"Néhány hete interneten megismerkedtem egy férfival. Pár levélváltás után találkoztunk, s beszélgettünk egy jót. Szimpatikus volt, én is neki. Több évig élt Kanadában, korrekt információi voltak a feminizmusról, nem volt szexista. Azt hittem, végre rátaláltam egy normális férfira, tényleg, azt gondoltam, hogy megtörtént a csoda. Újabb levelek következtek. Valahogyan a szexre terelődött a szó (pontosítok: ő terelte a szexre a témát), s kiderült, hogy olvasta a teljes feminista szemléletű szakirodalmat (még Kanadában), köztük a kedvenc könyvemet e tárgyban, a Hite Reportot a női szexualitásról, ami annak idején rengeteget segített nekem a szexualitás átgondolásában, új alapokra helyezésében (legalábbis elméletben, mert a szex gyakorlati művelésére az utóbbi időben nem volt alkalmam, úgy értem, partnerrel). Szóval, elkezdtünk a szexről csetelni. Nagyon izgalmas volt beszélni valakivel róla az előtt, hogy csináltuk volna. (Mindenkinek ajánlom, mert előtte még el lehet mondani a kívánságaidat anélkül, hogy kritikának venné, vagy megbántanád, hiszen még nem csinált semmit, főleg nem épp az ellenkezőjét annak, amit szeretnél.)

 

A levelezés hatására nagy remények ébredtek bennem azzal kapcsolatban, hogy milyen szerető lehet. Meghívott magához, hogy ne csak elméleti ismereteink legyenek egymásról. Először megriadtam, túl gyorsnak éreztem a tempót, s ezt el is mondtam neki. De ő azt mondta: ugye, tudod, hogy semmi olyan nem történhet, amit te nem akarsz? És én hittem neki. Azért még megjegyeztem, hogy oké, felmegyek hozzá, de az is lehet, hogy ma még csak szép csendben, nyugodtan feküdni szeretnék mellette. Azt mondta, hogy rendben. Úgyhogy felmentem hozzá. Kiültünk az erkélyre, kaptam egy pohár narancslevet. Kb. két mondatot váltottunk, amikor megsimogatta a lábam, majd a nyakam, s elkezdődött. Bementünk a hálószobába, lefeküdtünk az ágyra. Hozzábújtam. Ő a lábam közé nyúlt. Eltoltam a kezét, s mondtam, hogy álljon le, maradjon nyugton. Ő újra kezdte. Kértem, hogy várjon. Újra eltoltam a kezét. De ő nem várt. Az egész valahogy nem volt helyénvaló, bár én is nagyon akartam, nagyon hiányzott már, és tényleg azt gondoltam, hogy végre hozzáértő kezekbe kerülök. Ezért is adtam fel a küzdelmet, gondoltam, hogy ez csak jól sülhet el. Felgyorsultak az események, ő időnként mélyen a szemembe nézett, s megkérdezte, hogy oké-e ez vagy az, és én mindig válaszoltam, hogy igen vagy nem, de a végén mégis mindig az történt, amit ő akart. A hüvelyem nagyon érzékeny, amikor hosszú idő után először vagyok együtt valakivel, s most pont ez volt a helyzet. Erről beszéltem is vele, tehát tudott róla. S valóban, a behatolás fájdalmat okozott, és én ezt mondtam neki akkor is. Azt mondta, hogy az nem fájdalom, amit érzek, csak elszoktam a dologtól, s javasolta, hogy legközelebb, ha maszturbálok, ne csak a csiklómat ingereljem, hanem a hüvelyemet is. Közben néhányszor a kellemetlen érzések ellenére hihetetlen élményhez juttatott: a G-pontomat masszírozta a kezével és a farkával is (olyan pózba állított, amelyben a behatolás során a farka a hüvely elülső falát döfködte), amely nagyon intenzív jó érzéssel járt, bár nem a szokásos orgazmust éltem át. Jellemző, hogy bár ismerte a szakirodalmat, amelyek világosan kimondják, hogy a nők többsége a klitorisza ingerlésével jut orgazmushoz, ráadásul azt is tudta konkrétan, hogy én is, ő mégsem érintett meg ott. Biztos azt gondolta, hogy ő jobban tudja, mi kell nekem, mint én. Az egész viselkedése ezt sugallta. S bár voltak tényleg élvezetes pillanatok, valahogy azt éreztem, hogy túl sok ez nekem, hogy én a felét sem akartam, hogy hagyjuk már abba. Többször mondtam neki, hogy nem akarom, hogy még egyszer belém hatoljon, de ő kérlelt, hogy csak még egyszer, hogy belém akar ejakulálni, s akkor én még egyszer, de még akkor sem volt vége, s a végkimerülés szélén még ezt is és azt is, és nincs erőm, és legyen már vége, és végül vége lett. Felöltöztünk, s megint kiültünk az erkélyre. Én nem tudtam akkor még megfogalmazni, hogy mi történt velem, azt hittem, szexeltem. Csak az volt nagyon furcsa, hogy egyáltalán nem vagyok tőle feldobva, sőt, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Nem volt erőm felállni, s eljönni, ezért beszélgetést kezdeményeztem vele, hogy húzzam az időt, hogy össze tudjam szedni magam. Úgyhogy még két órán keresztül vele voltam, csak utána tudtam haza indulni. Letargikus állapotban vezettem haza, otthon azonnal bezuhantam az ágyba, s aludtam. Reggel nem volt erőm felkelni, sőt, az egész napot az ágyban töltöttem. Ilyen még sohasem volt velem. Harmadnap jöttem rá: de hiszen engem megerőszakoltak! Egyébként olvastam is valahol, hogy három nap kell ahhoz, hogy a sokkos állapotból kikerülj. Úgyhogy hoztam a papírformát.

 

Jól vagyok, amit kicsit furcsállok. Bár megtettem mindent, hogy minél előbb túl legyek rajta: elmeséltem minden jó ismerősömnek, szidtuk az apját, kiadhattam a dühömet, itthon üvöltöztem vele virtuálisan, mondtam neki, hogy száradjon le a farka. Mégis időnként olyanokat mondok, gondolok, hogy nem bánom, hogy megtörtént, mert milyen jó, hogy megtapasztalhattam azt az egészen új érzést (a G-pontosat), s ilyenkor megijedek: mi van??? Olyan, mintha még mindig nem hinném el, hogy megerőszakoltak, s ez az, ami igazán félelmetes. No meg az, hogy igazából csak a szokásos dolog történt, semmi rendkívüli, csak most neveztem először erőszaknak. Az is különbség volt, hogy máskor a partnereim nem is csináltak úgy, mintha a kedvemet keresnék, nem kérdezték meg, hogy ez vagy az jöhet-e, jó-e, hanem csak tették, amihez kedvük volt. én meg azt gondoltam, hogy ez a szex. S ha véletlenül valamelyik a csiklóm izgatásával orgazmushoz juttatott, úgy éreztem, óriási kegyet gyakorolt, s hálás voltam érte. Azt gondoltam, hogy a szex egyenlő a behatolással, s nekem el kéne tudnom élvezni közben. Azóta tudom, hogy a nőktől ezt elvárni ugyanaz, mint a férfiaktól azt, hogy a herezacskójuk simogatásától élvezzenek el. Biztos van egy-kettő, akinek ez sikerülne, vagyis lehetne nekik mondani, hogy tessék igyekezni, másoknak is megy :-)."