Tudom, hogy kicsit nagy a csend, de mivel mindenki el van foglalva a saját egyéb projektjeivel, nem nagyon érünk rá új cikkeket készíteni. Továbbra is tervezem, hogy interjút készítek férfi és női rendőrökkel a nemi erőszak rendőrségi eljárásával kapcsolatban, de még nem találtam olyan alanyt, akiben feltétel nélkül megbíznék. Ha tud valaki ilyen rendőrökről, kérem, értesítsen. Továbbá érdekelne még az igazságügyi eljárás lefolyása is, ami ugye orvosokat-nőgyógyászokat is magába foglal, hogy ők hogyan állnak hozzá a megerőszakoltakhoz.

Hála istennek, mostanában nem érkezett új történet, remélem, azért, mert senkivel nem történt, és nincs szüksége a leírására. Továbbra is lehet jelentkezni a női önvédelmi tornára nálunk, és szeretnék szervezni egy blogtalálkozót azoknak, akiket érdekel. Természetesen szigorúan csak nőknek, és anonim jelleggel. Egy mini blogtalálkozó már volt a nyár elején, az eléggé jó hangulatúra sikerült, valami hasonlót szeretnék most is.

2009.10.22. csütörtök, este 6 óra. Pontos cím, időpont nálam.

A feminista női önvédelmi tréning újra indul. Támadásszimuláció, helyzetelemzés, önvédelmi technikák, érzelmi ventiláció, önismeret, pszichológusok részvételével.

Továbbra is a rape.recovery@gmail.com-on lehet érdeklődni a pontos helyszín felől. Következő edzés ma este, csütörtök, 2009.10.08. 18:00.

Mint már valószínűleg hallottátok, elfogták Svájcban Roman Polanskit, aki 1977-ben megerőszakolt egy 13 éves kislányt. Várható kiadatása az Egyesült Államoknak, ahol végre letöltheti a megérdemelt büntetését. Nem, én nem térek ki Sharon Tate-re, vagy a holokausztra, mert ennek semmi köze nincs a Polanski által elkövetett nemi erőszakhoz. Viszont kitérek arra, hogy a kislány nem egyezett bele a szexbe, és 13 éves lévén nem volt beleegyezésre alkalmas jogilag cselekvőképes helyzetben. A beleegyezésre képtelen állapotot Polanski továbbá még alkohollal, és droggal segítette elő. A nemi erőszak orális szexszel, vaginális és anális behatolással valósult meg, a kislány többszöri tiltakozása ellenére. Továbbá pornográf és pedofil fényképeket csinált a kislányról meztelenül, mondván, hogy a Vogue-ba lesz. Polanski bűnösnek vallotta magát.

A lengyel kormány, amely épp a múlt héten döntött a pedofilok kémiai kasztrálásáról, támogatásáról biztosította Polanskit, és követeli Svájctól szabadon bocsátását. Azt hiszem, erre mondják, hogy kétszínű, aljas, álszent.

Ha érdekelnek valakit a részletek:

http://www.thesmokinggun.com/archive/years/2009/0928091polanskiplea1.html

http://www.thesmokinggun.com/archive/years/2008/0610081polanski1.html

Sajnos pozitív visszajelzést erről a szervezetről nem kaptam, úgyhogy inkább leveszem. Továbbiakban inkább a Patent és a Nane szervezeteket ajánlom.

Mint tudjuk, az igazságszolgáltatás nem feltétlenül nyújt védelmet a megerőszakolt, bántalmazott nőknek. Így vannak, akik saját maguk állnak bosszút az elkövetőkön, ahogy ez az itt következő cikkben olvasható. Nehéz megmondani, vajon van-e visszatartó ereje az önbíráskodásnak, de az sajnos gyakori, hogy ilyenkor az kap büntetést, aki bosszút állt. Kérdés, hogy a társadalom ki mellett áll ki, egy nemi erőszak elkövető, vagy egy tetováló áldozat mellett?

A fordítást köszönjük CsJ-nek, és párjának.

Jecki Clark 41 éves antik kereskedőt ábrázolja, aki megkínozta áldozatát, miután az látszólag megerőszakolta őt. A bíróságon elhangzottak alapján kiderült, hogy a férfi áldozat szörnyű fájdalmat szenvedett el támadójától, aki az őt ért szexuális támadásért tintával a nemi szervére tetoválta, hogy erőszakoló. A bíró hat év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a nőt kínzásért. Ez az ügy volt a valaha elkövetett legsúlyosabb emberrablás, amivel eddig találkozott.

A négy órás megpróbáltatás úgy kezdődött, hogy február 16-án Clarke megkérte a 46 éves férfit, hogy kísérje őt haza Tonbridge-i lakásába. Egyébként a nő a 46 éves helyi kereskedőt megerőszakolásával vádolta. Clarke megkínálta egy csésze kávéval és hagyta, hogy a férfi szédülni kezdjen, elgyengüljön és ellazuljon. A férfi elkezdett játszani Clarke fiával, a 19 éves Jasonnel és a játékos csatározás közben nem tulajdonított különösebb jelentőséget, amikor a tinédzser megkötözte. „És akkor a vádlott beszállt a játékba és azt üvöltötte, hogy ezt megerőszakolásáért kapja.” - mondta Miss Charles, ügyész. „Basball ütővel kezdte ütlegelni a férfi lábát és okozott ezzel szörnyű fájdalmat.” A srác kirohant a szobából, de barátja ott maradt. A férfi ott feküdt kikötözve az ágyhoz, szájában egy zoknival. „A nő azzal fenyegette, hogy az erőszakoló szót tetoválja a férfi nemi szervére és valóban meg is tette.” -mondta az ügyész. Clarke 1000 Fontot követelt és a banki PIN kódot kérte a férfitől. A nő kb. 20 percre hagyta el a szobát, otthagyva fia barátját figyelni. A nő később megérkezett egy férfi társaságában, aki sokkot kapott a látványtól és utasította Clarke-ot, hogy engedje el a foglyot. „Miután kioldozta az embert, csak bicegni volt képes, menni nem.” – mondta Miss Charles. „Iszonyatos fájdalmai voltak és a nyomozás során kiderült, hogy tényleg ott a tetoválás.”

