Ezt a nagyon megrázó történetet Abigéltől kaptuk: 

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni, hogy Ti vagytok és ezáltal létrejött ez a nagyon hasznos és segítő oldal, és azt, hogy leírhatom, megoszthatom veletek mindazt, amin 17 évesen mentem keresztül. Azóta eltelt 13 év, járok pszichólogushoz is, mégis vannak bizonyos részletek, amiket nem sikerül feldolgoznom!! Hátha így, hogy megosztom veletek, leírom, sikerülni fog.
 
Szóval, mint már írtam, 17éves voltam, a barátnőimmel egy átmulatott éjszaka után stoppoltunk. Megállt egy fiatal"ember", akit előzőleg már a szórakozóhelyen is láttunk, talán egy-két szót még váltottunk is vele. Én előre ültem, a többiek hátulra, haladtunk hazafelé. Megbeszéltük, hogy Kőbányán kitesz minket, ám amikor a többiek kiszálltak, nekem már nem sikerült az automata ajtózár miatt. Együtt továbbmentünk, és én kétségbeesetten néztem hátra a kocsiból a barátőim után.
 
Féltem,de még nem gondoltam semmi rosszra, azt ígérte, hazavisz. Hittem neki, mert hinni akartam. Már útközben elkezdett erőszakoskodni, nyúlkálni intimebb helyekre, csókolgatni, de én hárítottam, védekeztem, szavakkal is kértem, hogy ne csinálja. Mindez hiába...Amikor az utcánkhoz értünk, nem fordult be, továbbhajtott....és a közeli erdő felé vette az irányt...Ekkor már sejtettem, mit akar tenni, páni félelem tört rám, menekülni próbáltam, kiabáltam, könyörögtem, de semmi sem hatott rá.
 
Ahogy az erdőbe értünk, elővette a nemi szervét, és rám parancsolt, hogy kézzel izgassam, rámordított, hogy ha már egyszer felizgattam, vállaljam a következményeket. Azt mondtam neki, hogy én semmit se tettem, de csak nevetett, én meg félelmembe teljesítettem a kérését. Közben folytak a könnyeim, és néztem ki mereven az ablakon. Mindebből az szakított ki, hogy tépi rólam  a ruhát. Iszonyú erős volt, hatalmas izmokkal, izzadt, zilált közben...De a bugyimat nem tudta leszedni, azt olyan erősen tartottam, hogy nem sikerült neki, ezért kaptam is egy jókora pofont.Mivel kicsi volt a hely, ő pedig nagydarab, nem fért hozzám....Ezért lemászott rólam és rám parancsolt, hogy elégítsem ki szájjal. Először kérleltem, könyörögtem, hogy ne kelljen, de hiába. Egyetlen mozdulattal elővett egy kést a kesztyűtartóból, és a torkomhoz tartotta...Amit akkor ott éreztem, leírhatatlan, ekkor már csak gépiesen tettem, amit kér....Közben majdnem elhánytam magam, öklendeztem, és rettegtem attól, hogy meghalok....Ez az egyik dolog, amin nem tudok túljutni, a másik az, amikor rámüvöltött, miközben még mindig ott volt a torkomnál a kés, hogy: "nyeld le!" Megtettem...Soha nem aláztak meg azelőtt még annyira, mint ott,a szégyenérzet azóta emiatt  még mindig él bennem, nem tudok szabadulni.
 
Több évig nem beszéltem erről senkinek...igazán őszintén is csak mostanában! Anno, amikor megpróbáltam, csak kételkedőkbe és falakba ütköztem! Azóta is küzdök, hogy jobb legyen, hogy élvezzem az életet, hogy bízzak...Sajnos nem ez az egyetlen borzalom az életemben...de ezt most hagyjuk!! Tényleg köszönöm a lehetőséget!! Sok sok erőt és kitartást kívánok nektek a továbbiakhoz, és gratulálok, nagyon ügyesek vagytok, mit nem adtam volna egy ilyen oldalért egy évvel ezelőtt...