsággal alakítsanak ki párkapcsolatot, illetve meg tudják védeni magukat. Csak lányok jöhetnek, így arra számítunk, hogy egy biztonságos atmoszférájú hetet tölthetünk el prevenciós, önismereti, önvédelmi foglalkozásokkal és természetesen csapatversenyekkel, illetve hatalmas strandolásokkal! 

Elhelyezés hat ágyas faházakban napi háromszori étkezéssel.

Jelentkezés és információ:
onvedelmitabor2010@gmail.com
06-70-570-4950
www.onvedelmitabor.blog.hu

 

Wen-Do feminista önvédelmi képzés nőknek, osztrák női trénerek vezetésével 2010 június 12-13-án! Várunk minden olyan nőt, aki szeretne hatékonyan védekezni az őt vagy társait érő, férfiak által elkövetett, nemi alapú erőszak ellen.Ezen a hétvégén megismerkedünk a hétköznapokban alkalmazható önvédelmi stratégiákkal, a szóbeli és testi technikákkal, valamint lehetőségünk nyílik a tapasztalatcserére is.

A Wen-Do egy feminista önvédelmi módszer, kizárólag nőknek. Célja a patriarchátus, a férfiuralom, az erőszak elleni küzdelem, és ennek érdekében közös eszközök kialakítása és fejlesztése. A női önvédelemnek része az erőszak megnevezése és megakadályozása, önmagunk és mások tisztelete, a jogaink érvényesítése, a nők közötti szolidaritás megteremtése.
A Wen-Do gyakorlásához nincs szükség különleges testi, értelmi vagy lelki adottságokra, így kortól, társadalmi helyzettől, iskolázottságtól, testi adottságoktól, szexuális beállítottságtól függetlenül bárki jelentkezhet a tréningre.

Helyszín: E-mailben tudom közölni az érdeklődőkkel.
Időpont: június 12-13 (napi 8 órás elfoglaltságot jelent, pontos időpontot szintén e-mailben tudok közölni az érdeklődőkkel.)

Jelentkezni és érdeklődni a wendobudapest@gmail.com címen lehet.
http://www.facebook.com/?ref=home#!/event.php?eid=115167425185985

1%

2010.05.07. 10:10

http://www.nane.hu/tamogatas/nane_egyszazalek.pdf
Az 1% felajánláshoz szükséges adatok:

 

Az Egyesület neve: Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület
Adószáma: 18060339-1-42.

 

Gondold újra a világod! - 2010. május 9., vasárnap: EU-Utcafesztivál Pécsett

Az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodája 2010-ben Európa Kulturális Fővárosában, Pécsen rendezi meg hagyományos utcafesztiválját az Európa-nap alkalmából. Az Európai Unió idén a Schuman-nyilatkozat 60. évfordulóját, Magyarország az EU-csatlakozás 6. évfordulóját ünnepli.

A pécsi Rókusdombon ennek jegyében zajlik majd május 9-én, vasárnap 14.00 órától az EU-Utcafesztivál. Vetélkedőkkel, interaktív játékokkal, játszóházakkal várjuk az érdeklődőket. A délután folyamán fellépnek Veres Robi MC DC, a Nemadomfel! Együttes és Caramel, majd este Kovács Kati és a Qualitones koncertje zárja a nagyszínpadi programokat. Este 20.00 órától kezdődik az utcabál a SKA Péccsel.

Ízelítő információs programjainkból:

Nemek közti egyenlőség sátra, melynek célja a nemek közti egyenlőségre való törekvés kiemelése, bemutatása olyan érdekes és izgalmas példákon keresztül, amelyek segítik a téma könnyebb feldolgozását és beépülését a mindennapjainkba. (Például: Nobel díjak nőktől és nőknek; Nemek kvíze - férfiaknak női, hölgyeknek férfias kérdésekre kell válaszolniuk; biológiai tények a nemek harcának kiegyenlítésére - tévhitek és tények; nők hódításai "férfias" területeken,stb.)

Gondold újra a másságot! - Tabuk nélkül sátor: ebben a sátorban olyan emberekkel beszélgethetnek a látogatók, akik valamilyen oknál fogva, másságuk miatt nehezen illeszkednek be a társadalomba. Az érdeklődőknek lehetőségük nyílik nyíltan, tabuk nélkül beszélgetni. Reméljük, hogy ez a lehetőség is hozzájárul nézeteink újragondolásához.

A Szegénység-sátorban az érdeklődők olyan játékokat játszhatnak, melyek újragondolásra késztetik őket a szegénységgel kapcsolatban (például: vásárolj be egy 3 tagú család számára 5 000 Ft-ból egy hétre; Rakd össze egy 3 gyerekes család 1 havi költségvetését, úgy hogy az édesanya gyes-en van; Újrahasznosítás okosan - tanácsok a spóroláshoz, alkotóház jelleggel, újrahasznosítással készített ékszerek, játékok.)

Ezen kívül a rendezvény évről-évre nagy sikert arató, népszerű programelemeket is felvonultat: Üzenj az EU-nak! - üzenőfal, Mini illemtan - tagállamok szokásai, Euró-érmék felismerése, EU-vaktérkép és EU-nyelvóra. A rendezvény estéjén a Schuman-nyilatkozat 60. évfordulójára emlékezve "fényfestjük" a Barbakán épületét is!

Együttműködő partnereink: az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete, a Baranya Megyei Europe Direct Pont, az EURES, a TEMPUS Közalapítvány, a Környezetünkért Közalapítvány-Pécs, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség, a "2010 - A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve", valamint a Baranya Megyei Esélyek Háza és számos alapítvány.

Várjuk szeretettel a pécsi EU-Utcafesztiválon!

A megerőszakoltak.blog.hu részt vesz két fővel.

Öngyilkosság újra

2010.04.23. 06:15

A múltkori poszt az öngyilkosságról néhány kommentelőnél vegyesen negatív érzelmeket váltott ki, többek között azért, mert úgy érezték, hogy egy segítő hogyan segíthet, ha maga is segítségre szorul. Pláne annyira, hogy ezt muszáj megosztania másokkal.

Szeretném elmondani, hogy mi vitt igazából ennek a posztnak a megírására. Segíteni akartam az egyik kommentelőnknek, aki szuicid gondolatokkal küzd, és azt hittem, hogy a kommentelőkkel kötött szerződés, illetve a saját régebbi szuicid gondolataim megosztása a a legjobb megoldás, amit nyújtani tudok. A saját szuicid gondolataimat úgy érzem, hogy nagyjából már feldolgoztam, és igazából csak egy mintát akartam nyújtani, ha valakinek öngyilkosságon jár az esze, mihez tud nyúlni.

Sajnálom, ha negatív érzéseket keltettem bennetek ezzel kapcsolatban. 

1. Ne tegyél drogot nők italába.

2. Na egyedül látsz egy nőt sétálni, hagyd békén.

3. Ha megállsz vezetés közben, hogy segíts egy nőnek, akinek elromlott az autója, jusson eszedbe nem megerőszakolni.

4. Ha egy liftben vagy, és egy nő beszáll, ne támadd meg. Tudod mit? Ne is bámuld.

5. Ha találkozol egy nővel, aki alszik, a legbiztosabb tevékenység, amit űzhetsz, az, hogy nem erőszakolod meg.

6. Soha ne lopakodj be egy nő otthonába a bezáratlan ajtón vagy ablakon keresztül, vagy ugorj egy nőre két parkoló autó közül, és ne erőszakold meg.

