E röpirat célja, hogy információt nyújtson arról, hogyan segíthetnénk szexuális bántalmazás illetve nemi erőszak áldozatain. A túlélők a hozzájuk legközelebb állókhoz fordulnak támogatásért, bíztatásért és tanácsért, habár, a túlélők családja és barátai gyakran zavarban érzik magukat azt a kérdést illetően, hogy nekik milyen szerepet kellene betölteniük a túlélő gyógyulási folyamatában.  

A családtagoknak és barátoknak fontos tudni mind azt, mi a szexuális bántalmazás és nemi erőszak, mind pedig azt, mit érez a túlélő. A bántalmazás vagy erőszak következménye lehet az, hogy számos túlélő otthagyja az iskolát, elszigeteli magát másoktól, vagy akár öngyilkosságot kísérel meg. A túlélőhöz közel állóként fontos tudni, hogyan reagáljunk az ő érzéseire és gondolataira. Ha tisztában vagyunk azzal, milyen hatással van a bántalmazás vagy nemi erőszak a túlélő életére, képesek leszünk támogatóan viselkedni vele szemben. E röpirat hasznos tanácsokkal lát el, hogyan tudunk segíteni a felépülésben.

 

A szexuális bántalmazás mindnyájunknak fáj 

Az egyik legfontosabb szempont abban, hogy segítsünk valakinek túltenni magát az őt ért szexuális bántalmazáson vagy nemi erőszakon az az, hogy megértsük, illetve megértessük vele, hogy ami történt, nem az ő hibája volt.

Mivel elvégre az erőszak elkövetőjének a döntése, hogy véghezvigye erőszakos cselekedetét; a bűncselekmény áldozatát a bántalmazás egyik része miatt sem lehet hibáztatni. Gyakran előfordul, hogy a túlélő megkérdőjelezi a saját szerepvállalását a bántalmazásban, vagy talán magát hibáztatja rossz ítélőképességük miatt. Holott az áldozat sebezhető helyzetben lehetett, és végtére az elkövető döntése volt, hogy kihasználja ezt a helyzetet. Az áldozat/túlélő nem érdemelte meg, hogy megerőszakolják. Senki sem érdemli meg, hogy megerőszakolják. Fontos megértenünk, miért fordul elő nemi erőszak és szexuális bántalmazás, mivel ez felruház minket eszközökkel, melyekkel segíteni tudunk a túlélőkön. Szexuális bántalmazás alatt azt értjük, ha valakivel a beleegyezése nélkül közösülnek. A nemi erőszak a szexuális bántalmazás egyik formája, amikor is az elkövető erőszakkal fenyegetőzik vagy erőszakot alkalmaz a közösüléshez. Az erőszak elkövetőjének az a célja, hogy hatalmat gyakoroljon szexuális erőszak révén. A nemi erőszak nem a szexuális kielégülésről szól, hanem a szexet használja fel a hatalom eléréséhez. A szexuális erőszak tanult viselkedésforma; a férfiak, akik ezt teszik, nem így születtek. Az elkövetők a szocializáció során sajátítják el, hogy a hatalom és irányítás eléréséhez az erőszak alkalmazása elfogadott. A túlélő a szexuális bántalmazást/nemi erőszakot erőszakként, megalázásként, és a saját teste feletti kontrol-vesztésként éli meg. A szexuális bántalmazás és nemi erőszak túlélőin segíteni nagyon nehéz és összetett feladat. Mindazonáltal, a túlélőknek támogatásra van szükségük a családjuk és a barátaik részéről. A szexuális bántalmazás és nemi erőszak tanulmányozása egy lépés ebben a folyamatban.    

A szexuális bántalmazás túlélői 

A nemi erőszak/szexuális bántalmazás túlélői számtalan különböző módon reagálhatnak az általuk tapasztalt eseményekre. Hasonlóképp más életet fenyegető bűncselekmény túlélőihez, a szexuális bántalmazás túlélői is gyakorta stresszesen reagálnak, mely mind érzelmileg, mind fizikailag hatással van rájuk. A reakció az ilyesfajta bántalmazásra egyéni és személyes. Ezért fontos megjegyeznünk, hogy nem minden túlélő reagál ugyanúgy és az érzéseik is másfajták lehetnek. Alább olvasható a szexuális bántalmazást túlélők néhány jellemző reakciója.    

SOKK, FÉLELEM

A közvetlenül a támadást követő órákban, napokban a sokk, tagadás és visszavonulás a jellemző reakciók. A túlélőknek gyakran nehéz elhinni, hogy a bántalmazás tényleg megtörtént. A túlélő erős érzelmeket mutathat, és zavartnak tűnhet, lehet, hogy sír, reszket, nevet vagy akár elájul. A támadást követő legmegszokottabb reakció a félelem. A túlélők gyakran tartanak attól, hogy a támadó visszatér, és ismét bántalmazza őket. Félhetnek az egyedülléttől, az olyan helyektől, melyek hasonlítanak a támadás helyszínére, vagy olyan emberek közelében lenni, akik a támadóra emlékeztetik. A túlélők gyakran átélnek Erőszak-trauma szindrómát, amely a Post-traumatikus stressz rendellenesség egyik fajtája.   