A férfit később a Tundbrige-i kórházban kezelték sérüléseivel. Clarke elismerte a személyi szabadság megsértését és súlyos testi sértés okozását, de hangsúlyozta, hogy csak arra emlékszik, hogy baseball ütővel megütötte a férfit, és megkötözte a lábait.

Forrás:http://offbeatink.com/general/tattoo-revenge-taken-on-rapist/

Rámarkolás a fenékre a diszkóban. Vadidegen. Hátrafordulás. Az illető vigyorog, és meg van győződve róla, hogy a másik fél el van bűvölve a flörtölési technikájától.

„Ráléphetek a fékre?” „Nem!” „Akkor nyomom a dudát!” Félreütött kezek. Az osztálytárs fel van háborodva, hogy a másik fél nem érti a viccet.

Dekoltázsba dugott fizetés. Pedig a munka nem sztriptíztánc. Azt gondolta, vicces. A másik fél úgy érzi magát, mint akit lekurváztak, és el akarja égetni a ruhát. Tavaly ez a ruha még megfelelt kettő darab decens esküvőre. Mi változott meg? Vicc? Akkor a másik fél miért nem markol rá a zacskóra viccből soha?

Lefogás 4 nővér által, és egy iszonyú fájdalmas hüvelyi behatolással járó gyermeknőgyógyászati kezelés. Orvos felháborodása anya felé, hogy milyen neveletlen gyereke van. Iszony. Következő alkalommal kezelés előtt hányinger, majd iszonyú megkönnyebbülés, hogy az újabb kezelést az orvos szükségtelennek tartja. Akkor a múltkori miért kellett? Az orvos csodálkozik, minek bőg ez a gyerek, talán szeretné megint a kezelést?

Hüvelyi ultrahang: „Na, ennyit az élvezkedésről!” Hát ezt aztán lehet nagyon élvezni. Vicc.

„De megrépáználak! Biztos azt se tudod, mi az…” Zaklatás egy bulin. Lelépés a házigazda sértődése nélkül, lehetőség szerint épségben, megerőszakolatlanul hazaérés.

„Most azt hiszed, hogy meg foglak baszni, mi?” Zaklatás a buszon. Este van. Ő is leszáll. Félelem és reszketés Budapesten.

A saját kép viszontlátása munkahelyi hálón photoshoppal megnagyobbított és eltorzított mellekkel. Poén.

Idegen mindenáron almát akar adni a strandon, de az alma az öltözőknél van. Oda kellene menni, az idegennel kettesben. Strand teljesen üres. Vészcsengő jelez. Nem kell alma. De tényleg. De mondom, hogy nem kell alma. Családtag érkezik, idegent tájékoztatja, hogy hagyja békén a másik felet. Nem kell alma.

Többszöri lekurvázás ismeretlen férfiak által, ha a másik fél nem akar velük szexuális kapcsolatra lépni, annak ellenére, hogy kifejezetten kérték.

Furcsa, megszokottól eltérő ebéd/ital meghívás. Úristen, ez akar valamit. Mit akarhat? „Ó azt te csak szeretnéd!” Más vágya sincs a másik félnek, mint kétértelmű szituációkba kerülni. Vicc.

Búcsúszex. „Nem akarlak bántani!” „Csak beszélni akarok veled!” „De hát én szeretlek!” „Azért csinálom, mert szeretlek!” „Te tehetsz róla!” „Ha nem teszed meg ezt, meg azt, ez, meg az fog történni!” „Kiprovokáltad!” „Nem kellett volna erre, meg arra menned!” „Minek vettél fel ezt, meg azt?” „Biztos, hogy nem csak meggondoltad magad?” Nincsenek barátok. Ezek nem barátok. Magány.

Nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak, nem erőszak.

Vicc. Megalázottság.

Neveletlenség. Fájdalom.

Poén. Iszony.

Szeretet. Gyűlölet.

Nem erőszak.

A női test bármikor, bármilyen helyzetben történő tárgyiasítása, köztulajdonnak tekintése a nő bármiféle érzésének, akaratának figyelmen kívül hagyásával.

Meggyőződésem, hogy az embertársaink iránti szolidaritás kellene, hogy vezesse társadalmunkat, és az alapvető emberi jogok tisztelete, attól függetlenül, hogy homoszexuálisokról, vagy heterókról, vagy férfiakról, vagy nőkről legyen szó.

De nincsenek az alapvető emberi jogaink tiszteletben tartva, és nincs szolidaritás sem. Vagy legalábbis én nem látom. Csak azt látom, hogy a patriarchális és hímsoviniszta egyének ugyanazt a retorikát alkalmazzák a melegekkel szemben, mint a megerőszakolt nőkkel szemben is. A buzik megérdemlik a tojásdobálást, a Molotov-koktélt, mert pávatollal a seggükben parádéznak. A nők megérdemlik a nemi erőszakot, mert miniszoknyában, tűsarkúban, és spagettipántos felsőben mászkálnak egyedül az utcán, a sötétben. Megérdemlik, mert kiprovokálták az ellenük elkövetett erőszakot. És ennek a közbeszédnek épp itt az ideje, hogy vége legyen.

A melegek ellen elkövetett társadalmi erőszaknak semmi köze ahhoz, hogy hogy néznek ki, milyen ruhában vannak, hol vonulnak fel és miképpen, ahogy a nők elleni erőszaknak sincs semmi köze a ruházkodáshoz, vagy külsőhöz. Egyszerűen felettük történő hatalomgyakorlásról van szó, és semmi más egyébről. Hogy bizonyos embercsoportokat másságukért, gyengébb pozíciójukért terror alatt lehessen tartani, ki lehessen őket használni. És ennek legfőbb ideje, hogy vége legyen.