7. Ha bokrok között, vagy ajtók mögött bujkálsz bűncselekmény elkövetésének szándékával, mindig viselj élénk színű ruházatot, legyen nálad elemlámpa, vagy kiabáld hangosan, hogy „Erőszakolni fogok!”, hogy a környéken lévő nők tudják, hogy hová üssenek.

8. Használd a haveri körödet! Ha kényelmetlen neked megállni, hogy nőket támadj meg, kérd meg egy barátodat, akiben megbízol, hogy kísérjen el, ha emberek közé mész.

9. Hordj magaddal egy támadást jelző sípot. Ha úgy érzed, hogy mindjárt megtámadsz egy nőt, akkor oda tudod adni a barátodnak, hogy belefújva hívjon segítséget.

10. Adj a barátodnak fegyvert, hogy azzal megverhessen, ha a közönyös járókelők nem foglalkoznának a támadást jelző síp hangjával, vagy még inkább körétek gyűlnek, hogy katasztrófaturistáskodjanak.

Ne felejtsd: Őszinteség a legjobb eszköz. Ha elhívsz egy nőt randira, ne csinálj úgy, mintha érdekelne a személyisége, mondd el neki rögtön, hogy a megerőszakolását tervezed. Ha nem kommunikálod a szándékaidat, a nő valószínűleg azt fogja feltételezni, hogy nem akarod megerőszakolni.

Hogyan állíthatjuk meg a nemi erőszakot?

A nemi erőszakot csak ezekkel a fegyverekkel lehet legyőzni!

Akkor se erőszakolj meg egy nőt, ha:

…részeg.
…egyedül jár éjszaka a sötétben.
…eszméletlen, vagy drogok hatása alatt van.
…rövid szoknyát visel.
…hajnali 5-kor a parkban fut.
…úgy néz ki, mint az ex-barátnőd, és még mindig ki vagy akadva, hogy elhagyott. 
…alszik az ágyában. 
…éppen mos, vagy tereget.
…kómában van. 
…meggondolja magát egy bizonyos tevékenység kellős közepén. 
…a nő még nem kifejlett nő, hanem még gyerek.
…a feleséged, vagy a barátnőd nincs abban a hangulatban.
…a nevelt lányod éppen tévét néz. 
…betörtél egy házba, és találsz ott egy nőt. 

Ha egy barátod úgy gondolja, hogy megerőszakolni valakit rendben van, akkor mondd meg neki, hogy nem, nincs rendben, és hogy ő nem a barátod többé.

Ha a „barátod” elmeséli, hogy megerőszakolt valakit, jelentsd a rendőrségnek.

Ha házibuliban egy haverod vagy másvalaki azt mondja, hogy van egy eszméletlen nő a szobában, és hogy te következel, hívd a rendőrséget, és jelentsd, hogy az a férfi egy nemi erőszak elkövető.

Mondd meg a fiaidnak, keresztfiaidnak, nagyfiaidnak, barátaid fiainak, hogy nem szabad nemi erőszakot elkövetni.

Ne magyarázd el a nőnemű barátaidnak, hogyan legyenek biztonságban, és előzzék meg a nemi erőszakot. Pláne ne adj nekik közhelyes tanácsokat az önvédelemre, mint pl. ne mászkáljanak egyedül sötétben.

Ne utalgass rá, hogy elkerülhette volna az erőszakot, ha ezt, vagy azt csinálta volna.

Ne utalgass rá, hogy így, vagy úgy az ő hibája.

Ha valaki arra utal, hogy egy részeg lánnyal „volt valami”, ne maradj csendben, azt sugallva, hogy egyetértesz.

Ne tarts fenn egy olyan társadalmat, amely azt közvetíti, hogy nem tudsz uralkodni magadon, vagy nem kell felelősséget vállalnod a tetteidért. Te is tudsz magadon segíteni.

 

Szil Péter levelét szeretném továbbítani az önismereti tornával kapcsolatban: 

"Kedves "Lultimaa"

Több napja már, hogy megkaptam a blogon feltett kérdéseidet, de csak most
jutottam hozzá, hogy válaszoljak (nem azért, mert kisebb gondom is nagyobb a
te parádnál...). Megnéztem a blogon, hogy pontosan mit írtál, és hogy azóta
mi fogalmazódott még meg ott. Nem műfajom a blog, illetve a fórumok, ezért
külön írok, és majd vki felteszi.

Először is: érezd magad teljesen szabadnak annak eldöntésében, hogy akarsz-e
jönni az önismereti tornára. Ha e pillanatban nagyobb súllyal esik latba a
félelmed, ne aggódj, lesz alkalmad kipróbálni később is. Ha ellenben a
kíváncsiság (a tornára és a magad képességeire) az erősebb benned, akkor
pláne ne aggódj, nem fog kár érni. Azon túl, amit már "mulanmocso" is
említett (miszerint bármelyik gyakorlatot félbehagyhatod, vagy akár bele sem
kell kezdened), igyekszem itt összefoglalni a tudásomat és a tapasztalatomat
a téged nyugtalanító kérdésekről.

Írod, hogy még nem tudod irányítani a képeket. 

Valójában az, amit úgy nevezünk, hogy "irányítani a képeket", nem a képek,
vagy a testi érzékelés egyéb formáiban spontánul megjelenő emlékbetörések,
hanem az azokra való reagálás irányításának képessége. Az emlékek
tudatosítása, terápiás feldolgozása nem elsősorban azon változtat, hogy pl.
bizonyos testhelyzetekben ne ugorjék be a traumás élmény emléke, hanem azon,
hogy egyre kevésbé a jelenben zajlódó _élményként_, hanem egyre inkább
_emlékként_ ugrik be. Hétköznapibb nyelven: nem az emlékezés tűnik el, hanem
a kiborulás, mihelyt valaki egyszerre tud tudatában lenni annak, hogy egy
bizonyos testhelyzet emlékezteti valamire, ami sajnos megtörtént, de ami nem
történik itt és most. 

Ez azonban nem következik be egyik napról a másikra, és az ehhez vezető úton
fontos, hogy az erőszak túlélőjének legyen annyi alkalma, amennyire csak
szüksége van ahhoz, hogy kompromisszumok nélkül és értő (nemcsak megértő)
tanúk előtt kifejezhesse az emlékek kapcsán feltörő érzéseit és
megfogalmazhassa az ezzel kapcsolatos gondolatait. Ebből következően az
erőszak következményeiből való felépülés útján nem az emlékbetörések
kerülendőek, hanem az olyan kontextusok, helyzetek, amelyek nem felelnek meg
az előző mondatban megfogalmazott feltételnek. 

A megfigyelésed arról, ami az aerobic órán történt veled teljesen  
helytálló, ugyanakkor a fentiek alapján továbbértelmezhető. 

Ha a mi kultúránkban egyelőre uralkodó szemléletnek megfelelően a rossz
emlékek elkerülését, nem pedig azok kifejezését és tudatos feldolgozását
tartjuk kívánatosnak, előnyösebbnek tűnik egy pörgősen végzett gyakorlatsor,
hiszen minél gyorsabb a tempó, annál kevésbé van az embernek ideje arra,
hogy figyelmet szenteljen az érzéseinek és a gondolatainak (különösen, ha
zenét követve kell végezni a gyakorlatokat, vagyis nincs mód a megállásra).
Ugyanebben a szemléletben a meditatív, lassúbb gyakorlatok "veszélyesek",
hiszen a befelé figyeléskor olyasmivel is találkozhat az ember, amire (ha a
felejtés létezne) legszívesebben nem is emlékezne az ember. 

