Akik JÓ pszichológushoz járnak, azok most valószínűleg fogják a fejüket, és mosolyognak. És már tudják, mi következik.

Ugyanis a JÓ pszichológus a ptsd, depresszió, pánikbetegség, nemi erőszak utáni gyógyulás egyik nagyon fontos elemének tartja a rendszeres és élvezetes testmozgást. Aminek van egy nagyon egyszerű oka: a testmozgás endorfint termel, ami a saját szervezetünk egyik leghatásosabb, legolcsóbb, legmellékhatásmentesebb antidepresszánsa. Nem fogsz tőle beállni, nem kóvályogsz, mint valami drogos, mire megszokja a szervezeted, nem kell receptre felíratni, nincs mellékhatása, tudsz mellette dolgozni és autót vezetni, és még csak fizetned sem kell érte a patikában.

A testmozgás nagyon fontos a gyógyulás útján. Nem csak azért, mert egy idő után úgy beüt az endorfin (főleg, ha sokáig nem csináltál semmi testmozgást), hogy egy reggeli félórás mozgástól egész nap vigyorogsz, mint valami befüvezett duracell-nyuszi, hanem azért is, mert olyan dolgokat tudhatsz meg a saját testedről és pszichédről, amikre a legkevésbé sem számítottál. Például azt, hogy mennyire ura tudsz lenni a saját testednek. Hogy mennyire kontrollban vagy. Hogy mennyivel többet bírsz, mint amit remélni merészeltél. És hogy mennyire fejlődőképes az a test, amit már leírtál, hogy szemétre való ócskaság, de hát ez van rád aggatva, nem kérhetsz másikat, mint az Avatarban.

Ehhez viszont nagyon fontos, hogy olyan testmozgást válassz, amit valóban szeretsz, és élvezel. Semmi értelme nincs olyan testmozgásnak, amit az ember kínként, keservként él meg. A testedet bele bírod törni, hogy csináld egy ideig, de a psziché fel fog lázadni előbb, vagy utóbb. És ha magad ellenére teszed, csak újabb traumákat szerzel. Ezért ne sajnáld az időt, és az energiát, hogy kipróbálj mindent, amihez kedved van. Elmehetsz falat mászni. Aerobicozni. Gyalogtúrázni, úszni, kirándulni, fallabdázni, pingpongozni, teniszezni, biciklizni. Pilates. Jóga. Önismereti torna. Tai-chi. Önvédelmi torna. Krav-maga. Judo. Kereshetsz egyedüli tevékenységet, vagy párosat. Akár nagyobb társaságot is kereshetsz, ha neked az esik jól. Nem kell szégyellni, ha valami nem tetszik, hagyd abba, és próbálj ki valami mást. Senki nem kérheti rajtad számon, hogy miért hagytad azt a tevékenységet abba, és kezdtél egy másikba. Ha egy évbe telik, mire megtalálod a számodra megfelelő sportot, akkor egy év. De kis szerencsével már lehet, hogy az első próbálkozás sikerrel jár, és imádni fogod. Kérd a barátaid, támogatóid segítségét, hogy segítsenek elindulni, tartsanak veled, és támogassanak a keresésben. Menjenek el veled fallabdázni, jógázni, biciklizni. Sokunknak voltak traumatikus élményei általános iskolás tornaórákkal kapcsolatban, de mindig legyél tudatában, hogy itt már nem a tesitanár uralkodik zsarnoki módon, hanem te. Van lehetőséged abbahagyni, ha nem esik jól. Senki nem kényszeríthet semmire. Lehet kipróbálni kontrollált formában, edzővel, és kontrollálatlanul, a saját irányításod alatt. Egy a fontos: olyan testmozgást találj, ami NEKED JÓ. Amit élvezel, és azért csinálsz, hogy jól érezd magad. Annyiszor, amennyiszer neked jól esik. Úgy, ahogy neked jól esik, amitől TÖBBNEK ÉRZED MAGAD. Amin érzed, hogy előbbre visz az életedben mentálisan, fizikálisan, és érzelmileg. (Akár szociálisan is, hiszen egy kirándulócsoport, vagy egy önvédelmi csoport szociális kapcsolatokkal is jár, és segíthet helyreállítani az emberekbe, társadalomba vetett bizalmat, amit az erőszak tönkretesz.)

Egy a fontos: ha negatív érzéseid vannak az adott testmozgással kapcsolatban, azonnal tisztázd a pszichológusoddal, és hallgass a saját megérzéseidre. Te tudod a legjobban, hogy neked mi a jó.