A BBC egy, a Tahrír téren napok óta tüntető nőre hivatkozva azt írja, hogy az egyiptomi változások egyik legfeltűnöbb folyománya a nőknek adott nagyobb tisztelet. Az országban a január 25-én kezdődő zavargások előtt gyakori volt a helyi és külföldi nők molesztálása – ha máshogy nem, legalábbis a szavak szintjén. Ez azonban mintha azóta teljesen eltűnt volna az egyiptomi társadalomból.
AHA. EHHEZ KÉPEST:
Amerikai kórházban ápolják Lara Logant, a CBS 39 éves riporterét [1], aki brutális szexuális támadás áldozata lett Kairóban, jelentette az amerikai tv-társaság híradója.
A tudósító Hoszni Mubarak lemondása után a kairói Tahrir téren dolgozott az ünneplő tömegben, amikor a tv-stábot és a biztonságiakat egy csaknem kétszáz fős csoport vette körbe. Logant társaitól elszakította és elragadta a tömeg, és a tolongásban - mint a CBS közleménye fogalmaz [2] - "brutális és huzamos ideig tartó szexuális támadás és ütlegelés" áldozata lett.
Az újságírónő [3] végül egyiptomi nők egy csoportja és csaknem húsz egyiptomi katona beavatkozásának köszönhetően szabadulhatott az agresszív tömegből.
Logan újra csatlakozhatott a CBS stábjához, és még szombaton az Egyesült Államokba repült.
Egyiptomban január 30. óta 140 újságíró sebesült meg vagy halt meg erőszakcselekmények következtében.
„Sodrodtunk tovabb, es mire felfogtuk, hogy csak ferfiak vannak korulottunk, mar keso volt. Meg akkor sem aggodtam, mikor az elso kez megfogta a fenekemet. Persze, szar erzes, de ez otthon egy szorakozohelyen is siman elofordul. Gondoltuk, ha mostantol Andris elott megyek es fogom a kezet, megusszuk a tovabbi kellemetlensegeket. Hulyek voltunk, csapdaba kerultunk, olyan szorosan fogtak kozre minket a ferfiak, hogy se elore, se hatra nem volt menekves. Egyre tobb kezet ereztem a testemen. Agresszivan markolasztak. Probaltam arra fordulni, ahonnan a tamadast ereztem, szitkozodtam angolul, azt hittem ez majd mukodik. Egyre tobben fogdostak, fogyott a levego, tudtam, hogy nem szabad panikba esni, nem szabad hagyni, hogy elsodorjanak minket egymastol. Ha elsodornak, ramveti magat az agressziv tomeg es a forgatas elso napjan ugy vegzem majd, mint a CBS riporternoje, akit gyakorlatialg nyilvanosan megeroszakoltak.
Valoszinuleg az is pont igy kezdodott, aztan elsodortak a ferfi kollegaitol... Mar lattuk magunk elott par meterre a korlatot, amin ha sikerul atmasznunk, valoszinuleg megmenekulunk. Andris mogottem volt vegig, szoritottam a kezet, ha egy pillanatra el kellett engednem, kapkodtam utana. Ilyenkor megfogtam valamelyik tapogato kezet, probaltam lerazni oket magamrol, hiaba. Egyszer sikitottam is. Olyan erosen csipkedtek a mellemet, kapartak, markolasztak mindenhol... Fogalmam sincs, mennyi ideig voltunk bent. Probaltam folfele nezni, lelegezni es arra koncentralni, hogy ne essek panikba, ne keruljek a foldre, mert akkor vegem. Aztan egy ferfi felemelt a korlatra, kirangatott a duhongo tesztoszteron erdobol, Andris hatulrol nyomott felfele. Vegul ot is kihuztak. Ketten voltunk, megvolt mindenunk. Remegett kezem labam a megalaztatastol. Azt csak egy no tudja, hogy milyen erzes, ha illetektelen kezek markolasszak a husat es meg akarjak baszni. Az egyik fiut arcon vagtam, kesobb, mikor mar "tul voltunk rajta", sajnaltam, hogy nem huzhatok be legalabb meg egynek. Agressziot, duhot, kiszolgaltatottsagot ereztem.”
http://index.hu/kulfold/2011/02/19/ossznepi_drogozas_miatt_marad_ki_jemen/
A jemeni társadalmi érintkezés egész szerkezete nagy részben a drog fogyasztására épül (a mezőgazdasági termelésről nem beszélve), és ez a jelenség ebben a kizárólagos formában világritkaság. Az országban ugyanis minden ivarérett városi férfi drogozik, méghozzá olyan kábítószerrel, ami egy rövidebb eufóriás szakasz után lajhárrá teszi őket. Egy országot, ahol délután férfi nem nagyon dolgozik, kivéve, ha khatárus. A városi függő férfiak Jemenben és Szomáliában családjuk összes bevételének legnagyobb részét kedvenc cserjéjükre fordítják. Ugyanez a khat az eleve szegény városi lakosságot viszont végképp megfosztja minden készpénzétől, ugyanis elterjedtsége ellenére egyáltalán nem olcsó. A nők a vesztes ágra kerülnek ugyan, de ezekben a társadalmakban khat nélkül is borzalmas lenne nekik, a délutánra lekókadó családfő pedig szerencsés esetben legalább nem annyira agresszív.