Ugyanakkor az általam fentebb vázolt szemlélet szerint egy pörgősen végzett
gyakorlat közben, különösen a felépülési folyamat kezdetén, sokkal nehezebb
megvalósítani az "emlékszem arra, ami történt és tudom, hogy ez csak egy
emlék" egyensúlyát. Nem véletlen, hogy az önismereti torna alapvetően nem
pörgős gyakorlatokból áll, nem zenére történik, és bár ritmusa jóval
dinamikusabb, mint a klasszikus jógáé, a tempósabban végzett gyakorlatokat
is "jógaszemlélettel", vagyis a lélegzésre (elsősorban a hangszálat is
megrezegtető kilélegzésre, tehát az érzések kifejezésére, "hangoztatására")
és nem az elérendő fizikai teljesítményre koncentrálva végezzük. Ilyen módon
a padlórafekvős, szembecsukós, megnyugvós részek sem kell, hogy feltétlenül
"veszélyesek" legyenek, nemcsak azért mert, mert az instrukciók nem
parancsok, hanem javaslatok, és mindig te szabod meg, hogy mit és mennyit
csinálsz, hanem azért mert elmélyítik, nem pedig provokálják a tudatosan
vállalt és a környezet által is támogatott önismereti folyamatot. Ebben az
utolsó mondatomban a hangsúly "környezet által is támogatott"-on van, amivel
visszakanyarodtam annak fontosságához, hogy a kontextus megfeleljen a trauma
természetét értő, és a trauma okozta érzések/gondolatok kifejezését
megengedő környezet feltételének.

Vagyis a különbség nem a különböző mozdulatok vagy testhelyzetek között van,
hanem a kontextusban. A kontextus lehet "többlépcsős" is. 

Ez alatt azt értem, hogy egész másképp tudja kezelni az emlékbetörést az,
aki tudja, hogy ami egy bizonyos helyzetben felmerül benne, nem kell, hogy
elfojtódjék, hanem maximum belátható időre elhalasztódik annak teljes
kifejezése és feldolgozása. Emlékbetörések bármikor és bárhol, egy
szempillantás alatt, és nemcsak előre kiszámítható testhelyzetekben érhetik
az embert. A felépülési folyamat előrehaladtával azonban már "rutinja" is
lehet az embernek abban, hogy még egy pörgős helyzetben is konstatálja a
felbuggyanó emlék eredetét és értelmét, és az adott helyzetben újra
használja a reakció magában tartásának korábban kialakult készségét. Ám ezt
ezúttal kizárólag annak pozitív hatásáért teszi (így óvja meg magát további
sérülésektől). Mivel elérhető távolságra van az értő környezete, tudja, hogy
ez alkalommal a magában tartás csak átmeneti továbblépés, nem pedig
életforma, mint az elfojtás, ami a saját igazsága és a magáról alkotott képe
rovására történik.

A te esetedben maximálisan biztosítva lenne nemcsak a "lépcsőfokok"
folytonossága, hanem az azok közötti zökkenőmentes átjárás is. Egy
önismereti torna tanfolyam nem csoportterápiás alkalom, de mind eredetében,
mind kimondott szándékában, mind az önismeretet és az önkifejezést támogató
felépítésében közelebb jár ahhoz, mint bármilyen más alkalom testmozgás
elsajátítására. Ráadásul már jársz terápiába, sőt, a terapeutád nemcsak
ismeri és ajánlja, hanem maga is gyakorolja az önismereti tornát, mi több, ő
maga is jelen lesz az általam vezetett tanfolyamon, én pedig a terapeutád
szupervizoraként rálátással vagyok a te terápiás folyamatodra.

Az általam olvasott utolsó bejegyzésedben azt írod, hogy "pár napja volt
megint egy pánikrohamom és sírógörcsöm, úh most épp azt érzem, h egy óriásit
léptem visszafelé és újra fenn találtam magam a hullámvasúton...utálom,h ez
ilyen kiszámíthatatlan". Az önismereti torna valójában annak a
gyakorlatsorozatnak a közkincsé tétele, amely az alapköve az általam
évtizedek óta vezetett csoportokban folyó terápiás, trauma-feldolgozó
munkának. Eddig nem találtam ennél hatékonyabb eszközt, amely a túlélő,
illetve jobban élni akaró embereket hozzásegítené ahhoz, hogy a rossz
emlékekkel, fájó érzésekkel való elkerülhetetlen (és éppen ezért nem
elkerülendő) szembenézést ne kudarcként és visszafele lépésként, hanem
átmenetként éljék meg a következő felemelkedéshez, amelynek motorja már
beépült a saját testükbe és hétköznapjaikba. Vagyis eszköz éppen ahhoz, ami
a te kitűzött célod is: "most inkább a feladataimra koncentrálok. nem
akarom, h ez töltse ki az életem!!" Azt is írod, hogy azt hiszed, túl vagy a
nehezén. Ez is megerősíti azt a benyomásomat, hogy megfelelő támogatással,
ami szintén a rendelkezésedre áll, jól tudnád hasznosítani az önismereti
tornát. A döntés természetesen a tiéd. 

Hosszúra sikerült a válaszom. Köszönöm a türelmed, remélem hasznosnak
találod. Melegen ajánlom figyelmedbe "Pszichológiai újrafelhasználás" c.
írásomat is, amelyet megtalálsz a honlapomon (www.szil.info).

Üdvözlettel

Szil Péter"

 A történetet Túlélő küldte nekünk: 

"Egy darabig gondolkoztam, hogy leírjam-e az én történetemet vagy se..ugyanis még mindig van bennem egy jó adag szégyenérzet. Mintha én lenneék a rosz, aki ezt tette önmagával és most még szégyelnem is kéne. Idáig csak két embernek meséltem el, a történteket...másnak nem mertem..szégyeltem..
Nos...3-4 éves lehettem, a testvérem meg 6-7 éves volt. Anyukám tesoja vigyázott ránk, aki anno 22-23 éves volt. Sokat vigyázott ránk, de sose történt semmi, míg egy nap...azon kaptuk, hogy maszturbál. Érdeklődve figyeltük, olyan kicsik volttunk..fogalmunk sem volt mit csinálhat. Oda hívott magához, és megkért, hogy mi is csináljuk neki..kézzel..mindketten csináltuk, közbe érdekesnek tartottuk, hogy van egy közös kis titkunk...majd megkért, hogy orálisan is kényesztessük, mert meglássuk olyan, mint a szopoka.. én nem csináltam, féltem..arra nem emlékszem már, hogya  tesom csinálta-e vagy sem...ha jól emlékszem, ő nem fogdosott minket...a következő kép ami nagyon megmaradt bennem, hogy kérte hozzak wc-pappírt, tul kicsikét hoztam, ezért mind a ketten a tesommal együtt leszidtak, hogy nagyobb kell..roszul érzetem magam ez miatt..
Pár év mulva elmeséltük anyunak...elhitte, de mikor kérdőre vonta a tesóját meg mamámat akkor tagadták. Ez van. 

Hogy miféle nyomokat hagyott ez bennem? Hmnn...van egy olyan jellegü "problémám" hogy rettentően félek a teherbeeséstől...de olyan fokon, hogy ha valakinek mesélek róla, ki is kacag, sőt még én magam is tudtam, hogy abszolut hülyeségeket mesélek be magamnak. Ezt ugy kell érteni, hogy én már akkor is terhességre gyanakszom, ha a fiuval igazán le se fekszek, sőt miután 2-3 hónapon keresztül rendesen menstruálok, még akkkor is gyanakszom, hogy nem-e vagyok terhes.. amugy még szüz vagyok..idén leszek 20 éves..tudom, hogy a félelmem megalapozatlan, mert attól, hogy valakivel kicsit összebujok, nem lehetek terhes...mégis félek. Ekezdtem gondolkozni..s van egy olyan érzésem, hogy én nem is a terhességtől félek, s azért nem merek komolyabb testi kapcsolatot létesíteni, hanem, hogy valahol tudat alatt bennem van az ami velem tőrtént 17 évvel ezelőtt...és az nem hagyja, hogy nyugodtan, félelem nélkül átadjam valakinek magam."

