Nem kopizom be az egész szöveget, mert kiemelték benne a női elkövetőket (itt a blogon még egyszer sem találkoztam női elkövetővel, bár biztos van ilyen is), és eléggé furán állította be az igazságügyi szakértő a dolgokat, mondván, hogy mindig meg kell vizsgálni, hogy áll-e érdekében valakinek a feljelentés... Viszont a kommentek húsba vágóak...
Néhány történet a kommentekből:
"Én pont most vagyok egy elég kilátástalan helyzetben. Több éve elváltam, a gyerkőc szépen kéthetente láthatáson volt elég sokáig. Aztán egyszer nem akart többet menni. Nagy harcok kezdődtek, mert az apa nehezen fogadta el, hogy a 8 éves lánya többé nem akar vele lenni. Hosszú, kínlódós-sírós-könyörgős hónapok után végső ötletem az volt, hogy majd egy gyerekpszichológus segít nekünk. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az ok, ami ilyen hirtelen és ilyen határozottan elválasztotta a lányt az apjától. Aztán a pszichológus közölte, hogy nagy a valószínűsége a szexuális zaklatásnak, de nem tudok tenni semmit, mert nincs bizonyíték. A kislány szinte semmi konkrétumot nem hajlandó mondani, szinte retteg, ha az apja kerül szóba. Könyörög, hogy ne engedjem, hogy az apja elvigye. Az apa pedig természetesen a gyámhivatali feljelentéssel fenyeget, aminek a vége a pénzbírság lesz, végső esetben pedig bírósági ügy. Ahol szintén nem fogok tudni semmit sem bizonyítani, ezért eleve veszett ügyem van. Csodás kilátások :( Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy nem engedem el az apával a kislányt, aztán ha harc, hát legyen harc! Hogy mi lesz a vége? Senki nem tudja......"
"Nem voltam még egészen 12 éves, amikor az Asztalos János Ifjúsági Parkban (a mai Orczy-kert) sétáltam, vártam a barátnőmet. Egy bokor mögül kiugrott egy férfi, a nyakamnál fogva bevonszolt a bokrok közé és elkezdett fogdosni, aztán a ruhámat akarta leszedni rólam. Szerencsémre sikerült beleharapnom a kezébe,és sikítanom egy nagyot. A park gondnokának 2 német juhászkutyája volt, meghallották, és átugrottak a kerítésükön, és odaszaladtak. A támadó elemnekült, de még előtte megfenyegetett, hogy ha bárkinek elmondom, megöl. SENKINEK nem mertem szólni, csak 26 évvel később, a férjemmel együtt mertem, elmenni a parkba. Nagyon sok gondot okozott a történet, a mai napig nem viselem el, ha a hajamhoz vagy a nyakamhoz ér bárki is, a garbót sem viselem el. Hát a kezdeti szexuális élményeimről már ne is beszéljek. Iszonyú trauma ez egy gyereknek, és sajnos, a környezet nem mindig figyel fel a gyerek megváltozott viselkedésére, pláne ha a gyerek amúgy is egy csendes, visszhúzódó természetű, mint én voltam. Csak ennyit szerettem volna leírni. Figyeljetek oda a gyerekekre, és ha azt látjátok, hogy valószínűleg zaklatják, lépjetek közbe!!!!"
"Sziasztok! Sajnos nekem is volt egy hasonlóan rossz élményem, de én egyből mertem róla beszélni... lényeg az, hogy egy strandon talált meg egy ilyen állat, voltam vagy 8 éves... "szerencsére" idegen volt és "csak" simogatott de sikerült tökön rúgnom és elmenekülnöm... anyumnak egyből mondtam, hogy miért nem akarok abba a bizonyos medencébe visszamenni, hát, ha megtalálja az illetőt, szerintem most anyum ülne rács mögött, mert tuti kinyírta volna... az elmúlt 12 évben nagyjából sikerült feldolgoznom, bár 14 évesen jöttem rá, hogy miért reagálok olyan rosszul, ha egy fiú véletlenül hozzám ér, pl meglök a villamoson amikor az fékez, ilyesmi... (még mindig félek belemenni párkapcsolatokba, és útálom, ha egy buliban úgy akar ismerkedni egy srác, hogy hátulról nekem dörgölőzik:S egyszerűen rosszul vagyok ettől... - Csupaszabo, valószínűleg Te is ezért utálod a garbókat...:(...) ja, Christart, a mellékvesék vannak a hasüregben:) a mellékherék a heréknél vannak (ne haragudj, csak biológia szakosként kiszúrtam:$ azért peace:)...) abban teljesen igazad van, hogy azok is termelnek nemi hormonokat...:) Husi, én is csak kitartást és nagyon sok szerencsét tudok kívánni, hogy mihamarabb beszélni tudj a lányoddal, és minden rendbe jöjjön! szívből kívánom, hogy így legyen!"
