Mivel az utóbbi időben egyre többen kérdeztek a témáról, itt az ideje, hogy beszéljünk azokról az esetekről, amikor egy nő azt kéri partnerétől, hogy játsszák el a nemi erőszakot. Mi ennek az oka, és mit tegyen ilyenkor egy férfi?
Először is azt szögezném le, teljesen más megítélés alá esik a kérés, ha egy nő élvezi a szex szokványos formáit, és csak hosszú kapcsolat után, vagy alkalmanként áll elő efféle javaslattal, illetve ha egy nő csak így tud orgazmushoz jutni, normális szeretkezés által nem.
Amennyiben az utóbbi eset áll fenn, és egy nő csak úgy tud elélvezni, ha pl. pofozzák, ütik, akár fojtogatják aktus előtt vagy közben, és/vagy ha a partner egy az egyben eljátssza az erőszakot, akkor nagyon valószínű, hogy korábbi, akár gyermekkori bántalmazás, és emiatt kialakult önértékelési zavar áll a háttérben. Az akár évekig elhúzódó bántalmazás miatt az áldozat legtöbbször saját magát hibáztatja, és emiatt úgy ítéli meg, nem érdemli meg a szeretetteljes, örömszerzésre irányuló szexet.
Véleményem szerint a férfi ez esetben semmiképpen NE TEGYEN ELEGET a megdöbbentő igánynek, akkor sem, ha a nő nyomatékosan kéri, illetve ha pillanatnyilag ez tűnik a könnyebb megoldásnak. Ha szerelemből, stb. megteszi, amkit kér, azzal nem rángatja ki partnerét az érzelmi mocsárból, amibe került, és nem mellesleg önmagának is súlyos lelki konfliktust okozhat! Próbálja az okokat felderíteni – egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatban előbb-utóbb ez sikerülni fog, és ha másképp nem megy, egy megfelelő szakember segítségéhez folyamodni. (Ez ügyben mi is tudunk segíteni.)
Amennyiben viszont a nő többéves, szexuálisan is jól működő kapcsolat után áll elő ezzel a kéréssel, akkor ez gyakran egészen ártalmatlan dologra vezethető vissza: például egyszerűen csak változatosságra vágyik a szexben. Ez esetben ajánlatos inkább valami egyéb –erőszakmentes – újítást bevetni, új pózokkal, helyszínnel kísérletezni, ill. bármivel, amihez a pár mindkét tagjának kedve van.
Továbbá a kérés hátterében valamiféle félreértelmezett romantika-, szenvedély-, illetve férfiasság-fogalom húzódhat meg: sajnos a populáris kultúra gyakran összemossa az agressziót és a szenvedélyt: gyakran állítja be az erőszakot izgatónak. Gondoljunk pl. a Szex és Lúcia c. filmre, ahol a korábban szerencsétlenkedő férj hazamegy, pofonvágja feleségét, mire az felháborodás helyett ily módon "férfiassá vált" férje nyakába veti magát, lefekszik vele és innentől helyreáll a házasságuk. A populáris kultúra romantika-fogalma egyenlőtlen erőviszonyokat takar: a nő elalél a nála sokkal erősebb férfi védelmező karjaiban – ám ez az erő ambivalens: hol biztonságot ad, hol a nő ellen fordul! Számos ócska románc-történetben (és filmben) található olyan jelenet, melyben az agresszív szexuális kezdeményezésre a nő eleinte tiltakozással reagál, majd gyakorlatilag élvezni kezdi, hogy a férfi erőszakoskodik vele. Ezek a (valóságtól távol álló) reprezentációk nagyon nagyon károsak, mert elkendőzik a nemi erőszak problémáját és komolytalannak állítják be egy nő tiltakozását. Ugyanakkor sajnos a hegemón maszkulinitás (machó-férfiasság) fogalma az erőszakosság gondolatával párosul: "a férfias férfi, aki megszerzi, amit akar".
Ebben az esetben érdemesebb egyszerűen csak szenvedélyesebbre venni a dolgokat szex közben, valószínűleg meg fogja oldani a problémát. Egészen más egy kis mű-tiltakozás nevetés közepette kergetőzni a lakásban,(egy erőszak eljátszását igénylő nő később így módosította a kérését), mint erőszakoskodni valakivel! Az ilyen játékokat soha nem szabad összemosni a valódi erőszakkal.
Ha egy pár mégis a nemi erőszak eljátszása mellett dönt, – nem értek ezzel egyet, de tisztában vagyok vele, hogy van ilyen –, ajánlatos odafigyelni néhány dologra.
Először is, nem kell és nem szabad, hogy minden PONTOSAN úgy történjen, mint egy valódi nemi erőszakban! Tehát semmiképpen nem szabad problémának, sikertelen kivitelezésnek megítélni, ha az aktus egy idő után gyengédebbé válik, és a nő élvezni kezdi, majd a végén orgazmusa lesz. Lényegében az örömszerzés kell, hogy legyen minden szexuális játszadozás célja, még adott esetben e kissé kifacsart változatnak is!
Lényeges különbség továbbá, hogy az "áldozatnak" van KONTROLLja az események felett. A szado-mazo (pl. bilincsek, kikötözés, korbácsolás, nő által a férfi taposása, stb.) a dominancia-alávetettség viszonyait alapul vevő SZEREPJÁTÉK, és a nemi erőszak eljátszása is ide sorolható. Ne feledjük: a legelvetemültebb mazochista sem élvezi, ha az utcán vagy bárhol máshol egy nem általa választott személy elkapja és bántalmazza!!! A szerepjáték esetén az áldozat maga választja az "elkövető" személyét, az "erőszak" módját, – a forgatókönyv mindkét fél kívánsága alapján áll össze – és ha az áldozatnak kezd nem tetszeni a szituáció, leállíthatja a partnerét. Célszerű erre az esetre egy MENTŐSZÓban megállapodni, amit ha az "áldozat" kimond, mindketten kiesnek a szerepükből, és az "erőszakoskodó" leáll. Ez azért is fontos, mert fennáll annak a veszélye, hogy a mű-tiltakozásból valódi lesz, és az "erőszakoskodó" partner nem tudja megfelelően megítélni a helyzetet, és valódi erőszakba csúszik át a szerepjáték – ezt feltétlenül kerüljük el!
