Kisvárosi lány jeligével:

Felvettek. A vidéki megyeszékhely talán legjobb kollégiumában kaptam helyet, telve voltam tervekkel, kíváncsisággal és ambícióval. Már az első héten nagyon megtetszett egy fiú, akárhányszor találkoztunk előadáson vagy a büfében, könyvtárban vagy kávézóban mindig egymásra mosolyogtunk. Gyönyörű szeme és volt gyönyörű szája, meg gyönyörű haja. Ennél sokkal tovább nem is akartam menni, azt gondoltam, hogy eljön majd az alkalom amikor beszélgethetünk. Nem sürgettem semmit, azt hittem mindenre van időnk, ide fogunk járni minimum öt évig.
Egy őszi este bulit rendeztek a folyosónkon, ami tulajdonképpen mindennapos eset, hiszen gólyák voltunk, felszabadultak és gondtalanok. Az egyik nagyobb sarokszobában koncentrálódott a társaság, folyt a bor, a szó és a zene, én is nagyon jól éreztem magam, sok új emberrel ismerkedtem meg. Egy idő után, ahogyan ez lenni szokott az ilyen bulikon, három részre szakadt a társaság: néhányan elvonultak, mások a földön ülve beszélgettek, mások táncoltak. Én a beszélgetősökhöz tartoztam, mint mindig, amikor föltűnt az ajtóban Álmaim Hercege a bűbájos mosolyával és egy nyitott pezsgővel. Bekapcsolódott a beszélgetésbe, iszogattunk, sokat nevettünk, mosolyogtunk egymásra, egyszer-kétszer meg is érintett. Mindenem bizsergett. Aztán táncoltunk is, oda-vissza pörögtünk a folyosón. Az egyik pörgetés közben belökte az egyik szoba ajtaját a hátam mögött és betáncoltunk a sötétbe. Nevettem, távolról hallatszott a buli morajlása, a fölröppenő kacajok, az üvegcsörömpölés és más szokásos zajok, de én már csak a csókjára tudtam gondolni. Az egész testem lángolt, hozzásimultam és reszketve vágytam az ölelésére. Amikor durván belemarkolt a hajamba még nem sejtettem semmit, amikor pedig a földre lökött még reménykedtem, de nem sokáig, mert ahogy ránéztem a félhomályban ... értetlenül ... kíváncsian ... életem legirtózatosabb pofonját kaptam meg, hogy a vérem is kiserkent. A fájdalomtól és a döbbenettől felsikoltottam, erre durván beleöklözött a számba, térddel gyomorszájon rúgott és teljes súlyával rámnehezdett. Nem értettem az egészből semmit, hiszen kapható lettem volna bármire, én is akartam a szexet, soha az életben ilyen nedves még nem voltam. Vergődtem. Fájt, ahogy szorított. Fel akartam ülni, a szemébe akartam nézni, meg akartam beszélni, kérdeztem is valamit, hogy miért csinálja ezt. Megint megütött, erre elhallgattam. Teljesen lefagytam. Valamit machinált rajtam, lihegett is, néhol fájt vagy nyomott, de nem tudtam azzal foglalkozni, hogy nekem ez az első alkalom, mert teljesen le voltam döbbenve. Se szólni, se köpni-nyelni nem tudtam. Ilyen a felnőtt női lét? Ilyen a szex? Ez így megy? Kiszálltam a fejemből amíg gyömöszölt azt néztem hogyan lebegteti a függyönyt a huzat és hogy van egy repedés a plafonon. Amikor kimehettem végre, mindenki kaján vigyorral nézett rám, mint aki egy jót dugott és tudjuk ám, mi folyt abban a szobában