Könyvek elérhetőségei

2010.03.24. 13:35

Többen említettétek, hogy nem találjátok a Trauma és gyógyulást a könyvesboltokban, ezért kicsit nézegettem, hol lehet megtalálni neten:

http://www.nane.hu/kiadvanyok/tuzhely/judithlewisherman.html

http://www.libri.hu/konyv/trauma-es-gyogyulas.html

http://www.hatterkiado.hu/index.php?menu=konyvpeldany&id=41

http://plaza.velvet.hu/product/egyetemi/herman-judith-trauma-es-gyogyulas-az-eroszak-hatasa-a-csaladon-beluli-ba.html

Ezen kívül még elvileg megtalálható a Bookline-on, az Alexandrában, a Libriben. A Bookline-nál, és az Alexandrában külön szekció van elkülönítve ezeknek a könyveknek, az Alexandrában "életmód" címszó alatt érdemes keresni, a Bookline-nál pedig "pszichológia, társadalomtudományok" részlegnél.

 

 A következő cikket egy német nyelvű, már idézett segítő honlapról fordítottam. 

Prevenció, megelőzés. Megelőzheti egy nő a nemi erőszakot? A többség azt gondolja, igen. És ha a nő nem előzi meg, ne csodálkozzon, hogy megerőszakolják. Azok a viselkedésformák, amelyeket ezzel összefüggésben a nőknek elő szoktak írni, valójában csak azt teszik lehetővé, hogy a nők magukat hibáztassák, ha férfierőszak áldozataivá válnak:

"Miért mentél oda?"

"Miért vetted fel azt?"

"Akkor ne csodálkozz!"

Egy aktivista társam kutatást készít a bántalmazott nők feldolgozásával és gyógyulásával kapcsolatban. Ha úgy érzitek, hogy nem zaklat fel egy ilyen kérdőív kitöltése, kérlek töltsétek ki.

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni egy kutatással kapcsolatban. A szakdolgozatomat partnerük által lelkileg, fizikailag és/vagy szexuálisan bántalmazott nőkről írom.

Jelenleg az ehhez kapcsolódó kérdőíves kutatáshoz keresek résztvevőket. Több Anyaotthonban jártam már és még megyek is, de mivel az Európai és hazai adatok alapján a nők ötödét érte már családon belüli erőszak fontosnak tartom, hogy a kutatásban olyan nők tapasztalatai és javaslatai is megjelenjenek, akik más módon próbálnak/tak megbirkózni ezzel a nehéz élethelyzettel.

A válaszadás névtelen és önkéntes, a kérdőív eredményeit bizalmasan kezelem. A kérdőív kitöltése kb. 40 percet vesz igénybe.

A kérdőív Word dokumentumként letölthető az alábbi honlapról:
www.art.hu/vera/kerdoivnoknek.doc
vagy online kitölthető az alábbi honlapon:
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/300598716/

Amennyiben érintett vagy, szeretnélek megkérni, hogy a kérdőív kitöltésével támogasd a kutatást, ha pedig nem kérlek, küld tovább ezt a felkérést, hogy másokhoz is eljuthasson.

Előre is nagyon köszönöm a segítségeteket!

Vera

A poszttraumás stressz zavarban szenvedő túlélők gyakran emlékbetörésekkel és disszociatív állapotokkal küzdenek.
Az emlékbetörések során a személy úgy viselkedik, olyan gondolatai és érzései vannak, mint a traumatikus esemény idején, tulajdonképpen újraéli azt. Az emlékbetörés alatt a túlélő gyarkan elveszíti a kapcsolatot azzal, ami éppen történik körülötte, például olyan szagot érez, mint a traumatikus esemény során vagy hasonló fájdalmat tapasztal a testében. 
A disszociáció során is hasonló történik, a személy elveszíti a kapcsolatot a körülötte lévő világgal. Ez az állapot kicsit hasonló ahhoz, amikor csak úgy elkalandoznak a gondolataink, álmodozunk, vagy amikor csak bambulunk ki a fejünkből és nem gondolunk semmire. 

Általában be lehet azonosítani olyan tényezőket, melyek kiváltják, okozzák az emlékbetöréseket. Lehetnek ezek helyek, helyzetek, szagok, témák. A túlélők gyakran meg tudják tanulni felismerni a korai figyelmeztető jeleket, melyek időben megelőzik az emlékbetöréseket vagy disszociált állapotokat. Ilyen lehet, ha például elmodósik a látótér,  vagy a személy úgy érzi, kezdi elveszíteni a kapcsolatot a körülötte lévő világgal.

Ilyen esetekben erős fizikai ingerek segítenek újra az "itt és most"-ban lenni. Mind az 5 érzékünket használhatjuk. A lényege a dolognak az, hogy az erős ingerlés odaragasztja a figyelmedet az adott történésre, az adott pillanatra, így az nem szakad el a jelentől. 

Hallás: tekerd fel a hangerőt!
A hallással kapcsolatos erős inger lehet például hangos, diszharmónikus zene, melyre nehéz nem odafigyelni.

Tapintás: fogj egy darab jeget!
Ha éppen egy disszociatív állapotba kezdenél belecsúszni, a hideg jég, amit a kezedben fogsz biztosan megragadja a figyelmedet és nehéz lesz az adott pillanattól, a jelentől elszakadni.

Szaglás: szagolj bele a borsba!
A bors erősen ingerlő szaga szintén lelassíthatja vagy megállíthatja az emlékbetöréseket és segíthet elkerülni a disszociatív állapotot.

Ízérzékelés: harapj citromba!
A citrom savanyú íze és az erőteljes hatás, amit a szájban okoz, segíthet a jelenben maradni. 

Látás: figyeld meg a környezeted!
Úgy is a jelenben tudsz maradni, ha kifelé fordítod a figyelmedet és alaposan megfigyelsz mindent ami körülötted van, szemügyre veszed a színeket, számba veszed a bútorokat, tudatosítod a hangokat, amiket hallasz.  

Itt olvastam ezeket a tippeket, kíváncsi lennék, hogy mennyire válnak be a gyakorlatban. Vannak erről tapasztalataitok?

Könyvajánló

2010.03.01. 12:40

Helen Benedict: Csak okosan! Önvédelem kamaszoknak.

Megjelent 2004 áprilisában
Fordító: Drixler Ildikó
ISBN 963 9365 24 6

A fiatalok igen kiszolgáltatottak mind a felnőttek, mind a saját korosztályuk felől érkező sérelmek és erőszak szempontjából. Ez különösen igaz a szexuális visszaélésekre. A különböző nyugat-európai, illetve nemzetközi statisztikai adatok azt mutatják, hogy 18 éves korára minden második-negyedik lányt ér valamiféle szexuális erőszak. Egyes magyar felmérések szerint a gyerekek 5-10 százaléka szenved el szexuális visszaélést. Azt is tudjuk azonban, hogy a kellően felkészített gyerekek és fiatalok kisebb számban esnek visszaélések áldozatává. A gyerekkori szexuális visszaélések áldozataival foglalkozó kölni Zartbitter nevű szervezet tapasztalatai arra utalnak, hogy az elkövetők elsősorban az alkalmazkodó, ún. "jó" és felvilágosítatlan lányokat és fiúkat támadják meg sikeresen, és sokkal ritkábban ellenállni képes gyerekeket, akiket kis koruktól kezdve arra neveltek, hogy bízzanak megérzéseikben, és érdekeiket akár a felnőttek által elkövetett határátlépésektől is megvédjék.