"11-12 éves lehettem, amikor hozzám lépett az utcán egy részeg pasi, és elkezdte a mellemet fogdosni a trikómon keresztül, közben lihegett és mondta, menjünk a parkba be. Teljesen lebénultam, majd kitéptem magam a markából és elszaladtam. Egyébként nappal volt és a nyílt utcán voltunk. Senki nem lépett közbe. Utána évekig csak nagyon bő holmikat hordtam, eléggé megviselt a dolog. Nem tudom, ki volt az, azt sem tudom, mással sikerült-e neki. Otthon csak annyit mondtak anyuék, sikítsak legközelebb,és fussak el. Szerintetek mit kellett volna tenni? Nem tudom, mi lenne, ha a kislányomat bántaná valaki... Lehet, hogy nem élné túl. Sőt, biztos."
"Én is a csoportba tartozom. Ja istenem, három esetre is emlékszem. Egyszer a buszon, azt hittem véletlenül nekem jött valaki, de aztán fogdosta a hátsómat, alig voltam 12 és nem tudotam semmit sem csinálni, mert tele volt a kezem csomagokkal, s hátranéztem és a mai napig nem felejtem azt a gúnyos mosolyt. Undorító borostás arcot."
A másik, amikor a tesóm volt pasija, gyereki apja, ha rossz voltam megvert, s olyan helyeken fogdosott, amit évekkel később fogtam fel, hogy mi történt..
A harmadik, amikor mentünk kirándulni egy ismerős társasággal és akkor kezdtem el érni, icipicit koravén voltam,s elkezdte fogdosni a mellemet, hogy milyen szépen nőnek. Automatikusan elrántottam a kezét és nem értette, hogy mi a bajom és csak mosolygott. És én úgy kiakadtam, s amikor legközelebb is mentünk azzal a társulattal, szerencsére ő nem volt ott, s utána nem sokkal már nem mentünk többet.
Csak az elsőt esetet meséltem el anyunak és azt mondta, hogy sikítsak a buszon, ordítsak, ha ez van, emlékszem leszálltam és remegtem hazáig..
Mondanom sem kell, sajnos érzem, tudom, hogy ezek az esetek a mai napig kihatnak rám, nem tudok olyan intim helyzetbe kerülni a barátommal, amennyire szeretnék, s biztos, hogy ez az oka. Még akkor is, ha tudatosítom magamban, hogy más a helyzet. Baromi nehéz. S utálom, hogy ilyen szemét, mocskos, undorító emberek léteznek, s ezekből ugyebár egy pár úgyszintén hazamegy anyuhoz, akárkihez, feleség, s ugyanúgy mosolyog.. ennél undorítóbb, hogy csak mosolyognak, kinevetnek, a riadt arcomat látva..."
"Mert ezt élvezik, a másikkiszolgáltatottságát,azt,hogy nem tud az áldozat mit csinálni. 3 éve történt, hogy mentem a Rákóczi úton.Szembe jött velem egy olyan 15 év körüli lány, mellette egy kifejezetten ápolatlan, gusztustalan féreg, és feltűnt, hpogy megpróbálja átölelgetni a lányt, miközben az határozottan elhúzóik tőle. Möéjük kerültem, és hallottam, milyen trágárságokat, ocsmányságokat mond a lánynak. Na, ekkor "szolgálatba helyeztem magam"(nem vagyok rendőr, csak ha intézkedni kell, akkor szoktam 1 másdoperc alatt feltuningolni az agyam), hátulról rászóltam: Mit akarsz, te köcsög? A lány is csak csodálkozott, én meg a nyakába ugrottam, hogy de jó, hogy újra látlak, már meg se ismersz? Azzal magamhoz öleltem ésa fülébe súgtam, hogy a keresztanyád vagyok, és ezt a f@szt akarom elzavarni, ne félj! Látni kellett volna a szemén, mennyire megkönnyebbült, hogy valaki segít. Na, aztán amit az a apasi kapott tőlem, azt nem tette ki az ablakba, elővettem válogatott káromkodási szójegyzékem legszebb és legkacifántosabb kkifejezéseit, és rázúdítottam. Először óberkodott, hogy milyen jogon beszélek vele így, de aztán látta, hogy vörösödik be a szemem (ez nálam a harag végső stádiuma, utána már odacsapok, és nem nézem, hogy kivel állok szemben!), úgy elszelelt, hogy az csak na! A lány mesélte, hogy a Keletitől követte és zaklatta, de én voltam az első, aki ezt észrevette. Majdnem a Blahánál jártunk. Sírt szegénykém, alig bírtam megvigasztalni. Kérekmindenkit, ha hasonló szitut lát, ne menjen el közönyösen mellette, hanem gondoljon ezekre a férgekre: ha nem állítják le őket időben, és vérszemet kapnak, komoly lelki traumát okozhatnak a fiatal lányoknál vagy a kislányoknál. Amit (mint a mellékelt példák is mutatják) egy életen át gondot okoznak majd."
