Sziasztok!
 
Szeretném én is leírni a történetemet nektek. Igaz, konkrétan nem erőszakoltak meg, de még mindig eszembe jut néha- néha, ami történt velem.
 
Kicsi voltam, azt hiszem, hatéves lehettem, vagy még nem is voltam iskolás, nem emlékszem pontosan, jó 15 éve történhetett már. A családunknak volt egy barátja, aki feljárt hozzánk, majdnem minden este. "Öreg"- nek szólítottuk, apánál is idősebb volt, jó hatvan lehetett akkoriban. Én, mint minden normális hat év körüli kislány, játékos voltam, eleven, szerettem, ha az " Öreg" hozott nekem csokit vagy játékot. De ezeknek a kis ajándékoknak ára volt.
 
Az volt az ára, hogy amikor kettesben maradtam vele, odahívott magához, maga elé állított úgy, hogy háttal legyek neki, benyúlt a lábam közé, és azt mondta : " Na, hadd simogassam meg arany puncikádat". Én először nem akartam, de aztán azt mondta, hogy ezt nekem el kell tűrni, mert a jó kislányok hálásak az ajándékért. És elhitette velem, hogy ebben nincsen semmi rossz, de mindemellett a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek. Tehát engedtem neki, és szégyellem bevallani, de még élveztem is. Nem erőszakolt meg, mindig csak simogatott, úgy, hogy rajtam volt a ruha, és akkor még nem tudtam, de most már, hogy idősebb vagyok, rájöttem, hogy a merev férfiasságát nyomkodta a fenekemhez. Ez így ment heteken keresztül.
 
Akkor lett vége ennek az egésznek, amikor ismét kettesben maradtam vele, és én kimentem pisilni, ő pedig utánam jött, és mondta, hogy mutassam meg neki a puncimat, de én nem akartam. Aznap este mindent elmondtam anyának, aki kiborult, én pedig nem értettem még, hogy miért. Soha többé nem jöhetett hozzánk az Öreg.
 
Bár ez nem olyan súlyos probléma, és nem kellett pszichiáterhez járnom miatta, de jólesett mégis leírni nektek.
 
Ha kiteszed, így, név nélkül tedd ki.
 
Köszönöm, hogy meghallgattál:
 
J.

Azt hiszem, nem szükséges külön elmondani, de azért megteszem: az, hogy egy kislány 12-14 évesen "felnőtt" testtel rendelkezik, nem jogosít fel egyetlen elkövetőt sem, hogy megerőszakolja, majd azzal mentegesse magát, hogy dehát úgy néz ki, mint egy felnőtt nő.

Ugyanez vonatkozik a pedofilokra is: az, hogy a gyerek élvezi a simogatást (mert minden normális emberi lény élvezi a simogatást, ez így van bekódolva az idegeinkbe, és a neuronjainkba), abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az erőszak, vagy zaklatás nem okoz KONKRÉT FIZIKAI FÁJDALMAT, attól az még pedofília, szexuális bántalmazás, visszaélés és súlyos károkat okoz a gyereknek, és büntetendő cselekmény. És a felnőttnek kell, hogy legyen annyi önkontrollja, hogy nem tesz ilyesmit. Ha nincs, akkor nem több egy ösztönvezérelt állatnál, amit ki kell vonni a társadalomból, mert közveszélyes.

Azt hiszem, J-nek szerencséje volt, mert mint látjuk az események folyamatát, a pedofil először csak ruhán keresztül tapogatta, majd meztelenül is meg akarta nézni. Ilyenkor általában próbálgatják, hogy milyen messzire mehetnek el. A folyamat általában azzal folytatódik, hogy az elkövető megpróbálja rávenni a gyereket, hogy fogja meg a nemi szervét, vagy ő fogja meg a gyerekét, megpróbálja orális aktusra rávenni, még rosszabb esetben a gyerek testnyílásaiba dug dolgokat, vagy behatolással is megerőszakolja. A folyamat csúcsa, amikor az elkövető már csak azzal tudja magát ingerelni, hogy kínozza a gyereket szexuális erőszak közben, megkötözi, fizikálisan bántalmazza, megveri, vagdossa, égeti, cigarettacsikket nyom el a testén, a bántalmazásokról képeket, vagy videót készít, azokat más pedofilokkal is megosztja, és nem ritkán, hogy ne tudjon ellene vallani az áldozat, elrabolja, és megöli.

Tehát ne legyenek a pedofilokkal kapcsolatban "Nabokov: Lolita"-féle illúzióink.

És hogy mennyire súlyos a helyzet Magyarországon a pedofília és a nemi erőszak elhallgatottságával, csendes társadalmi össznépi támogatottságával kapcsolatban: 

http://img.index.hu/cikkepek/0905/belfold/cegkomplexus.pdf

2. oldal, 3. oszlop, 11. sor:

"A Pedofília Szolgáltató BT. négy!!! évig "szolgáltatott" (Egyéb személyi szolgáltatás, egyéb közösségi!!! jellegű szolgáltatás) teljes megelégedésre."

Hát nem tudom, vajon mi járhatott a cégbírósági ügyintézőnek a fejében, aki ezt bejegyezte, és nem talált benne semmi különöset?