Helen Benedict díjnyertes könyve sok-sok fiatalnak és gyereknek adott már felvilágosítást az alapvető önvédelmi stratégiákról, különös tekintettel a szexuális erőszakra. Az egyszerű tanácsok a mindennapi biztonságról és közérthető magyarázatok a fiatalok elleni leggyakoribb erőszakfajták okairól, veszélyekről és önvédelmi taktikákról lebilincselően informatív könyvvé teszik ezt az amúgy nehéz és nehezen tanítható témát. A könyv fő fejezetei részletesen kitérnek az iskolában, otthonban, utcán, közlekedési eszközökön és bulikon megjelenő leggyakoribb veszélyhelyzetekre, és arra, hogy a fiatalok hogyan védhetik meg magukat és barátaikat ezekben a helyzetekben.
A könyv két szinten erősíti meg a fiatalokat: egyrészt konkrétan megismerteti velük a jogaikat, különös tekintettel a társkapcsolatok mindkét fél számára kötelező szabályaira. A nemi életben megélt biztonság kiemelten fontos része az integritásnak, hiszen aki képes a szexuális önrendelkezésre és meg tudja védeni a határait, az jó eséllyel az élete egyéb területein is képes lesz erre. Másrészt, a jogokon túl a szerző a három legegyszerűbb önvédelmi módszerre tanítja meg az olvasókat: a kiáltásra, a beszédre és a futásra, valamint néhány alapvelő önvédelmi fogásra, mellyel az elkövető ideiglenesen ártalmatlanná tehető.
Olvasmányos, tudatébresztő könyv, amelyet nemcsak a fiatalok forgathatnak sok haszonnal. A magyar változat függelékében hasznos információk találhatók a magyar segítő intézményekről

A könyv tartalomjegyzéke
A borító szövege
Megrendelés

Kiknek ajánljuk?

Lányoknak és fiúknak, akik többet szeretnének tudni a megelőzésről és az önvédelemről
Szexuális erőszak vagy visszaélés szempontjából különösen veszélyeztetett fiataloknak
Szülőknek, akik szeretnék megtudni, hogyan figyelmeztethetik gyerekeiket hatékonyan és realisztikusan a szexuális erőszak és visszaélés veszélyeire
Szülőknek, akiknek gyerekével bármilyen szexuális visszaélés történt, vagy attól félnek, hogy megtörténhetett vele
Pedagógusoknak, valamint gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó egyéb szakembereknek

A könyvhöz kapcsolódó tevékenységeink

Kiscsoportos iskolai foglalkozás, illetve bemutató iskolásoknak a könyv által ismertetett elméleti és gyakorlati tanácsokról
Kiscsoportos beszélgetések (egynemű vagy koedukált) csoportokkal a szexuális erőszak fajtáiról, valamint a szexuális önrendelkezés létrejöttéhez szükséges alapvető jogokról és kötelességekről
Előadás szülőknek a szexuális erőszak gyerekeken megfigyelhető jeleiről, a támogató hozzáállás elemeiről és a gyógyulás segítésének lehetőségeiről
Előadás pedagógusoknak a szexuális erőszak gyerekeken megfigyelhető jeleiről, áldozatbarát hozzáállásról és a gyógyulás segítésének lehetőségeiről
Az elérhető hazai szakirodalom és segítő intézmények, szervezetek ismertetése.

NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület
Bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala: 06-80-505-101 (este 6 és 10 között)
Postacím: 1447 Budapest, Pf. 502.
E-mail: info@nane.hu ** Internet: www.nane.hu

Ötletek túlélőknek

2010.02.25. 12:00

Az alábbi cikket Ma-vi fordította: 

Általános tanácsok a mindennapokra

Ezek a tippek egy német túlélő egyéni tippjei, és így természetesen nem biztos, hogy minden esetben érvényesek illetve mindenkinél így működnek. Neked is meg kell keresned a saját utadat, de talán számodra is érdekes lehet, hogy mások miket találtak a saját útjuk során hasznosnak. (Néhányhoz saját véleményemet, tapasztalatomat is hozzáfűztem. Ma-vi – a fordító)

Szükségletek

Mire van szükséged? Legyen ez a legfontosabb kérdésed mostantól! A kérdésed, amely az életedet meghatározza. Legyél most az egyszer igazán egoista! Ha te nem ügyelsz a saját szükségleteidre, akkor ezt senki sem teszi meg helyetted. Ezt sose feledd el!

Aztán nézz körül minden nap, mire van szükséged! Sok dolog ugyanolyan lesz minden nap, mások viszont csak egy ideig.

Természetesen néha kompromisszumokat kell kötni. Sajnos nem lehet minden nap az ágyban feküdve maradni, ha nagyon fáradtnak érezzük magunkat. De amikor tényleg igazán erre van szükséged, mérlegeld a helyzetet, és dönts nyugodtan úgy, hogy az ágyban maradsz. Egyszerűen lehetségesnek kell lennie, hogy az ember engedjen az érzéseinek és, hogy komolyan vegye magát. Hogy magad mellé állj. Abban az esetben, ha például a partnered olyasmit vár el tőled, amit nem akarsz, mondd meg bátran neki!

Állj ki magad, és a saját véleményed mellett. Ez a legjobb út ahhoz, hogy elviseld ezt a sok nehézséget.

Büszkeség 

Nagyon fontos: legyél büszke! Legyél büszke mindennap saját magadra, arra, hogy létezel. Minden pillanat értékes és saját magad is értékes vagy. Te nagyon erős lehetsz, ha már ennyi mindent megtettél, hiszen gondoskodsz magadról,  most is élsz. Emellett még nagyon sok idő áll előtted, amikor jó dolgokat élhetsz meg. Ezekre legyél nagyon büszke. Gondolj mindig erre!

Szolgálati közlemény

2010.02.25. 11:38

Kedves Lányok,

1. mint tudjátok, minden csütörtökön van női önvédelmi tréning. Ha bárkit érdekel, írjatok, és megírom a pontos helyszínt, illetve időpontot, amit nyilvánvalóan nem szeretnénk nyilvánosságra hozni, csak érintettek számára.

2. már korábban is jeleztük, hogy szeretnénk blogtalálkozót, de eddig még csak egy ember jelentkezett. Amennyiben bárkinek van igénye a személyes találkozásra, írjon. Az alapelv ugyanúgy az, hogy semmi nem kötelező, aki nem bírná el a fizikális kontaktust, vagy hogy személyesen találkozzon más túlélőkkel, nem muszáj. De lehet, hogy jót tenne. Senkinek nem kellene beszélnie semmiről, csak egy laza, kötetlen beszélgetés csak túlélők között, biztonságos körülmények mellett. Kimehetnénk pl. a Normafára egy kicsit tavaszi energiát / napfényt magunkba szívni, biztosan jól esne sokunknak. Esetleg akinek van valami hatékony relaxiációs technikája, az megmutathatná a többieknek, hogyan csinálja, hátha segít.

 A történetet a túlélő kérésére töröltük. 


