Ahogy a legtöbb, nőket érintő "inzultust", úgy a munkahelyi szexuális zaklatást is hajlamosak a férfiak (és sajnos néha a nők is) félvállról venni, jelentéktelen dolognak tartani. Persze ilyenkor is előjönnek a szokásos sztereotípiák, miszerint az áldozat biztosan kiprovokálta, hagyta magát; esetleg feljebb akar jutni a ranglétrán. Tipikus vicctéma a főnökével szexuális viszonyba keveredő nő, vagy a bármit megtenni képes, törtető alkalmazott.

Pedig érdemes lenne komolyan elgondolkodni azon, mi is áll a jelenség mögött. Könnyű azt mondani, hogy ne menj olyan helyre dolgozni, ahol várhatóan zaklatni fognak, vagy mondj fel, ha ilyesmi történik veled. Egy ilyen helyzetből nem menekülhet csak úgy egyszerűen ki az érintett nő, és nemcsak azért, mert munkát találni nem könnyű. És felvetődik az a kérdés is, hogy vajon miért mindig a zaklatás áldozatainak kellene otthagyniuk egy munkahelyet?

A legtöbb munkahely, a társadalom egészéhez hasonlóan szigorúan hierarchikusan épül fel, ami általában azt jelenti, hogy a nők itt is ugyanúgy ki vannak szolgáltatva férfi főnökeiknek, ahogy mondjuk a feleség a férjének. (Természetesen vannak női főnökök is, de mint tudjuk, nem ez a gyakori; és persze a férfi alkalmazottak elnyomása ugyanígy nem lenne kívánatos.) Ebben a helyzetben szinte természetes, hogy a nőket mindennapi különböző inzultusok érik, a szexista megjegyzésektől kedve akár a nemi erőszakig. Ami ugyanúgy a nő "szégyenének", titkolnivaló dolognak számít, mintha a külvilágban történne. Sőt, mivel a munkahely egy viszonylag zárt rendszer, ahol a dolgozók bizonyos szempontból függő, kiszolgáltatott helyzetben vannak, az itt elszenvedett erőszak sok szempontból a családon belülihez hasonlítható.

Az erőszaktevő, főleg, ha a hierarchia magasabb lépcsőfokán áll, védett helyzetben van: a többség fél attól, hogy elveszítheti a munkáját, ezért nem áll ki az áldozat mellett. Ezért megoldást csak az jelentene, ha sokkal komolyabban vennénk akár a "jelentéktelennek" tűnő nőellenes megnyilvánulásokat is, és akkor is kiállnánk egymásért, ha saját pozíciónkat veszélyeztetjük. Különben az erőszaktevők továbbra is bármit megtehetnek, és akár mi is válhatunk legközelebb áldozattá. Mert összefogás, a nők közötti szolidaritás nélkül nincs esély a változásra.