Oktató célú előadás készül - de az alkotók szerint nem iskolás módon. Egy megtörtént eset adja az alapot: négy tizenéves fiú megerőszakol egy tizenéves lányt. Bíróság elé állítják őket. Az izraeli írónő darabját nem csak nyelvileg fordították le: a Zsanett-ügy is belekerült. Az előadást középiskolákba is elviszik, hogy eljusson azokhoz, akikről, akiknek szól.

Dohányzik is, ugye? - ezt a kérdést az egyik ügyvéd teszi fel az áldozatnak a tárgyaláson. A lány csak tizennégy éves, de valóban dohányzik, mi több, ezzel el is dicsekedett a tetteseknek. Ahogy azzal is, hogy több sört tud meginni, mint a fiúk. De számít ez, amikor a lányt megerőszakolták? Ha nem ivott volna három sört, másképp alakulnak a dolgok? - egyebek közt ezekre a kérdésekre keresik a választ a Kisded játékok című darabban.

Négy tizenéves fiú egy parkban megerőszakolt egy tizenéves lányt. A bírósági tárgyalás három évig tartott - ezt az igaz történetet dolgozza fel Edna Mazya izraeli írónő drámája. A magyar változatot a KoMa Társulat fiatal színészei tegnap este mutatták be a Trafóban. A társulat kortárs magyar színdarabokat játszik, ezúttal azonban a téma fontossága miatt kivételt tettek. - A színház dolga az, hogy témákat vessen fel, hogy ha kell, segítségért kiabáljon. Úgy éreztük, a fiatalok közti erőszak nem kevésbé aktuális itt, mint Izraelben - mondja Zrinyi Gál Vince társulatvezető, a darab rendezője.

Az alkotók nem egyszerűen lefordították a Kisded játékokat magyarra, hanem kiegészítették a hazai viszonyoknak megfelelően. A szereplők a Sziget Fesztivál reklámjával viccelődnek, Korda Györgyöt emlegetik. De nem csak a nevek és a kulturális utalások magyarok: a bírósági tárgyaláson elhangzó mondatok egy része valóban elhangzott magyar tárgyalásokon. - A legtöbb ilyen ügy tárgyalása nyilvános, beültünk, végighallgattuk és felhasználtuk az ott hallottakat - magyarázza a rendező. Többek között a Zsanett-ügy tárgyalásán elhangzottakból is merítettek, s beszéltek pszichológusokkal, áldozatsegítő szervezetekkel is. - Tisztában vagyunk vele, hogy a szöveg nem emelkedik shakespeare-i magasságokba, de számunkra egyértelmű volt, hogy így is megéri foglalkozni vele.

Az előadást nem csak a Trafóban mutatják be: a társulat szeretné elvinni középiskolákba, művelődési házakba is. Zrinyi Gál Vince azt mondja, hogy azért is írtak bele sok pop- kulturális utalást, hogy a fiatalok minél közelebb érezzék magukhoz a szereplőket. - Azt szeretnénk, hogy úgy érezzék, nincs különbség a szereplők és a nézők közt - mondja. Szerinte nem kell a középiskolásokat hibáztatni, amiért nemigen járnak színházba: el kell hozzájuk vinni a színházat. A társulat korábbi darabját, a Plazmát is tanítás után, adott esetben a torna- vagy a fizikateremben játszották el. Előadás után a hetvenperces darabot akár kétórás beszélgetések is követhetik.

A Kisded játékok eredetileg ítélethirdetéssel ér véget. Kiderül, hogy kit mennyire talált bűnösnek a bíróság. A magyar változatban nincs ilyen lezárás. A rendező azt mondja: a nézőknek is akartak feladatot adni.

Az előadást ma, valamint október 19-én és 20-án láthatják a Trafóban.

http://nol.hu/mozaik/20090903-kisded_jatekok_-_a_zsanett-ugy_is_szinpadra_kerult

A kutatómunka StopSzmog érdeme. Ha valakinek van kedve eljönni velem az előadásra, szóljon, szervezünk. 1.800,- Ft a beugró.

http://velvet.hu/sztori/2009/08/28/megkerult_18_ev_utan_az_elrabolt_kislany_kaliforniaban/

18 év után előkerült az a kaliforniai lány, akit 1991-ben 11 éves korában raboltak el szülei házának közelében. Az áldozatnak elrablójától két gyereke született, és a férfi hármójukat a háza kertjében, sátrakban és raktárhelyiségekben tartotta.

Az Észak-Kalifornában levő Concord rendőrsége azt állítja, szinte bizonyos, hogy a náluk jelentkezett 29 éves nő az, akinek állítja magát: Jaycee Lee Dugard, akit 18 évvel ezelőtt raboltak el South Lake Tahoe városban - írta az MTI. A hatóságok DNS-tesztet végeznek a személyazonosság tisztázása végett. Szemtanúk szerint a két elkövető 1991. június 10-én a mostohaapja szeme láttára ragadta el a lányt.

A rózsaszín ruhát viselő, kék szemű, szőke gyerek iskolába ment, a buszmegálló felé tartott, amikor idegenek kocsiba tuszkolták, és magukkal vitték. Mostohaapja a házuk kocsikijárójától, alig két utcányi távolságból figyelte az esetet. Azonnal terepbiciklijére pattant, hogy a lánnyal elrobogó szürke kocsi nyomába eredjen, de egy emelkedőn lemaradt. A rendőrség az értesítés után perceken belül a helyszínre érkezett, és lázas keresés kezdődött, de sem a kocsinak, sem a lánynak nem akadtak nyomára.

A rendőrség - amely 18 év óta nem zárta le az ügyet, de már szinte minden reményt elveszett, hogy a lány előkerül - őrizetbe vett egy házaspárt: a gyerekrablással az 58 éves, nemi erőszakért és emberrablásért korábban már elítélt és börtönviselt Phillip Craig Garridót és 55 éves feleségét, Nancy Garridót gyanúsítják.