Az erőszak egyik legkárosabb velejárója a csönd lehet. Titokban kell tartani, nem lehet róla beszélni. A legtöbbször maga az erőszaktevő kényszeríti hallgatásra az áldozatát, akár úgy, hogy megfenyegeti valamivel (megöli, intézetbe küldi, bántani fogja a kistestvérét is, stb…) akár úgy, hogy elhiteti vele, hogy úgysem hinne neki senki sem, akár úgy, hogy olyan dolgokkal vesztegeti meg, amikre az áldozatnak szüksége van, vagy amiket szeret (extra figyelem, étel, ruhák, ajándék). A hallgatás mindig az elkövető malmára hajtja a vizet, mert így nem csak hogy zavartalanul folytathatja, amit csinál, hanem az áldozat elszigeteltségét és szégyenérzetét is növeli. A gyógyulás lényeges része, hogy a túlélő megtörje a csendet és beszéljen az erőszakról. De ez nagyon félelmetes lehet. Megtörni a hallgatást, megszegni az erőszaktevő szabályait és beárulni őt, megbízni valakiben annyira, hogy elmondd, leszámolni a tagadással, stb.
Alapvető fontosságú, hogy a félelmek ellenére tudjunk beszélni a történtekről. Természetesen nem kell mindenkinek mindent elmondani, lehetünk óvatosak. De fontos, hogy legalább egy ember legyen, aki tanúja lehet a fájdalmunknak és a gyógyulásunknak. Remélhetőleg később többen is lesznek.

Miért hasznos beszélni?
Számos előnye van annak, ha beszélsz az erőszakról, pl. így megtörheted a régen rádkényszerített szabályokat, fellebbentheted a fátylat az elkövetőről. Kiderülhet, hogy nem vagy más, mint a többiek, megtapasztalhatod egy másik ember szeretetét és támogatását, segítőkre lelhetsz, illetve segítséget kérhetsz. Az embereknek lesz arról információjuk, hogy mi történt veled, így jobban megértik majd a helyzeted és amin keresztülmész. Az erőszakról való beszélés segítségével az érzéseiddel is közelebbi kapcsolatba kerülhetsz, megkönnyebbülhetsz, leküzdheted a szégyent és őszintébb, meghittebb, bizalmasabb kapcsolatokat alakíthatsz ki. Az is lehet, hogy így példaként szolgálsz más túlélőknek vagy olyan gyerekeknek, akiket még mindig bántanak. Előfordulhat, hogy megállíthatod a még mindig folyó erőszakot.

Kivel osszuk meg?
Lehetséges azonban, hogy akinek beszélünk az erőszakról, az nem támogató lesz, hanem esetleg támadó, nem hisz nekünk, bagatellizálja a történteket, így a beszélgetés konfrontációba fordulhat. Azok, akiket gyerekkorunkból ismerünk; a családtagjaink; vagy akik kapcsolatban állnak az erőszaktevővel; valamilyen érdekeltségük fűződik hozzá; védenek valakit vagy valamit, valószínűbb, hogy dühvel, ingerültéggel vagy hitetlenséggel reagálnak majd. Míg azok, akiket felnőtt korunkból ismerünk; akik már többször voltak támogatóak, ha elmondtuk nekik egy problémánkat; akikkel beszéltünk már mélyebb érzésekről; akiknek semmi érdekük nem fűződik az erőszaktevőhőz és semmit nem kockáztatnak, ha hisznek nekünk, azok valószínűbb, hogy támogatóan reagálnak.

Mit kezdjünk a félelemmel?

Sok túlélőnek, ha arra gondol, hogy beszélnie kéne az őt ért erőszakról, a legerősebb érzése a félelem. Az egyik módszer, amivel a félelemhez nyúlhatunk, hogy megkeressük az eredetét, azt, hogy hogyan hallgattattak el gyerekkorunkban vagy hogy milyen szankciók következtek, ha beszéltünk. A cikk elején már említettem, hogy sok túlélőt konkrétan megfenyegettek gyerekkorában, de az sem szükséges, hogy ezek a fenyegetések tényleg elhangozzanak, elég pusztán a tény hogy az erőszaktevő kiszámíthatatlan és erőszakos volt, nagyobb és hatalmasabb nálad, fenyegető atmoszférát teremtett. Az is lehet, hogy állatokat kínzott meg, ezzel azt a hatást keltve, hogy veled is megteszi, ha nem maradsz csöndben. Néhányszor – főleg rituális, tömeges erőszak esetén – a gyerekeket is arra kényszerítik, hogy részt vegyenek az erőszakban, vagy legalább nézzék. Ilyenkor a túlélőnek még nagyobb bűntudata lehet, és még nehezebb lehet beszélni az erőszakról.

Vannak olyan gyerekek, akik beszélnek az erőszakról, de a felnőttek nem megfelelően reagálnak erre, kinevetik, lekicsinylik, hibáztatják, vagy tovább bántják a gyerekeket. Még ha hittek is nekik, akkor is lehet, hogy bagatellizálták a történteket vagy annak hatását. Lehet, hogy megalázó és kimerítő bírósági procedúráknak volt alávetve a túlélő, vagy pl. elváltak a szülők és a kialakult nehéz élethelyzetért őt hibáztatták. Ezek a reakciók az erőszakhoz hasonlóan súlyosan traumatizáló hatásúak lehetnek, és erős üzenetet hordoznak arra vonatkozólag, hogy mi történik, ha a gyerek beszél az erőszakról. Ha gyerekként beszéltél az erőszakról, hasznos lehet azt átgondolni, hogyan reagált erre a környezeted és te milyen következtetéseket vontál le ebből, illetve mi az, ami ebből a mai napig benned van és visszatart.

Mi a hazugság?
Sok túlélő éli túl úgy a gyerekkorát, hogy történeteket talál ki és sokan felnőttkorukban is használják ezt a stratégiát. Ezzel nincsen semmi baj, ez nem hazugság, csak önvédelem. Sok túlélőt vádoltak azzal gyerekkorában, hogy hazudik, ami hozzájárulhat a hazugsággal kapcsolatos gondolatok, félelmek kialakulásához és ez sokszor azt okozza, hogy a túlélőknek bűntudatuk van, ha nem teljesen őszinték vagy ha kitalált történeteket mondanak másoknak. A hazugságok valóban bántóak lehetnek, hiszen a mások feletti kontroll és hatalom fenntartására, manipulációra, a felelősség elhárítására, elszigetelésre használják őket. De nem megosztani valakivel a teljes történetedet nincs ilyen hatással. Csak abban segít, hogy határokat szabj, megvédd magad és lehetővé teszi, hogy az intimitás és a bizalom lassan növekedjen köztetek.
Ha viszont azért nem szeretnéd megosztani másokkal, ami történt, mert szégyelled magad, az kicsit más. Akkor fontos, hogy ezen a szégyenen dolgozz, megértsd, hogy neked semmi szégyellnivalód nincsen.

Végül néhány tanács az elmondáshoz
Nagyobb biztonságban érezheted magad, ha jó előre átgondolod, hogy kinek szeretnéd elmondani, meghatározod előre a legmegfelelőbb helyet és időt. Azt is meghatározhatod és megfogalmazhatod, hogy milyen reakciót vársz, mit szeretnél pl. öleljen át; ne nyúljon hozzád; csak hallgasson meg és ne mondjon semmit; mondjon valami támogatót. Azt is meghatározhatod, hogy kinek beszélhet a személy arról, amit megtudott, de kérheted azt is, hogy senkinek ne adja tovább.

Eleinte valószínűleg nagyon foglalkoztat majd, hogy hogyan fog reagálni, akinek elmondod, ezért fontos, hogy olyan személyeket válassz elsőre, akiknek nagyjából pontosan be tudod lőni a reakcióját. Így lesz néhány pozitív élményed. Sok túlélő átmegy olyan fázison, amikor már nem a másik reakciója a fontos, hanem maga az elmondás. Sokan olyan szakaszba is elérnek, amikor minden útjukba kerülő embernek elmondják, mert erre van szükségük, mert egyszerűen nem tudnak másról beszélni. Ez a késztetés is alább hagy idővel, és eljöhet az, hogy nem akarnak róla beszélni, mert már unják. Szeretnének annak a veszélye nélkül másokkal lenni, és szabadon szórakozni, hogy a nemi erőszak a beszélgetés témájává válhasson. Sokan ekkor újra történeteket találnak ki, amivel ezt elkerülhetik. Ez teljesen oké.