TAGADÁS  

A tagadás megszokott érzelem a szexuális bántalmazás és nemi erőszak túlélőinél. Gyakori, hogy a túlélők tagadják, hogy a támadás hatással volt rájuk, és újra meg újra megnyugtatják a családjukat és barátaikat, hogy jól vannak. Számos oka van, amiért a túlélő tagadhatja a támadás rá gyakorolt hatását. A túlélő gondolhatja, hogy már senki sem akar hallani az általuk tapasztaltakról, vagy lehetséges, hogy megkísérelik „kizárni” a fájdalmukat, és visszatérni a normális kerékvágásba. A bántalmazás tagadása a támadást követő években is eltarthat. Az sem szokatlan, ha a túlélő veszélyes eszközökhöz folyamodik annak érdekében, hogy eltompítsa érzéseit, mint pl. túlzott alkohol-, és drogfogyasztás, rendszertelen étkezés vagy munkamánia. Fontos bíztatni a túlélőket arra, hogy kifejezzék reakciójukat és érzelmeiket. Azáltal, hogy hangsúlyozzuk, nem unjuk őket hallgatni, odafigyelünk az érzéseikre, lehetővé válik, hogy jobban megbékéljenek magukkal.   

SZENVEDÉS, VESZTESÉGÉRZÉS   

Amint a túlélő megérti a támadás valóságosságát, és annak az életére gyakorolt hatását, erős veszteségérzést és depressziót érezhet. Jellemző reakciók közé tartozik a félelem, a rémálmok, az étrendben és alvási szokásokban bekövetkezett változások, fizikai fájdalmak, nehéz koncentráció és intim helyzetekben tapasztalt kényelmetlenség. A túlélőknek nagyon megterhelő és fájdalmas emlékeik vannak a bántalmazásról, vagy akár „flashback”-jeik is támadhatnak, melyek során az áldozat fiziológiailag újraéli a támadást. Hasonlóképp előfordul, hogy a túlélő átirányítja dühét és veszteségérzését azok felé, akiket szeret, és akikben bízik. Éppen ezért fontos, hogy türelmesek legyünk, és megértsük, hogy a túlélő nem személy szerint minket támad.   

MEGOLDÁS, ELFOGADÁS  

Egy idő után a túlélők kezdik elfogadni a szexuális bántalmazással, a támadóval és önmagukkal kapcsolatos érzéseiket. A gyógyulási folyamatnak talán a legfájdalmasabb része elfogadni, hogy a bántalmazás megtörtént és képessé válni ezt úgy integrálni az életedbe, mint egy megtörtént eseményt. A túlélők egyénileg különböznek ennek az elfogadási szintnek az elérésében. Egy túlélőhöz közelálló személynek fontos megérteni a különbséget. A bántalmazás integrálása, mint egy megtörtént eseményt az életünkben nem jelenti azt, hogy az feledésbe merül, vagy, hogy a hatásait csökkentené; inkább azt segíti elő, hogy a túlélő nyugtázza, hogy ő túlélte a támadást, és folytathatja az életét. 

 

FONTOS MÓDSZEREK, AMIVEL A CSALÁD ÉS BARÁTOK SEGÍTENI TUDNAK  

Tisztázzák, hogy az erőszak vagy bántalmazás nem a túlélő hibájából történt

Soha senki nem „kéri” (nem provokálja), hogy bántalmazzák vagy erőszakolják meg. Egy személy megerőszakolása az elkövető tudatos döntése. Még ha a túlélő rosszul ítéli is meg a helyzetet, nem érdemelte meg, hogy megerőszakolják; senki sem érdemli meg.   

Higgyünk a túlélőnek

Az érzés, hogy a családja és a barátai hisznek neki, elengedhetetlen az erőszak túlélőjének felgyógyulásához. Sok akadályt kell leküzdenie ahhoz, hogy képes legyen nyíltan beszélni arról, ami vele történt. Tudatni kell a túlélővel, hogy nyitottak vagyunk meghallgatni az érzéseit és az általa tapasztaltakat. Habár fájdalmas lehet hallanunk a történtekről, fontos tudatni a túlélővel, hogy együttérzünk vele.    

Nem szabad megkérdőjelezni vagy ítélkezni afelett, hogy a túlélőnek mit kellett elkövetnie, hogy túlélje a történteket

Egy megerőszakolás/szexuális bántalmazás során az áldozat rákényszerül, hogy hirtelen döntéseket hozzon, melyeket soha nem szabad kritizálnunk. A túlélők nem feltétlenül kiáltoznak vagy ütnek vissza. A túlélésük a bizonyíték arra, hogy a lehetőségeikhez mérten a legmegfelelőbben kezelték a szituációt. Azáltal, hogy kifejezzük, mennyire hálásak vagyunk, hogy életben van, növeljük a biztonságérzetét a helyzetmegítélésével kapcsolatban. 