A lány mostohaapja és felesége zokogtak, amikor megtudták, hogy a lány életben van. A mostohaapa, Carl Probyn azt mondta, hihetetlennek tartja, ami történt, 18 év elteltével már feladta a reményt, hogy a lány megkerülhet. Az El Dorado megyei seriffhelyettes (ebben a térségben található a San Franciscó-tól keletre fekvő South Lake Tahoe) csütörtökön elmondta a sajtónak: kiderült, hogy a lányt elrabló férfitól az áldozatnak két gyereke született, és a férfi hármójukat a háza kertjében, sátrakban és raktárhelyiségekben tartotta.

Az elrabolt Jaycee és a két kiskorú - egy 11, illetve 15 éves - lány soha nem járt iskolába és nem volt orvosnál, a férfi a külvilágtól elzárva, teljes elszigeteltségben, mostoha körülmények között tartotta őket az elmúlt 18 évben a kicsiny Antioch település egy elővárosi telkén, a lány szüleinek házától mintegy 270 kilométerre. Jaycee-t szexuális rabszolgaként használta, aki először 14 évesen szült gyereket az őt megerőszakoló férfitól.

Az egész ügyre úgy derült fény, hogy Garrido gyanút keltett, amikor két kiskorú gyerekkel látták. Próbaidős tisztje berendelte és kikérdezte a feleségével, az elrabolt lánnyal és a két gyerekkel megjelent férfit, aki végül bevallotta Jaycee elrablását és azt is, hogy a gyerekek tőle vannak. Garridót korábban 50 évre ítélték egy emberrablási ügyben, büntetéséből 11 évet töltött le. Egy másik alkalommal hét hónapra került rács mögé nemi erőszak miatt; 1988-ban szabadlábra helyezték, élete végéig próbaidős feltételekkel. Az elrabolt lánnyal csütörtökön találkozott édesanyja, aki kitörő örömmel vette tudomásul, hogy halottnak hitt gyereke él és egészséges.

A lány eltűnése annak idején országos hír volt. A kaliforniai gyerekrablási eset kísértetiesen hasonlít Natascha Kampusch esetére. A tízéves osztrák kislány 1998. március 2-án tűnt el: iskolába indult, de nem érkezett meg. Egy iskolatársnője állítólag látta, amint betuszkolják egy fehér kisbuszba. A rendőrség hajtóvadászatot indított, még Magyarországon is nyomoztak utána, de nem akadtak nyomára. Elrablója nyolc és fél éven át tartotta bezárva egy ablaktalan, föld alatti helyiségben Bécs közelében, Strasshofban.

http://nol.hu/archivum/20090827-itt_az_aldozatok_hangja_hallatszik

Megerőszakoltak: itt az áldozatok hangja hallatszik

Rejtőzködnek a megerőszakolt nők. Száz esetből legfeljebb ha négy jut el a rendőrségre, de másnak sem szólnak az áldozatok. Svéd, német és brit mintára tavaly óta Magyarországon is működik internetes segítő oldal az áldozatoknak. Csakhogy nálunk kénytelenek anonim módon dolgozni, mert többször is megfenyegették őket.

"Nem volt erőm ellenállni. De az a szomorú, hogy nem is próbáltam. Alig emlékszem a részletekre. De mindketten megtették. Mindketten tíz évvel voltak nálam idősebbek. Most, hogy már én is közeledek a harminchoz, nem értem, hogyan tudták... Hogy tudtak másnap tükörbe nézni? Erről még soha senkinek nem beszéltem. Féltem, hogy azt mondanák, minek mentem fel a srác lakására. Minek ittam. És talán igazuk lenne."

Egy a tucatnyi történetből, amelyek egy nemi erőszakkal foglalkozó magyar internetes oldalon, a megerőszakoltak blogon olvashatók. Az oldalt nők hozták létre, hogy segítsenek az áldozatoknak. Egyikük, Mónika, pszichológus, munkája során találkozott olyan nővel, akit megerőszakoltak. Az áldozat úgy érezte, hogy talán könnyebben fel tudná dolgozni a történteket, ha kapcsolatba léphetne valakivel, aki hasonló traumán ment keresztül. Mónika megpróbált segíteni neki.

- Ekkor vettem észre, hogy alig egy-két civil szervezet foglalkozik a nemi erőszak áldozatainak segítésével. Ráadásul ezek a szervezetek emellett számos más területtel, családon belüli erőszakkal, bántalmazással is foglalkoznak. Az interneten pedig szinte semmilyen segítség, anyag nem volt a témában magyarul - mondja.

- Több barátnőmet is megerőszakolták, zaklatták - ezt már Kriszta meséli, a blog másik alapítója. Elsősorban lelki segítséget szerettek volna nyújtani az áldozatoknak, családtagoknak, később azonban gyakorlati tanácsokkal, telefonszámokkal is kiegészítették az oldalt. Az áldozatok támogató mentalitású pszichológusok telefonszámát, meghallgatást kapnak, illetve beszélgethetnek olyan sorstársakkal, akik szintén átélték a nemi erőszakot vagy a bántalmazás valamely formáját. Többek között felhívják a figyelmet arra, hogy az áldozatok mindenképpen menjenek el orvoshoz a fertőző nemi betegségek miatt, és kérjenek esemény utáni tablettát, amit a helyileg illetékes nőgyógyászaton vagy a fogamzásgátlás-ambulancián írnak fel. A készítők távlati célja nem kevesebb, mint hogy változtassanak a szexuális erőszakról szóló közbeszéden. Szerintük ugyanis ha egyáltalán szó esik a témáról, az túlnyomórészt áldozathibáztató kontextusban történik.

- Azt reméltük, hogy az interneten megnyílnak az áldozatok, olyanok is elmondják, hogy mi történt velük, akik évekig nem beszéltek erről senkinek. Azzal, hogy kiírják magukból a történetüket, maguknak és egymásnak is segítenek - állítja Mónika. Ez így is történt: van olyan hét, hogy 3-4 áldozat is megkeresi őket. A pszichológus szerint már annak tudata is sokat segíthet, hogy nincsenek egyedül. Sok áldozat azt sem engedi, hogy névtelenül közzétegyék a levelét, annyira fél, hogy bántalmazója ráismer.

