Egy blogtagunk barátjától, Gábortól kaptuk az alábbi levelet, nagyon köszönjük neki a gondolatokat:

„Az IGAZI FÉRFI erőszakellenes fogadalma:
Mint fiú, báty, unokatestvér, nagybácsi, barát, szerelmes, leendő apa, vagy leendő férj, és férfi, felesküszöm az erőszak ellen:

Fogadom, hogy soha nem erőszakolok meg, használok ki, bántalmazok mást. Fogadom, hogy soha nem engedem, hogy másokat megerőszakoljanak, bántalmazzanak, kihasználjanak, ha ez megelőzhető. Ezért fogadom, hogy figyelmes leszek. Fogadom, hogy figyelmes és befogadó leszek mások egyenlőtlenségi problémáira, és erőszaktörténeteire. Fogadom, hogy magatartásommal és cselekedeteimmel követendő példát mutatok más férfiaknak, és bátorítom őket ugyanerre. Fogadom, hogy elég erős leszek, hogy helyesen cselekedjem, még akkor is, ha ezzel társadalmi normáknak kell ellenszegülnöm. Mindezeket azért fogadom, mert IGAZI FÉRFI vagyok, és az IGAZI FÉRFIAK TÖRŐDNEK MÁSOKKAL.

Csak a férfiak állíthatják meg az erőszakot. Az erő nem azért van, hogy másokat bánts. Mutasd meg az erődet. Állj ki a nők elleni erőszak ellen. Nyisd ki a szád.

 

Az igazi férfiak nem erőszakolnak.”

 

A fentieket hiszem, vallom és fogadom.

Az a szomorú, hogy ez manapság nem alapértelmezett elv.

Nőt megütni nemcsak szégyen, bűn is.

Ha tudok teszek ellene, vagy így, vagy úgy.

A részleteket természetesen nem írom le, ez az én magánügyem és azoké, akiken segítettem.

Persze, aki megüt egy nőt, úgy gondolja, hogy neki ott, akkor, arra megvolt a megfelelő indoka.

 

Nem, nem volt meg…

Erre nemigen létezik jó indok…

 

Én is kerültem olyan szituációba párkapcsolataim során, amikor a kedvesem addig húzta az agyamat, amíg el nem pattant a húr. Otthagytam és elmentem sétálni. Közben megnyugodott, és mire visszaértem, lehetett vele beszélni. Probléma megoldva, senkinek sem lett baja.

Számomra elfogadhatatlan, hogy egy nőt megüssek.

Miért tenném?

El nem tudom azt képzelni, hogy olyan súlyos dolgot tegyen egy nő ellenem, amiért kezet emeljek rá.

Felfoghatatlan.

Nagyobb vagyok és erősebb, NEKEM kell tudnom, hogy hol a határ.

Persze vannak igen szép szál hölgyek is, akiknek egy-egy pofonjától még a következő reinkarnációm füle is csengene.

Őket - érdekes módon - nem bántják.

Miért nem? A válasz egyszerű.

Ő nem lett volna olyan könnyű préda, mint a fele akkora súlyú nőtársa.

Mert bizony ezek a patkányok (elnézést a hasonló néven létező csatornalakó rágcsálóktól) sosem választanak egyenlő ellenfelet maguknak.

Akkor nem tudnák a komplexusaikat kompenzálni egy védtelen és kiszolgáltatott áldozat módszeres gyötrésével.

 

Az ilyeneket 20 évre vágnám sittre, napi háromszori verés, ünnepnapokon napi 5…

Akkor megtanulná, mennyi kétszerkettő…

 

Ha csak ilyenről hallok, ökölbe szorul a kezem és kedvem lenne az illetőnek egy személyre szabott sportfoglalkozást tartani.

 

De nem csak ez vált ki belőlem ilyen reakciót.

 

A legmocskosabb és legundorítóbb szó a világon.

Aminek soha nem lenne szabad elhangoznia.

 

„Megerőszakoltak…”

 

Ennél aljasabb bűn, az emberölésen kívül nem létezik.

Hogy süllyedhet egy ember ennyire alacsonyra, hogy ilyesmit műveljen valakivel?

Pláne ha családtag, esetleg gyermeke vagy unokája!

Borzasztó…

Sokan fel sem fogják, hogy mit művelnek!

Micsoda lelki törést okoznak ezzel!

 

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert sok hölgyismerősöm van, akikkel haveri-baráti kapcsolatot tartok fönt.

Nagyon sokan (60%-uk!!!) mesélték, hogy megerőszakolták őket.

Családtagja, barátja, a párja…

Vagy egy vadidegen.

 

Egyszerűen nem értem, hogy nem fogják föl ilyenkor hogy mit tesznek?

Hogy nem csak a testén, de a lelkén is erőszakot tesznek ilyenkor?

Hogy olyan sebet ütnek rajta, ami sohasem heged be ?

 

Megmondom őszintén, nehezen bírok most az indulataimmal…

Ez a téma annyira fel tud dühíteni, hogy ilyenkor – nem vagyok rá büszke - de ölni tudnék.

Olyanok jutnak eszembe, ha ilyesmiről hallok-olvasok, mint „bárcsak arra jártam volna”, meg „csak 5 percet kaphatnék azzal a szeméttel”, ilyesmi.

Ez mindig felkavart és mindig is fel fog kavarni.

 

A legszomorúbb a társadalmi közöny.

 

„-Hallottad hogy a Marikát a harmadikon úgy megverte a férje, hogy szegény lány a kórházba került?

-Nem hallottam, rettenetes… Láttad este a Barátok közt-öt?

-Nem, mi volt benne?”

 

Ennyi…

Sokszor ennyire törődünk másokkal.

Ezért nem mernek az áldozatok segítséget kérni.

Ezért nem merik az erőszaktevőt feljelenteni.

Félnek…

Félnek az újabb atrocitástól, a megbélyegzéstől, a történetüket kiforgató emberektől…

Félnek a nyilvánosságtól, attól hogy nem hisznek nekik…

Félnek és szégyellik magukat.

Pedig nem kellene.

 

Feltételezem, férfiak is olvassák ezeket a sorokat, de nem csak nekik szól.

Emberek…

EMBEREK!!!

Ne menjünk el a mások problémái mellett!

Segítsünk, hogy ne kelljen ezeknek megtörténnie !

Az ütésre emelkedő kart meg kell fogni!

Ha a TE szomszédodban ilyen történik, merj közbelépni!

Ha VELED történik, merj segítséget kérni! 

És NE SZÉGYELLD MAGADAT!!!

A szégyen nem a tiéd.

Az övék.

Állj fel!

Emeld fel a fejedet, és lépj előre!

Nyújtsd ki a kezedet!

Biztosan lesz, aki megfogja…

 

Lehet mondani, könnyen osztom az észt, pasi vagyok, engem ez a veszély nem fenyeget.

Meg hogy fogalmam sem lehet róla hogy ez milyen.

Meglehet…

De ültem olyan mellett órák hosszat vigasztalva, akit megerőszakoltak.

Próbáltam segíteni rajta, de nem tudtam.

És ez nagyon rossz volt.

A tehetetlenség érzése.

Az elkövetőt pedig védte az adott szavam, amit a lánynak tettem hogy nem bántom.

 

Nem, valóban nem TUDOM, hogy milyen…

De értem, megértem és átérzem…

 

Elnézést kérek a csapongó gondolatmenetért és a pongyola fogalmazásért.

Volt már jobb írásom is, de nem ilyen állapotban.

 

Minden jót…

 

Gábor