Akármennyire is óvatos vagy, valószínű, hogy lesznek olyan reakciók, amik rosszul érintenek vagy amikre nem számítasz, hiszen nem lehet mindenkinek előre megjósolni a viselkedését. Ha a másikat is erőszak érte, de tagadja ezt, akkor fenyegetve érezheti magát; ha elfelejtette az erőszakot, akkor kifejezéstelenné válhat; egy csomó olyan dolgot vihet bele a beszélgetésbe, amiknek az előítéleteihez és a téves ismereteihez van köze, de nem hozzád. Elképzelhető, hogy változás áll majd be a baráti kapcsolatidban, megharagszol olyanokra, akik érzéketlenül reagáltak és megkedvelsz olyanokat, akik támogatóan.
A további elmondásokat segítheti, ha átgondolod, hogy milyen volt, amikor elmondtad valakinek, mi volt jó, mit csinálnál másképp, mire vagy büszke, és aszeritn alakítani a következő beszélgetéseket.

(A cikket ismét Laura Davies inspirálta)

A nem az nem!

2010.02.16. 22:34

Az alábbi képen olyan elvek és tanácsok vannak összefoglalva, melyeket mindenkinek tiszteletben kellene tartania, figyelembe kellene vennie aki szexuális tevékenységbe kezd! (A kép kattintással nagyítható.)

 

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség először rendez február 14.-én
(vasárnap) Magyarországon "Vdayt", amivel a nők elleni erőszakra hívja
fel a figyelmet. A szerelmesek Bálint napján ünnepelnek, de a szerelem
gyakran csap át párkapcsolati erőszakba, ami nem egyszer a lány
életével végződik, mint azt az elmúlt hónapok sajnálatos, brutális
gyilkosságai is bizonyítják, melyben volt barátok végezték ki volt
barátnőjüket. Alábbi kisfilmünkkel az erőszak ellen, a nők mellett
állunk ki.

V-day Hungary

https://www.youtube.com/watch?v=d117z4steQs

Mi az a V-day?

A V-Day Eve Ensler híres, Vagina Monológok c. darabjának minden évben
február 14.-én, Bálint napon jótékonysági célokra szervezett,
figyelemfelkeltő előadása. Az előadók színészek, celebek, vagy nőjogi
aktivisták (úgynevezett Vagina királynők), a bevételt a nők elleni
erőszak ellen küzdő női civil szervezetek, vagy bántalmazott nők
menedékotthonai kapják. A V-Day az angol Vagina (vagina), Violence
(erőszak), Valentine (Bálint) és Victory (győzelem) szavak első
betűjéből alkotott szójáték, egyben utalás a második világháború
diadalmas angolszász ellencsapásának kezdetére, a D-dayre.
Magyarország első alkalommal csatlakozott a nemzetközi mozgalomhoz a
V-day elektronikus változatával, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
szervezésében. Célunk, hogy véget vessünk a nők és gyermeklányok
elleni erőszaknak az egész világon. A Vagina Monológokat jelenleg a
Belvárosi Színházban nézheti meg a közönség magyarul.

További információk angolul: http://www.vday.org

Jogos önvédelem

2010.02.09. 09:53

http://fighter.blog.hu/2010/02/08/mihez_van_jogunk_ha_megtamadnak

A krav-magások frissen indult blogjáról kértük el ezt a hiánypótló posztot, úgy gondoltuk, mindenképp jobb, ha egy szakértő írását közöljük, mintha mi magunk okoskodnánk össze mindenfélét. A szerző Pintér Márton, G5 fokozatú krav-maga-oktató, amellett jogász. A poszt eredetiben itt érhető el, és ha valakit érdekel az ilyesmi, ne mulasszon el föliratkozni náluk a hírlevélre vagy behúzni az rss-t.

Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak, és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.

A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: "Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges." Leegyszerűsítve a képlet a következő: egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet, és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed.

Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.

A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom, és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).

Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint "nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi." A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért, mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy "a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől." A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.

Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: "Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt." A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.

Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.

Eredeti cikk:

http://kravmagahungary.wordpress.com/

2009. évi CLXI. törvény 

a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére.

2. § Az Országgyűlés a Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.

3. § A Jegyzőkönyv hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv

A jelen Jegyzőkönyv részes államai,

Tekintetbe véve, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény céljainak még jobb elérése, és rendelkezéseinek, különösen az 1., 11., 21., 32., 33., 34., 35. és 36. cikkek végrehajtása érdekében alkalmas lenne a részes államok által vállalandó intézkedéseket kiterjeszteni annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermek megvédését a gyermekek eladásától, a gyermekprostitúciótól és gyermekpornográfiától,

Tekintetbe véve azt is, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény elismeri a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára,

Komolyan aggódva a jelentős és növekvő mértékű nemzetközi gyermekkereskedelem miatt, amelynek célja a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia,

Az emlékezésről

Címkék: emlékezet felejtés

2010.01.30. 11:25

Ha valaki nemi erőszak vagy incesztus túlélő, és az erőszak gyerekkorában történt, akkor nagyon valószínű, hogy nem emlékszik pontosan, mi történt vele. Az is lehet, hogy emlékszik az eseménysorra, ilyenkor valószínűleg arra nem emlékszik, hogy milyen érzés volt. Vannak túlélők, akik egyáltalán nem emlékeznek a történtekre és ezért nagyon irigylik azokat, akik igen, mert azoknak legalább csalhatatlan bizonyítékaik vannak. Persze ez fordítva is megtörténhet: a folyamatosan emlékbetörésekkel küzdő túlélők szeretnék, ha egyáltalán nem lennének emlékeik.

A felejtés fontos része az önvédelmi mechanizmusunknak. Egyfajta túlélési taktika, mellyel sikerülhet felnőni az olyan családban is, ahol az embert szexuálisan használják. Eltelhet akár 20 vagy 40 év is, mire az első emlékek megjelennek. Ezek jöhetnek akár villanásszerű képek, akár rémálmok formájában. Ilyenkor a túlélő gyakran összezavarodik, nem érti, honnan jönnek ezek a képek, mit akarnak jelenteni és mikor múlnak el. Az emlékeket bármilyen jelentősebb változás a felszínre hozhatja, pl. szülők halála, válás, gyerekszülés, párkapcsolati elköteleződés, veszteség, felnőttkori áldozattá válás. Bizonyos orvosi eljárások – nőgyógyászati-, urológiai- vagy fogorvosi kezelés –, masszázs, szeretkezés vagy testmozgás közben is felszínre törhetnek emlékek.

Az emlékezés nem egyszeri esemény, hanem folyamat, melynek során újabb és újabb kirakós-darabok kerülnek elő a gyerekkorból. Ez sokszor nagyon rémisztő lehet, a túlélő újra a gyerekkori terrorban érezheti magát, újraélheti azt a rettegést és félelmet, amit az erőszak idején, pánikrohama lehet, halálfélelme vagy öngyilkossági gondolatai. Idővel azonban ez változhat, és habár új emlékekkel találkozni általában nagyon megrázó és megterhelő, egy idő után már nem annyira rettenetes, mint az elején.

