Névtelenséget kérő levélírótól kaptuk ezt a történetet:

"Sziasztok!

Egyszer régen már beleolvastam a blogotokba, nagyon hasznosnak találtam, és gondoltam rá, hogy esetleg én is írhatnék. De nem tettem, és ugyanazért nem, amiért szerintem még sok lány nem teszi. Magamat éreztem hibásnak. Most mégis úgy döntöttem, hogy elküldöm nektek a történetemet. Természetesen név nélkül - ezért előre is köszönet.

17 éves voltam, és "halálosan szerelmes". Igen, idézőjelben, gondolom sokan tudjátok, hogy mit jelent ez. Akkoriban nekem még elég volt egy szép szempár, egy kedves arc, hogy szerelembe essek. Mivel ő 10 évvel volt nálam idősebb, így nem is igazán reménykedtem benne, hogy közelebbről megismerkedhetünk. Sajnos tévedtem. Amikor először beszéltünk, rögtön meginvitált egy házibulira, amit a következő héten tartottak. Boldogan mondtam igent, el se akartam hinni, milyen szerencsés vagyok! Nehezen összegyűjtött zsebpénzemből még csinos ruhát is vettem, gondoltam a többi lány mellett nem maradhatok szürke egérke. De nem volt többi lány. Viszont nem is kettesben voltunk. A srác egyik jó barátja is eljött a "buliba". De nem volt buli. Hárman voltunk a srác lakásán, és én naivan kérdeztem, hol vannak a többiek. "Ja, csak, hárman leszünk." És nekem még mindig nem esett le. 17 voltam. Volt sok pia, és én nem akartam lemaradni a srácok mögött ivásban, holott nem sok idő elteltével már a mosdóban rókáztam. Onnan visszatérve a két srác már meztelenül várt. Nem volt erőm ellenállni. De az a szomorú, hogy nem is próbáltam. Alig emlékszem a részletekre. De mindketten megtették. Mindketten 10 évvel voltak nálam idősebbek. Ezt a mai napig nem tudom elfogadni. Most, hogy már én is közeledek a 30-hoz, nem értem, hogyan tudták... Hogy tudtak másnap tükörbe nézni?

Erről még soha senkinek nem beszéltem. Féltem, hogy azt mondanák, minek mentem fel a srác lakására. Minek ittam. És talán igazuk lenne.

A történtek után egy évig nem tudtam férfira nézni. Amikor lett barátom, és végül lefeküdtünk, sírtam a szeretkezés közben. Pedig gyengéd volt. Inkább szakítottam vele, de nem akartam neki elmondani mi bajom van. Azóta már túl vagyok rajta - szerencsére. Csak az az egy bánt, hogy magamat is hibásnak érzem.

Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet. És a lányoknak, akik még ennél is nagyobb szörnyűségeken estek keresztül, sok erőt és boldog életet kívánok!

X."