Az elmúlt hetekben két cikk is foglalkozott a nemi erőszakkal kapcsolatban egy olyan témával, amit (legalábbis Magyarországon) hatalmas hallgatás vesz körül. Ez az erőszak közben átélt orgazmus.

Az első cikk  véleményem szerint teljesen korrekt, mert néhány nővel készített interjún keresztül mutatja be, mennyi szégyenérzet kapcsolódik a jelenséghez, és mennyi nehézséggel kell megküzdeniük az érintett nőknek. A szerző kiemeli, hogy semmiképpen sem igazolja az elkövetőt, ha áldozata orgazmust él át, hiszen ez ebben az esetben egy önkétlen testi reakció. A félelem hatására szimpatikus idegrendszeri mechanizmusok (pl. heves szívverés) indulnak be, ami fokozza az orgazmuskészséget. A „test árulásának” lehet nevezni azt a helyzetet, amikor a tudatos tiltakozásról leszakadva a test úgy reagál, mintha egy ténylegesen izgató és kellemes szituációba került volna.

A második cikk viszont nem nevezhető ennyire pozitívnak. Itt Rusz Edit szexuálpszichológus ugyan azon az állásponton van, hogy a megerőszakolt nők tényleg átélhetnek orgazmust, de az ő véleménye ezzel kapcsolatban olyan, mintha nem nemi erőszakról, hanem olyan szexről beszélne, amit nem a szerelmünkkel élünk rá. Szó sincs zavarodottságról, félelemről, csak arról, hogy „felszabadulnak a vágyak anélkül, hogy efölé bármiféle kontroll helyezkedne”. Joggal hiheti azt a naiv olvasó ez alapján, hogy az áldozat élvezte az erőszakot. Csides Kata, a másik szakértő pedig egyenesen „marhaságnak” tituálja a jelenséget, mert szerinte egy nőnél mindenképpen érzelmek is kellenek az élvezethez. Úgy gondolja, hogy az erőszakot „egy egészséges érzelmű, egészséges lelkületű nő nem élvezi és nincs orgazmusa.”

Valószínű, hogy Csides Kata nem sok nemi erőszak-túlélő nővel találkozott. Mert ha csak egy olyan nő is van, akinek orgazmusa volt az erőszak közben, akkor az ő gyógyulását nagyban hátráltathatják az ilyen kijelentések. Csak azért, mert az „átlagos” nő nem él át orgazmust ilyenkor, senkit sem lenne szabad nem egészséges érzelműnek és lelkületűnek minősíteni. Ráadásul az utóbbi cikkben végig a behatolás hatására átélt, vagyis hüvelyi orgazmust feltételeznek, miközben tudjuk, hogy a nők nagy része nem szokott átélni hüvelyi orgazmust. Az áldozatok többségének valószínűleg orális, vagy manuális ingerlés hatására lesz orgazmusuk a nemi erőszak alatt.Azt gondolom, hogy ezzel a témával nagyon fontos lenne foglalkozni, hiszen mivel elsőre annyira hihetetlennek tűnik, azok, akikkel ez megtörténik, nagyobb szégyenként élik át, mint bármi mást az erőszakkal kapcsolatban. A túlélők többsége emiatt nem is igazán beszél róla, így azt hihetjük, hogy a jelenség nem létezik, vagy ha mégis, csak perverz pornófilm-rendezők fejében. Pedig sokat segíthetünk az áldozatoknak azzal, ha tudatában vagyunk, hogy bármit is érzett az erőszak alatt, az nem „beteges”, és nem jelenti azt, hogy élvezte. Készíthetünk statisztikákat arról, hogy általában mit élnek át a nők nemi erőszak közben és után, de ha nem foglalkozunk az „átlagostól eltérő” esetekkel is, akkor ők még inkább kiközösítve érezhetik magukat.