- Volt olyan lány, aki leírta, hogy megerőszakolták, megengedte, hogy névtelenül kitegyük a történetét a blogra, aztán másnap sírva hívott, hogy vegyük le, mert nagyon fél, hogy rájönnek, ki ő - mondja Kriszta. Ilyenkor természetesen azonnal leveszik a bejegyzést. Jellemzően sokéves történeteket osztanak meg velük, de jelentkezett olyan lány is, akit most is zaklat az egyik rokona, de nem mer róla szólni a szüleinek. - A levele alapján ez a lány nem lehet több 14 évesnél - állítja.

Általában csak becsülni tudják a hozzájuk fordulók korát, társadalmi helyzetét, mert ezeket a részleteket ritkán írják meg. Kriszta szerint azonban a nemi erőszak minden életkorban és társadalmi rétegben szinte azonos gyakorisággal fordul elő. Találkoztak már olyan esettel is, ahol egy önkormányzati képviselő lánya mesélte el, hogy az apja évekig zaklatta. Olyan eset viszont, ahol idegen volt az elkövető, mindössze egy volt. - A legtöbb elkövető ismeri az áldozatot, rokona, tanára, a baráti körébe tartozik, vagy korábban kapcsolata volt vele - magyarázza Mónika. Szerinte már csak ezért sem igazak azok az előítéletek, amelyek szerint az áldozatok maguk is tehetnek az őket érő erőszakról, mert kihívóan öltöztek fel, vagy veszélyes helyen voltak egyedül.

Ezeket a vádakat a blog kommentelői is gyakran hangoztatták, ezért a szerkesztők úgy döntöttek, hogy cenzúrázzák a hozzászólásokat. - Gyakran becsmérelték az áldozatokat, hogy maguknak köszönhetik az erőszakot, miért nem vigyáztak jobban, vagy hazugsággal vádolták őket, aztán ha töröltük a hozzászólásukat, a szólásszabadságra hivatkozva háborogtak - meséli Mónika. Hozzáteszi: ez a blog az áldozatok segítéséről szól, ezért nem törődnek a szólásszabadsággal, náluk elsősorban az áldozatok hangja hallatszik.

Kriszta és Mónika többször kaptak fenyegető leveleket. - A legkülönbözőbb dolgokkal fenyegetnek, ha nem hagyjuk abba a blog készítését. Szerintük hazugságoknak adunk teret, a levelek, amelyeket közlünk, nem valódiak - mesélik. Azt mondják, hogy nem félnek, de lapunknak a biztonság kedvéért csak a keresztnevükön nyilatkoznak. Kriszta szerint a fenyegetések miatt egyiküknek sem jutott eszébe, hogy abbahagyja a blog szerkesztését.

Számos pozitív példa van, svéd, német, brit és amerikai áldozatsegítő oldalak, amelyek évek óta sikeresen működnek - sorolják. Sőt külföldön léteznek olyan áldozatsegítő csoportok is, melyek tagjai vállalják, hogy elkísérik az áldozatot az orvoshoz és a rendőrségre, vele maradnak a procedúra alatt. - Nálunk a legtöbb áldozatban fel sem merül, hogy feljelentést tegyen, eddig csak két olyan esetünk volt, amely eljutott a rendőrségig - mondja Kriszta. Jelenleg nem is tart elképzelhetőnek egy ilyen csoportot Magyarországon. - Mi ilyen fenyegetéseket kapunk a blog miatt, mit kapna egy csoport, amelynek tagjai névvel, arccal állnának ki az áldozatok mellett? - kérdezi.

Ami a feljelentéseket illeti, a blog készítői nem biztatják az áldozatokat, hogy forduljanak a rendőrséghez, de ha valamelyikük így dönt, igyekeznek támogatni. - Ha garantálni tudnám, hogy az elkövetőket megbüntetik, hogy az áldozatokat nem traumatizálják tovább az eljárás során, mindenkit arra biztatnék, hogy tegyen feljelentést - mondja Kriszta. Az Országos Kriminológiai Intézet korábbi kutatása szerint egyébként száz esetből legfeljebb négy jut el a rendőrségre.

Nemi erőszak

2009.08.13. 07:09 tilosacsok

Ma elvileg mást terveztem témának-cikknek (konkrétan puszit vagy csókot adjon-e egy pasi… mármint levélben… és egyébként :-) ), de a Velveten találtam egy cikket „Lehet-e orgazmus a nemi erőszak elszenvedése alatt?” címmel (http://velvet.hu/szex/2009/08/12/nemi_eroszak_kozben_atelt_orgazmus/ ).

Nem vagyok nő. Pasiként, azért egész más erről írni, mégis megteszem. Megteszem, mert ismerek nőket (ÉS NEM KEVESET) akit megerőszakoltak… Mi több, az ügyvédnő http://tilosacsok.blog.hu/2009/07/30/az_ugyvedno ) által nem egy áldozat-elkövető esetét is ismerem. Ahogy olvastam a nagy felháborodást keltő pécsi esetet is (http://www.bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/nemi-eroszak-kilenc-ev-jogerosen-a-keses-tamadonak-230974 ) .

Nos… nemi erőszak: A legutolsó és legaljasabb dolog, amit férfi nővel elkövethet. Sebokozás, melyet egy nő NEM tud elfelejteni. Bevallom, undorítónak (bocsánat, el kell menni hányom, mert hányás a cikk) tartom, hogy bárki azt feszegeti, hogy egy nőnek orgazmusa van-e vagy sem. Nem azért, mert nézzük ennek a biológiai oldalát. Azért, mert ennél nagyobb megaláztatás egy nőt nem érhet.