(megjegyzés: NAGYON FONTOS! AZ, HOGY AZ ÁLDOZAT NEM KIABÁLT, NEM ELLENKEZETT, NEM AZT JELENTI, HOGY "A LELKE MÉLYÉN" AKARTA, ESETLEG ÉLVEZTE; HANEM AZT, HOGY MEG VOLT FÉLEMLÍTVE, ÉS AZ ELKÖVETŐ AZ ERŐSZAK BRUTÁLISABB FORMÁJÁVAL FENYEGETTE, VAGY AZZAL, HOGY MEGÖLI, HA NEM MARAD NYUGTON. HA AZ ÁLDOZAT "LEFAGYOTT", ÉS AMIATT NEM TUDOTT HATÉKONYAN VÉDEKEZNI, AKKOR SEM AZ Ő HIBÁJA, AMI TÖRTÉNT, ÉS AZ ELKÖVETŐ ETTŐL NEM KEVÉSBÉ BŰNÖS AZÉRT, AMIT TETT!!! - Aubie) 

Tiszteletben kell tartani a túlélő döntéseit

Gyakran előfordul, hogy a túlélő nem akar feljelentést tenni a rendőrségen. Még ha nem is értünk egyet minden esetben az ilyen jellegű döntésekkel, a túlélő tiszteletben tartása és támogatása nagyon bíztatóan hat. Ha ily módon támogatjuk a túlélőt, úgy érzi majd, hogy életének irányítása az ő kezében van – ez egy olyan érzés, amit elvettek tőle a támadáskor.  

Igazoljuk és védelmezzük a túlélő érzéseit: a dühöt, a fájdalmat és a félelmet

Ezek természetes reakciók trauma esetén. A túlélőnek ezeket ki kell fejezni, átérezni, és meghallgatásra kell, hogy találjon. A túlélő bizalmasságának vagy névtelenségének megvédése fontos lépés bizalmának elnyerésében.

 

Fejezzük ki részvétünket

Ha dühöt, részvétet vagy fájdalmat érzünk, osszuk meg ezen érzéseinket a túlélővel. A színtiszta emberi reakcióknál semmi se lehet megnyugtatóbb. Bár, legyünk óvatosak, hogy a reakcióink ne legyenek túlzottan lehengerlőek a túlélő szemében. Gyakran a túlélő családja és barátai késztetést éreznek, hogy az elkövető után menjenek. Ezek az érzések nagyon valóságosak és érthetőek, azonban kevésbé agresszívan is lehet őket közvetíteni.   

Bíztassuk a túlélőt, hogy kérjen segítséget

Saját támogatásunk felajánlásán túl bíztassuk a túlélőt, hogy másokkal is lépjen kapcsolatba. Segíthetünk neki találni valakit, akivel beszélhet. Hasonlóképpen, számos érzésünk lehet a megerőszakolással/bántalmazással kapcsolatban. Fontolóra vehetjük, hogy a magunk részére is segítséget kérünk. Szükségünk lehet támogatásra ahhoz, hogy támogatni tudjuk a túlélőt.   

Kérjünk segítséget, ha a túlélő öngyilkos hajlamú

A legtöbb túlélő nem öngyilkos hajlamú, de néha a megerőszakolás/bántalmazás okozta fájdalom olyan elsöprő, hogy elképzelhetővé válik az öngyilkosság. Ha a környezetünkben van öngyilkos hajlamú túlélő, azonnal kerítsünk neki segítséget.  

Ne tekintsünk a túlélőre áldozatként

Továbbra is tekintsünk úgy a személyre, mint erős, bátor egyénre, aki visszaköveteli saját életét.   

Fogadjuk el, hogy változások követlezhetnek be a túlélővel való kapcsolatunkban

A személy, akit szeretünk, változik; lehetséges, hogy nekünk is változnunk kell. Részünkről a türelem elengedhetetlen az ő gyógyulási folyamatában. A gyógyulás lassú folyamat, amit nem lehet siettetni.   

Tanulmányozzuk a szexuális bántalmazást/megerőszakolást és a gyógyulási folyamatot

Ha van egy alapelképzelésünk arról, mit élt át a túlélő, az segíteni fog abban, hogy támogatni tudjuk. Más túlélőkkel, azok támogatóival való beszélgetés és/vagy a túlélők segítésére kifejlesztett szolgáltatások használata segíteni fog az ismeretgyűjtésben. Szintén fontos ismereteket szerezni az országban érvényes nemi erőszakkal és szexuális bántalmazással kapcsolatos törvényekről.  

fordította: MaChampagne

forrás: Helping Someone Who Has Been Raped

http://www.sa.psu.edu/cws/pdf/CWS_Rape_Victims_Brochure.pdf