Sok túlélő megpróbál tudatosan emlékezni, hogy minél pontosabb képet kapjon arról, mi történt vele gyerekkorában. Fontos, hogy ha arra szánod magad, hogy visszamenj a gyerekkorodba és emlékeket gyűjts, akkor tartsd szem előtt, hogy milyen hatással lehet ez rád és gondoskodj a saját biztonságodról (pl. készíts ki egy telefonszámot, akit fölhívhatsz vagy kérd meg egy barátodat, hogy legyen veled, vagy a közeledben).


Emlékezni

Emlékezni sokszor azért is nehéz, mert a mi kultúránkban főleg a vizuális emlékeket ismerik el emlékként. A filmekben is azt látni, hogy ha valaki emlékezik vagy álmodik, akkor kívülről látja magát, amint megtörténik vele a jelenet. Nyilvánvaló, hogy ilyen emlékeink nem is lehetnek. Sőt, az esetek többségében nemi erőszak esetén egyáltalán nem is lehetnek vizuális emlékeink, mert sokszor nem is láthattunk semmit, mert sötét volt, vagy mert a földre nyomtak minket, vagy mert mögöttünk volt az erőszaktevő. Nem csak a látásunk, hanem a többi érzékünk is tárolhat emlékeket: szagokat, illatokat, kinetikus (mozgásos) emlékeket, hangokat, tapintást. Éppen ezért lehet, hogy egy szag (pl. az alkoholos lehelet) hatására undorodni kezd a túlélő, egy bizonyos pozíció (pl. ha a partnere rá nehezedik szex közben vagy egy bizonyos módon fogja meg) közben összerándul, megdermed, pánikot él át. Gyűlöl arra gondolni, hogy vissza kell mennie a szülővárosába, vagy utálja, ha az apja megpróbálja megölelni. Ezek mind azt jelentik, hogy a teste emlékszik valamire.  Nem tűéles képek vagy kristálytiszta jelenetek ezek, de nagyon is határozott emlékek, melyek számítanak. Ha az összes ilyen emlékdarabkát összeilleszted, máris határozottabb, komplexebb emlékeid lesznek.

Az emlékekhez tartozhatnak olyan családi mendemondák, történetek, melyeknek korábban nem tulajdonítottál jelentőséget. Például ha a nagyapádról az a hír járta, hogy vén kujon volt, vagy ha például 8 éves korodban nőgyógyászhoz vittek hüvelyfertőzéssel.

Informatívak lehetnek a hiányzó részletek is, pl. ha 8 és 13 éves korod között nem emlékszel semmire. Vagy ha például arra emlékszel, hogy ötödikben jókedvű és vidám voltál, hatodikban viszont inkább letört és visszahúzódó.

A múlt rekonstruálásához nem csak a saját emlékeinket, hanem másokéit is használhatjuk, megkérdezhetjük a szomszédot vagy a tanárt, vagy a gyerekkori barátunkat. Ez a kutatómunka gondos előkészítést és tervezést igényel, ne vágjunk bele csak úgy vaktában.


Nem emlékezni

Vannak esetek, amikor a túlélő egyáltalán nem emlékszik. Ezt befolyásolhatja az erőszak súlyossága és hossza, a túlélő kora, a körülmények. Fontos tudni, hogy az emlékek nem elengedhetetlenek ahhoz, hogy feldolgozzuk az erőszakot és rendbe jöjjünk. Akkor is pontosan tudhatod, hogy megtörtént, ha nem emlékszel semmire.

Az emlékezést az is befolyásolja, hogy a túlélő mennyire kész az emlékekre. Van-e megfelelő támogató rendszere, kész-e új információk befogadására, kész-e arra, hogy lemondjon a gyerekkorban nagyon jól bevált felejtésről. Ha a túlélő nem emlékszik, fontos átgondolnia, hogy azért nem emlékszik-e mert fél, és ha igen, akkor mitől fél. A biztonság megteremtése nagyon fontos része a gyógyulásnak, úgyhogy ne dobjuk csak úgy sutba a védekező mechanizmusokat, inkább dolgozzunk velük, próbáljuk megérteni, hogy mi ellen védekezünk.

(A cikket Laure Davis: The Courage to Heal Workbook c. könyve inspirálta)

*2009. évi LXXII. törvény*

*a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról*

Az Országgyűlés az élethez, testi épséghez és méltósághoz minden embert megillető alapvető emberi jogok védelmében, összhangban a nemzetközi egyezményekkel és az Alkotmánnyal, a hozzátartozók közötti erőszak visszaszorítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

Öngyilkosság

2010.01.25. 15:35

A hétvégén beszélgettem egy segítőknek szóló foglalkozáson/képzésen egy pszichológussal, mert ismét felmerült, hogy a barátnőm, aki egyike azon sokaknak, akik miatt csináltuk a blogot, ismét öngyilkosságról beszélt. A pszichológus azt ajánlotta, hogy kössünk szerződést, hogy egy ideig nem lesz öngyilkos. Ez rákényszerített arra, hogy szembenézzek a saját szuicid hajlamaimmal, mivel minden egyes alkalommal, amikor valami problémával szembesülök a saját életemben, az első gondolatom az öngyilkosság. Holott nyilvánvaló, hogy az emberiség azon kivételezett 2% százalékába tartozom, akik tudnak írni-olvasni-számolni, van fedél a fejem felett, van étel a tányéromon, van pénz a bankszámlámon, és relatív nem vagyok jogfosztott. Az, hogy eldobjam magamtól ezt a kivételezett életet, szemétség lenne azokkal szemben, akiknek még ennyi sem jutott, vagy nálam sokkal több bántalmazást, nagyobb traumákat éltek át. És nagy nagy diadal a bántalmazóknak, hogy ismét ki tudtak végezni közülünk egyet úgy, hogy még attól sem kell félniük, hogy valaha bármelyik bíróság elővenné őket ezért.

Ezért én, Selkt-Sa (sz. 2008.08.08., akik ismernek, tudják, miért fontos ez a dátum), szerződést kötök veletek, Szárnyas Fejvadász, StopSzmog, Kruppocska, Csúnyalány, Kisvárosilány, és mindenki más, akinek sem a nevét, sem a nickjét nem írhatom le, de tudjátok, hogy rólatok van szó, hogy a mai naptól számított 365 naptári napon belül nem követek el öngyilkosságot. Ezért cserébe nem várok el semmit, de ha bármelyikőtök egy kommentben csatlakozik, annak nagyon örülök.

Közben kaptam még néhány tippet:
"Még olyan lehet benne egy ilyen szerződésben, hogy megígéred hogy segítséget kérsz amikor felerősödnek és cselekvésbe kezdenek fordulni az öngyilkossági gondolatok, vagy amikor nem vagy biztos benne, hogy be tudod tartani a szerződést. Előre meg lehet határozni, hogy ki az a támogató személy, vagy kik azok a támogató személyek, akiket ilyenkor fölhívnál.
A másik dolog, ami még benne lehet, egy lista arról, hogy miért kellene élned. Sokféle ok lehet, pl te semmi rosszat nem csináltál, nem hagyhatod, hogy az erőszaktevő még az életedet is elvegye, stb. Ha nehéz erről listát összeállítanod, akkor megkérheted valamelyik támogatódat, hogy segítsen."

Úgy látom, tényleg van haszna ennek a szerződésnek, ezért kérek mindenkit, aki csatlakozott, hogy otthon csináljon egy ilyen listát arról, hogy miért érdemes élnie, és kik azok az emberek, akikhez támogatásért fordulhat. Ha akarjátok, nyugodtan írjátok meg kommentben, hogy a többiek is lássák, de persze itt is alapszabály, hogy ha kényelmetlenül érzed magad a lista közzétételével, akkor ne tedd.

süti beállítások módosítása