"Sajnos nálunk a családban is előfordult ilyesmi. Nekem apukám és anyukám a megszületésem előtt elváltak. Sőt kétséges, hogy az az ember az apukám, akinek a nevét viselem. Egészen kicsi voltam, nem tudom hány éves lehettem amikor az első eset történt. Mert ugye volt több is. Feljött meglátogatott minket, anya pedig bízva benne, volt hogy rábízott engem. Elvihetett ha akart, de bár ne engedte volna. Az első eset otthon történt. Nem igazán idézem ezeket a dolgokat fel, nem szivesen teszem. A fürdőbe voltam és bejött utánam, hozzám. Elkezdett simogatni olyan részeken addig soha senki. Annyira megijedtem, hogy semmit sem tudtam tenni. Persze közbe fogdosta magát is. A második eset amikor nővéremnek hála megmenekültem, amikor elvitt minket tópartra. Nővérem tudott úszni, így ő előre ment be a vizbe. Nekem az úszógumit csinálta "fater" és nem engedett le a széléhez sem a víznek. Nézte nővéremet az ablakon, hogy elég messze van e már és amikor úgy látta, hogy igen, akkor megint kezdte a simogatást. Akkor kiabáltam tesómnak, aki szerencsére meghallotta és szaladt az autóhoz, hogy mi van. Nem sokra rá haza is mentünk. Aztán a harmadik eset megint otthon volt. Akkor tovább ment, de ezt inkább nem írnám le. Nem beszélek erről senkinek. Utána nem sokra börtönbe került évekre. Persze nem miattam. Én nem mondtam el se anyunak, se senkinek, meg voltam fenyegetve, féltem mi lesz, ha kiderül. Öt hat éves lehettem. Több nem. Mivel hét éves voltam amikor anya hozzá ment a barátjához, akkor. Ezek előtte történtek. Folyamatosan írkálta nekem a leveleket, hogy én vagyok a kedvenc lánya, meg így szeret úgy szeret. Persze választ egyszer kapott. Amikor 12 évesen megkérdeztem miért. A válasz az volt, hát te is akartad. Igen. Egy öt-hat éves gyerek, csak azt akarja. Fújj. Még ma is ráz a hideg. 14 voltam amikor szabadult. Megkeresett minket. Meg akarta szabni, hogy nem mehetek ki a barátomhoz. Akkor kiakadtam és közöltem vele, hogy semmi köze hozzám, nem nevelt egy másodpercig sem, nekem anya parancsol. Azért sem mentem időbe haza. Szerencsére három nap után lelépett tőlünk. 16 éves koromba mondtam el anyának. Elsőre elhitte. Mert kiderült, hogy nővéremmel is próbálkozott a mocsadék. Csak nem beszéltünk a családban ezekről és a mai napig nem beszélünk róla. A legszebb az, amikor felhív telefonon, egy évbe egyszer a titkos számomon, amit nem értek honnan tud, hogy nem e hiányzik és mikor viszem hozzá ki az unokáját, mert még nem látta. Hát soha. Majd a sírjához kiviszem. Addig nem. 10 éves koromig szoptam az újjam, 12 éves koromig bepisiltem éjszaka. Valahogy nem kívánom ezt senkinek, nem hogy a közelébe vigyem a fiamat. Hogy anyukámat hibáztatom e? Ha tudta, hogy nővéremmel megpróbálta miért engedett el vele? Miért bízott rá? Nem értem. Lehet én is hibás voltam hogy nem szóltam az anyunak már az első esetnél. Nem tudom. Ezek feldolgozhatatlan emlékek, csak jól leásom a lelkem mélyére és próbálok nem emlékezni rá. Sokat megért nő vagyok. Sajnos. Egy férj, két élettárs volt már. Nem tudok bízni a férfiakban, valahogy nem megy. Ez van. Sajnos már tenni nincs mit. Hogy miért ült az apám? Nem tudom. De lehet ezekért, csak nem miattunk. de kitudja. A legszebb az egészben, hogy valószínü csak a nevét viselem. Ha az én gyermekemmel bárki ilyet tenne, hát olyan kínzásnak vetném alá, hogy megbánná azt is, hogy megszületett. Bár én ülnék érte, de kínok közt halna meg. Az biztos."
Feltétlenül hinnél egy áldozatnak?
IGEN - 67%
NEM - 33%