Nem egy nő van, akivel előfordult ilyen és bizony nem mer elmenni a rendőrségre. Hogy miért nem? MINEK? Még ebben a pécsi egyértelmű és nagy visszhangot kapó esetben is CSAK kilenc évet kapott az elkövető (aki nem mellékesen büntetett előítéletű). Ez iszonyat kevés. Iszonyat kevés, annak tükrében, hogy egy lány, egy ember életét tették tönkre.

Vajon a cikk írója tisztában van azzal, hogy ezek a lányok/nők/anyák/szűzek később hogy viszonyulnak a férfiakhoz? Hogy nem mernek normális kapcsolatot kialakítani? Hogy a történtek után valami igen keményen eltörik bennük? Hogy ezzel pasik életét is tönkre teszik? Igen, pasik életét, mert nem egyszer volt, hogy lány azért hívott, mert szeretett volna szexelni, de nem mert a pasijával, mert félt a pasiktól, de félt elhagyni a pasit, ezért hívott egy pasit, hogy segítsen. Őrültség ez. Őrültség az egész, hogy állatok szintjére süllyedünk és a jogalkotásunk NEM ÁLL KI a megerőszakolt nők mellett.

Vajon milyen párkapcsolat az, mikor a srác elbúcsúzik a lánytól, ad egy csókot, elengedi a lépcsőházban, majd ott valaki ráront? Mi lesz kettejükkel később? Mit élnek át? Mi megy bennük végbe? Milyen lesz a szex, ha nem maga a pokol? Sokan nem szeretik a sóskát, mert a menzán pokoli szar sóska volt. Na, kívánom a pofájukba mindazoknak, akik nem harcolnak a nemi erőszak csírája ellen!

Persze lehet fokozni a dolgokat. Nem fogom. Csak egy történet. A már említett ügyvédnőtől:

„Volt egy srác. A tarkójára tetoválva, hogy SZEX. Lecsukták nemi erőszakért, majd pár év múlva kiengedték jó magaviselet miatt. Miközben szabadlábon volt megerőszakolt egy csajt. Újra bíróság elég vitték. Szabadlábon védekezhetett, miközben újra megerőszakolt valakit. Mindenki szétnyitotta a kezét… Ez van… Ilyen a jog…”.

Gecire ez van. Gecire dögölne meg minden erőszakos pasi. (Így… kívülállóként… ) . Nedvesedni, meg nedvesedjen, aki ezt a faszt témát elővette, miközben orrba-szájba döfik. Jah… És közben élvezzen el, miközben elélvez mindenki… . (Ugye finom?).

http://tilosacsok.blog.hu/2009/08/13/nemi_eroszak

Az elmúlt hetekben két cikk is foglalkozott a nemi erőszakkal kapcsolatban egy olyan témával, amit (legalábbis Magyarországon) hatalmas hallgatás vesz körül. Ez az erőszak közben átélt orgazmus.

Az első cikk  véleményem szerint teljesen korrekt, mert néhány nővel készített interjún keresztül mutatja be, mennyi szégyenérzet kapcsolódik a jelenséghez, és mennyi nehézséggel kell megküzdeniük az érintett nőknek. A szerző kiemeli, hogy semmiképpen sem igazolja az elkövetőt, ha áldozata orgazmust él át, hiszen ez ebben az esetben egy önkétlen testi reakció. A félelem hatására szimpatikus idegrendszeri mechanizmusok (pl. heves szívverés) indulnak be, ami fokozza az orgazmuskészséget. A „test árulásának” lehet nevezni azt a helyzetet, amikor a tudatos tiltakozásról leszakadva a test úgy reagál, mintha egy ténylegesen izgató és kellemes szituációba került volna.

A második cikk viszont nem nevezhető ennyire pozitívnak. Itt Rusz Edit szexuálpszichológus ugyan azon az állásponton van, hogy a megerőszakolt nők tényleg átélhetnek orgazmust, de az ő véleménye ezzel kapcsolatban olyan, mintha nem nemi erőszakról, hanem olyan szexről beszélne, amit nem a szerelmünkkel élünk rá. Szó sincs zavarodottságról, félelemről, csak arról, hogy „felszabadulnak a vágyak anélkül, hogy efölé bármiféle kontroll helyezkedne”. Joggal hiheti azt a naiv olvasó ez alapján, hogy az áldozat élvezte az erőszakot. Csides Kata, a másik szakértő pedig egyenesen „marhaságnak” tituálja a jelenséget, mert szerinte egy nőnél mindenképpen érzelmek is kellenek az élvezethez. Úgy gondolja, hogy az erőszakot „egy egészséges érzelmű, egészséges lelkületű nő nem élvezi és nincs orgazmusa.”

Valószínű, hogy Csides Kata nem sok nemi erőszak-túlélő nővel találkozott. Mert ha csak egy olyan nő is van, akinek orgazmusa volt az erőszak közben, akkor az ő gyógyulását nagyban hátráltathatják az ilyen kijelentések. Csak azért, mert az „átlagos” nő nem él át orgazmust ilyenkor, senkit sem lenne szabad nem egészséges érzelműnek és lelkületűnek minősíteni. Ráadásul az utóbbi cikkben végig a behatolás hatására átélt, vagyis hüvelyi orgazmust feltételeznek, miközben tudjuk, hogy a nők nagy része nem szokott átélni hüvelyi orgazmust. Az áldozatok többségének valószínűleg orális, vagy manuális ingerlés hatására lesz orgazmusuk a nemi erőszak alatt.Azt gondolom, hogy ezzel a témával nagyon fontos lenne foglalkozni, hiszen mivel elsőre annyira hihetetlennek tűnik, azok, akikkel ez megtörténik, nagyobb szégyenként élik át, mint bármi mást az erőszakkal kapcsolatban. A túlélők többsége emiatt nem is igazán beszél róla, így azt hihetjük, hogy a jelenség nem létezik, vagy ha mégis, csak perverz pornófilm-rendezők fejében. Pedig sokat segíthetünk az áldozatoknak azzal, ha tudatában vagyunk, hogy bármit is érzett az erőszak alatt, az nem „beteges”, és nem jelenti azt, hogy élvezte. Készíthetünk statisztikákat arról, hogy általában mit élnek át a nők nemi erőszak közben és után, de ha nem foglalkozunk az „átlagostól eltérő” esetekkel is, akkor ők még inkább kiközösítve érezhetik magukat.