És mielőtt eszünkbe jutna nekiállni muszlimozni, az is jusson eszünkbe, hogy mennyire erőltetik manapság, hogy milyen jó ma Magyarországon nőnek lenni, mert hogy egyenjogúság van, meg minden. És jusson eszünkbe az is, hogy érdekes módon mégis csak szükség van erre a blogra, mert a rendőrségek-bíróságok az égvilágon nem csinálnak semmit a nemi erőszak-járvány ellen, a belügyminiszter kijelenti, hogy márpedig gyermekprostitúció nincs, mert minden kiskorú prostituált önként és dalolva teszi magát kurvává, és hogy félmillió alkoholista országa vagyunk. És az ország 15 éven felüli lakosainak 34%-a dohányzik.
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2005/tv0504/csermely.html
"Péter! Mondhatok valamit? Kezd elegem lenni a gyenge kapcsolataidból. Nincs semmi más, amiről írni tudnál?" Honnan találtad ki, Kekec, hogy témát váltok? Az erős kölcsönhatások következnek. White és Houseman (2003) a tradicionális afgán és közel-keleti társadalmakat elemezték (Irakot és a Balkán bizonyos részeit: Albániát, Koszovót is nyugodtan ide lehet számolni). Ezek a társadalmak igen elkülönülő modulokat formálnak, ahol a modulokon belüli kapcsolatok rendkívül erős kölcsönhatások formájában vannak jelen. Még az apróbb konfliktusok is igen könnyen háborúhoz vezethetnek, ahogy a modulok ellentétes táborokra oszolnak a társadalomban meglévő törésvonalak mentén. A csoportokra szakadt, tradicionális afgán és közel-keleti társadalmakban az asszonyoknak otthon a helyük. Ha ki is jutnak az utcára, kapcsolatokat (pláne új, gyenge kapcsolatokat) nem kereshetnek, hiszen azt a házastársi hűség megsértésének kísérleteként értékelnék a család többi tagjai. Így e társadalmak ügyesen kivonták a forgalomból az egyik legősibb és legsikeresebb stabilizáló erőt, a nőket. A csoportokra szakadt társadalom önmagában is instabil (Degenne és Forse, 1999). Ha az ilyen társadalomból még a női stabilizáló erőt is elvesszük, az eredmény robbanásveszélyesen instabil társadalom lesz (White és Houseman, 2003). Példaként egy közismert történetet említenék: a Rómeó fiú esetét a Capulet Júliával. Képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor a Capulet és a Montague nagymamik együtt kötögethettek volna. Ahogy szó szót követ, az egyik nagyi elpletykálja a többinek, hogy ez a Rómeó gyerek már megint a Julis körül legyeskedik. A másik nagyi rákontráz, hogy gyönyörű dalokat is énekel neki. Nem telik bele fél óra, és az egész csapatot rázza a zokogás, hogy egy ilyen szép pár miért nem lehet egymásé, merthogy azok a megátalkodott férfiak állandóan vívni akarnak. Ez az a pillanat, amikor első nagyink feláll, kicsavarja a zsebkendőjét, és határozottan kijelenti: Márpedig a Rómeó gyerek elveszi a Julist! Kész. A tragédiának lőttek, szegény William meg mehet a Földnek azon részeire egy jó sztoriért, ahol a társadalmi szokások nem engedik, hogy a nagyik együtt kötögessenek.
Két megjegyzés még ide kívánkozik. Szeretném leszögezni: nem állítom, hogy a nők szerepe a társadalomban a kötögetés és a pletykálkodás lenne. A leírtakkal csak azt kívántam hangsúlyozni, ha valaha egy hímsoviniszta disznó6 lenéz akárcsak egy nőt is azért, mert az utóbbi "trécseléssel veri el a drága időt", akkor nemcsak a társadalom és saját stabilitását ássa alá, hanem az evolúció által sok százezer év alatt nagy nehézséggel kitalált egyik fontos vívmányt is lábbal tiporja. Hím polgártársaim! Ideje elkezdenünk észhez térni. A második megjegyzésem talán még ennél is fontosabb. Remélem, az Olvasó tett már egy jelet e bekezdéshez, és becsillagozta magának, hogy a nők stabilizáló szerepe a Föld jelenlegi összes fontos konfliktuszónájából hiányzik. A nők jogaiért (trécselést is beleértve) vívott küzdelem tehát nem nagylelkű cselekedet a hímtársadalom elnézőbb tagjai részéről, hanem elképesztően fontos pontja annak, hogy megmentsük a Föld stabilitását.