Egy angol nyelvű oldalon a blogíró arra keresi a választ, vajon lehet a szexuálisan molesztált gyerekeknek orgazmusuk a nemi erőszaktól vagy az abúzustól. Elmondja, hogy ő maga is átélt ilyesmit, és beszél arról, mit érzett közben, illetve utána. Nem „élvezte” az orgazmust, amikor az anyja szájjal erőszakolta meg őt. Mint tudjuk, akinek egy szexuális kapcsolatban van orgazmusa, jól érzi magát utána.  Egy szexuális abúzusban történő orgazmus után viszont az áldozat fájdalmat érez a hasában, szégyelli magát, gyűlöli a testét. Ha egy gyerek úgy érzi, hogy vágyik az orgazmusra, az arra utal, hogy szeretné, ha az erőszak kevesebb gyötrelemmel járna. Utána szégyelli magát az erőszak és az orgazmus miatt is, azért, mert úgy tűnik, mintha  „élvezte” volna az erőszakot. Emiatt felmerül benne a kérdés: lehet, hogy valójában ő akarta, hogy bántsák? Tudja, hogy nem akarta, de a teste máshogy reagált, így nem érti, mi van vele, teljesen összezavarodik. Az orgazmus és a szégyen, az öröm és a kín összekapcsolódik a gyerek fejében. Felnő, és gyűlöli a testét, mert orgazmusa volt gyerekként, erőszak közben. Gyűlöli, ha felnőttként orgazmusa van, mert ez is a traumára emlékezteti.

Egy másik írás alatt olyan túlélők hozzászólásait olvashatjuk, akiknek hasonlóban volt részük, ebből válogattam ki néhány jellemző részletet:

„Orgazmusom volt szexuális abúzus közben. Az apám minden éjjel simogatta a szemérmemet. Jól esett. Azt gondoltam, hogy ez rossz volt.”

„Nem tudtam, hogy orgazmusom volt, ez évekkel azelőtt történt, hogy megtanultam volna ezt a szót, és még tovább tartott, amíg bevallottam magamnak, hogy amit tapasztaltam, az orgazmus.”

„Annyira sokat küzdök a szégyennel. (...) De köszönöm az olyan embereknek, mint ti, hogy beszéltek a szexuális abúzusról, így kevésbé érzem egyedül magam.”

„Emlékszem arra, amikor az apám a lábaim között dörzsölt, arra kényszerített, hogy széttárva tartsam, amíg csak nem tudtam tovább tartani, és végül jött ez a bizsergető érzés, és nyöszörögtem, és megcsókolta a lábaim között a csiklómat. Akartam, de a végén összezavart az egész.”

„Azt gondolom, hogy az a tény, hogy a testem (és a lelkem) szexuális izgalommal reagált a gyerekkori abúzusra, valószínűleg az egyik oka annak, hogy nem tudok szabadulni a bűntudattól és a szégyentől. Ezek az érzések elárasztják a gondolataimat. Csak tíz éves voltam, és élveztem a az előjátékot. Örültem a figyelemnek. Felizgultam.(...) Az apám minden este bejött a szobámba.”

„Sokat küzdök ezzel a dologgal. Tapasztaltam orgazmust, és szégyellem kimondani ezt a szót. (...) Nagyon-nagyon bűnösnek érzem magam, piszkosnak, szégyellem magam, és még sok szót mondhatnék erre. Nem akarom ezt érezni. De érzem, amikor emlékezek. És tényleg rosszul érzem magam, és hogy rossz vagyok. Nem tudom kimondani a szót a terapeutámnak, mert annyira bűntudatom van.”

Látható, hogy az érintettek általában szégyent, bűntudatot, szomorúságot és zavarodottságot éreznek. Azt hiszik, hogy a testük vagy az agyuk valamilyen módon „igent” mondott az erőszakra, különben hogyan élhették volna át az erőszakot? Mivel a dolog felfoghatatlannak, megmagyarázhatatlannak tűnik, valószínű, hogy a többségük mélyen eltemeti, és még a terapeutájának is csak akkor meri elmondani, ha nagyon megbízik benne. Rádaásul megfogalmazni sem könnyű, miről is van szó pontosan, mivel ez az orgazmus nagyon különbözik attól, amit felnőttként, egy kölcsönös szexuális kapcsolatban élünk át. Egy magyar nő fokozottan nehéz helyzetben van, hiszen szinte sehol sem foglalkoznak a témával, kevés olyan biztonságos közeg, ahol beszélni lehetne róla. Ezért is tartottam fontosnak, hogy itt a blogon írjak erről, és remélem, hogy el meritek mondani, ha vannak hasonló tapasztalataitok.