Egy angol nyelvű oldalon a blogíró arra keresi a választ, vajon lehet a szexuálisan molesztált gyerekeknek orgazmusuk a nemi erőszaktól vagy az abúzustól. Elmondja, hogy ő maga is átélt ilyesmit, és beszél arról, mit érzett közben, illetve utána. Nem „élvezte” az orgazmust, amikor az anyja szájjal erőszakolta meg őt. Mint tudjuk, akinek egy szexuális kapcsolatban van orgazmusa, jól érzi magát utána.  Egy szexuális abúzusban történő orgazmus után viszont az áldozat fájdalmat érez a hasában, szégyelli magát, gyűlöli a testét. Ha egy gyerek úgy érzi, hogy vágyik az orgazmusra, az arra utal, hogy szeretné, ha az erőszak kevesebb gyötrelemmel járna. Utána szégyelli magát az erőszak és az orgazmus miatt is, azért, mert úgy tűnik, mintha  „élvezte” volna az erőszakot. Emiatt felmerül benne a kérdés: lehet, hogy valójában ő akarta, hogy bántsák? Tudja, hogy nem akarta, de a teste máshogy reagált, így nem érti, mi van vele, teljesen összezavarodik. Az orgazmus és a szégyen, az öröm és a kín összekapcsolódik a gyerek fejében. Felnő, és gyűlöli a testét, mert orgazmusa volt gyerekként, erőszak közben. Gyűlöli, ha felnőttként orgazmusa van, mert ez is a traumára emlékezteti.

Egy másik írás alatt olyan túlélők hozzászólásait olvashatjuk, akiknek hasonlóban volt részük, ebből válogattam ki néhány jellemző részletet:

„Orgazmusom volt szexuális abúzus közben. Az apám minden éjjel simogatta a szemérmemet. Jól esett. Azt gondoltam, hogy ez rossz volt.”

„Nem tudtam, hogy orgazmusom volt, ez évekkel azelőtt történt, hogy megtanultam volna ezt a szót, és még tovább tartott, amíg bevallottam magamnak, hogy amit tapasztaltam, az orgazmus.”

„Annyira sokat küzdök a szégyennel. (...) De köszönöm az olyan embereknek, mint ti, hogy beszéltek a szexuális abúzusról, így kevésbé érzem egyedül magam.”

„Emlékszem arra, amikor az apám a lábaim között dörzsölt, arra kényszerített, hogy széttárva tartsam, amíg csak nem tudtam tovább tartani, és végül jött ez a bizsergető érzés, és nyöszörögtem, és megcsókolta a lábaim között a csiklómat. Akartam, de a végén összezavart az egész.”

„Azt gondolom, hogy az a tény, hogy a testem (és a lelkem) szexuális izgalommal reagált a gyerekkori abúzusra, valószínűleg az egyik oka annak, hogy nem tudok szabadulni a bűntudattól és a szégyentől. Ezek az érzések elárasztják a gondolataimat. Csak tíz éves voltam, és élveztem a az előjátékot. Örültem a figyelemnek. Felizgultam.(...) Az apám minden este bejött a szobámba.”

„Sokat küzdök ezzel a dologgal. Tapasztaltam orgazmust, és szégyellem kimondani ezt a szót. (...) Nagyon-nagyon bűnösnek érzem magam, piszkosnak, szégyellem magam, és még sok szót mondhatnék erre. Nem akarom ezt érezni. De érzem, amikor emlékezek. És tényleg rosszul érzem magam, és hogy rossz vagyok. Nem tudom kimondani a szót a terapeutámnak, mert annyira bűntudatom van.”

Látható, hogy az érintettek általában szégyent, bűntudatot, szomorúságot és zavarodottságot éreznek. Azt hiszik, hogy a testük vagy az agyuk valamilyen módon „igent” mondott az erőszakra, különben hogyan élhették volna át az erőszakot? Mivel a dolog felfoghatatlannak, megmagyarázhatatlannak tűnik, valószínű, hogy a többségük mélyen eltemeti, és még a terapeutájának is csak akkor meri elmondani, ha nagyon megbízik benne. Rádaásul megfogalmazni sem könnyű, miről is van szó pontosan, mivel ez az orgazmus nagyon különbözik attól, amit felnőttként, egy kölcsönös szexuális kapcsolatban élünk át. Egy magyar nő fokozottan nehéz helyzetben van, hiszen szinte sehol sem foglalkoznak a témával, kevés olyan biztonságos közeg, ahol beszélni lehetne róla. Ezért is tartottam fontosnak, hogy itt a blogon írjak erről, és remélem, hogy el meritek mondani, ha vannak hasonló tapasztalataitok.

Úgy döntöttem, hogy felrakok egy régebbi, a nol.hu-n megjent cikket ide, mert az oldalon eddig nem nagyon foglalkoztunk azzal, mi történik akkor, ha valaki feljelentést szeretne tenni nemi erőszak ügyében. A cikkben Sponz Júlia, a Patent munkatársa is nyilatkozik, aki már régóta küzd azért, hogy az erőszak áldozatává vált nők megfelelő védelmet kapjanak.

Elavult jogszabályok, előítéletes szakértők, megalázó procedúra és a feljelentéstől visszalépő áldozatok - ez jellemzi a nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeket - állítja az a munkacsoport, amelyben civilek, rendőrök, orvosok és bírók dolgoznak.

