A legszörnyűbb, legaljasabb dolog, amit egy szülő, vagy rokon a gyerek ellen elkövethet, a szexuális erőszak. Mégis ez az a téma, amit talán a leginkább kerülünk, amivel kapcsolatban rengeteg tévhit él az emberekben, ezért ezek közül a legfontosabbakról írnék először.

A következő szöveget Susan Forward: Mérgező szülők című könyvéből idézem, szó szerint. A szerző sok-sok terápiás esetre alapozza, amit ír, így nem hiszem, hogy kétségbe lehetne vonni a hitelességét.

"1.TÉVHIT: Az incesztus ritkán fordul elő.

VALÓSÁG: Minden felelős tanulmányból és statisztikából, köztük az USA Humán Szolgáltatások Minisztériumának adataiból az derül ki, hogy tíz gyerekből legalább egyet tizennyolc éves koráig valamelyik, a gyerek bizalmát élvező családtag molesztálja. Csak a 80-as években kezdtük felismerni az incesztus járványszerű méreteit. Azelőtt a legtöbben úgy vélték, az incesztus százezer családból mindössze egyben fordul elő.

2. TÉVHIT: Az incesztus csak szegény és iskolázatlan családokban vagy elszigetelt, elmaradt közösségekben fordul elő.

VALÓSÁG: Az incesztus könyörtelenül demokratikus. Nem ismer társadalmi-gazdasági határokat. Az incesztus a mi családunkban éppoly könnyen megtörténhet, mint egy elszigetelt vidéki településen.

3.TÉVHIT: Az incesztust elkövető agresszorok társadalmilag és szexuálisan deviáns személyek.

Valóság: Bárki lehet tipikus incesztusagresszor. Az elkövetőknek nincsenek közös ismérveik. Gyakran keményen dolgozó, köztiszteletben álló, templomba járó, ránézésre normális férfiakról és nőkről van szó. Az általam látott agresszorok között voltak rendőrtisztek, tanárok, gondozónők, kőművesek, orvosok, alkoholisták és egyházi személyek is. Közös vonásaik inkább pszichológiai, semmint társadalmi, kulturális, faji vagy gazdasági jellegűek.

4. TÉVHIT: Az incesztus a nemi kiéhezettségre adott reakció.

A legtöbb agresszor aktív nemi életet él a házasságon belül, valamint gyakran házasságon kívüli kapcsolatokban is. A gyerekek arra kellenek neki, hogy érezhessék a hatalmat, és hogy ők irányítanak, vagy feltétlen, kockázatmentes szeretetet kapjanak, amelyet csak a gyerekek képesek adni. Bár ezek az igények és késztetések ezekben az esetekben szexualizálódnak, a nemi kiéhezettség ritkán szerepel kiváltó okként.

5. TÉVHIT: A gyerekek-kiváltképp a tinédzser lányok-kacérok, és legalább részben felelősek az őket ért molesztálásokért.

VALÓSÁG: A legtöbb gyerek ártatlanul és a felfedezés szándékával próbálgatja szexuális érzéseit és vágyait. A kislányok flörtölnek az apjukkal, a kisfiúk pedig az anyjukkal. Vannak tinédzserek, akik nyíltan provokálnak. Mindig a felnőttre hárul azonban a teljes felelősség, hogy megfelelően kézben tartsa ezeket a szituációkat, és ne élje ki vágyait.

6. TÉVHIT: A legtöbb incesztustörténet nem is igaz. Ezek csupán a fantázia szüleményei, amelyek a gyerek szexuális vágyaiból erednek.

Ezt a mítoszt, amely már a század eleje óta áthatja a pszichiátria elméletét és gyakorlatát, Sigmund Freud teremtette. Pszichoanalitikus praxisa során Freud annyi incesztusbeszámolót hallott köztiszteletben álló bécsi családokban élő lánybetegeitől, hogy minden alap nélkül úgy döntött, mind nem lehet igaz. Gyakoriságuk magyarázatára azt a következtetést vonta le, hogy ezek az események elsősorban a páciensek fantáziájában zajlanak le. Freud tévedésének öröksége az, hogy több ezer, talán több millió incesztusáldozattól tagadták vagy tagadják meg továbbra is a segítséget és problémájuk valódiságának elismerését, még akkor is, ha összeszedik a bátorságukat, és pszichológushoz fordulnak.

7. TÉVHIT: A gyerekeket gyakrabban molesztálják idegenek, mint ismerőseik.

VALÓSÁG: A gyerekek elleni szexuális bűncselekmények többségét a bizalmukat élvező családtagok követik el."