Ha feltörnek egy autót, nem számít, hogy a tulajdonos értékeket hagyott az ülésen, és ezzel felhívta a tolvaj figyelmét a kocsira. Ez ugyanis nem változtat azon, hogy bűncselekmény történt, emiatt nem kap enyhébb büntetést a tolvaj. Nemi erőszaknál viszont gyakran elhangzik, hogy az áldozat is hibás: nem kellett volna rossz hírű szórakozóhelyre mennie, kihívóan öltözködnie, az elkövető csak élt a lehetőséggel - ezzel a példával érzékeltette Oláh László, a BRFK Bűnmegelőzési Osztályának vezetője, hogy miben különbözik a nemi erőszak megítélése más bűncselekményekétől.

Az Amnesty International Magyarország tavaly adott ki jelentést Meg nem hallott segélykiáltások címmel a nemi erőszak kezelésének problémáiról. Ezt követően alakult egy munkacsoport civilek, rendőrök, orvosok, bírók részvételével. Egyrészt a jogszabályokon, másrészt az áldozatokkal való bánásmódon szeretnének változtatni. - Legalább meg kellene közelíteni a nemzetközi normákat - fogalmaz Oláh László, aki találkozott olyan esettel, amikor egy megerőszakolt nővel az eljárás során tízszer mondatták el részletesen, hogy mi történt, ebből legalább hatszor teljesen feleslegesen. - Tízszer élte át újra a traumát. Ha szakszerűen rögzítenénk a vallomást, erre nem lenne szükség - tette hozzá. Pozitív példát is említett: az V. kerületben már van olyan speciális szoba, ahol a szexuális bűncselekmények áldozatait megfelelő körülmények között hallgathatják meg. További komoly hiányosság viszont, hogy nincs egységes kihallgatási gyakorlat, pedig ennek "Baktalórántházán és a Belvárosban is ugyanúgy kellene történnie".

Spronz Júlia, a Patent Jogvédő Egyesület munkatársa négy éve kutatja száz nemi erőszak, illetve szemérem elleni bűncselekmény részleteit. Ennek alapján elmondta, hogy ha az elkövető valamilyen szempontból hátrányos, illetve speciális helyzetű, például külföldi, roma vagy hajléktalan, akkor szinte biztos, hogy lefolytatják ellene az eljárást. Ha viszont nem az, általában csak akkor indul eljárás, ha legalább kép- vagy hangfelvétel szintű bizonyíték van ellene. Spronz Júlia egy másik kutatásra hivatkozva kijelentette, hogy az orvosszakértők sok esetben előítéletesek a nemi erőszak áldozataival. Akkurátusan kikérdezik őket szexuális életük, családjuk, de még az iskolai osztályzataik felől is, mintha ők követtek volna el valamit. Egy szakértő a munkacsoport előtt kijelentette: ha egy tizenéves lány bugyiban és melltartóban van otthon, ne csodálkozzon, ha a nevelőapja megerőszakolja.

Spronz Júlia kiemelte: minden második vizsgált esetben figyelmeztették az áldozatot a hamis vád következményeire. -Ez semmilyen más bűncselekménynél nem fordul elő ilyen gyakran - hangsúlyozta a jogvédő. Ezért az áldozatok jelentős része akkor is ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, ha tudja, hogy ki erőszakolta meg, mert ha az eljárásba valamilyen hiba csúszik, őt vonhatják eljárás alá hamis vád miatt. - Komoly energiák mennek el arra, hogy lebeszéljünk embereket a saját jogaik érvényesítéséről, ahelyett, hogy mindezt a sértett megacélozására fordítanák - tette hozzá Oláh László. Így aztán nem meglepő, hogy a Patent Egyesület tapasztalatai szerint tíz áldozatból nyolc úgy dönt, hogy nem csinálja végig a procedúrát, és mégsem tesz feljelentést. (Az Országos Kriminológiai Intézet korábbi kutatása szerint száz esetből maximum négy kerül a rendőrségre.)

Sajnos a nemi erőszak még mindig a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé tartozik - mondta Galajda Ágnes, a Legfelsőbb Bíróság beosztott bírója, a munkacsoport tagja. Szerinte amíg nincs megfelelő jogszabály, nehéz a rendőrökön, a szakértőkön számonkérni egy másfajta szemléletet. A közelmúltban számos más országban úgy alakították át a nemi erőszak meghatározását, hogy tükrözze: nem az erkölcs, hanem egy személy ellen elkövetett bűncselekményről van szó. Spronz Júlia hozzátette: az ENSZ nőjogi bizottsága, a CEDAW négyévente felhívja Magyarország figyelmét erre a hiányosságra, de eddig mégsem történt semmi.

A munkacsoport az Egészségügyi Világszervezet protokollja alapján irányelveket dolgoz ki a szexuális erőszak áldozataival foglalkozó szakemberek, rendőrök, orvosok, igazságügyi szakértők, bírók számára. A kész tervet a jogszabály-változtatási javaslatukkal együtt eljuttatják az illetékes minisztériumokhoz a jövő év folyamán. - Akit megerőszakolnak, az egy életen át viseli ennek testi és lelki nyomait. A nemi erőszak szinte az emberöléssel azonos súlyú cselekmény, az áldozatok megérdemlik a méltányos bánásmódot - tette hozzá Oláh László.

http://www.nokert.hu/

A csapattal új weblapot csináltunk, az elmúlt pár hónapban ezen melóztunk gőzerővel. Ez egy olyan weblap akar lenni, ami biztonságos környezetet nyújt a nőknek, hogy egymás között megbeszélhessék a patriarchális társadalomban tapasztalt problémákat, és megoldásokat találhassanak rájuk.

A következő történetet Jaheltől kaptuk.

"A gyerekkor egyik meghatározó fordulópontja, amikor 14 évesek vagyunk, hiszen egy kicsit már kiléptél a gyerekkorból, de még gyerek vagy. Nos én, amikor ennyi idős voltam, akkor az osztályfőnököm és én (ő volt 55, és én 14) együtt készültünk matekversenyekre, és jó sokat megnyertünk. Készültünk a legnagyobbikra, és rendszeresen heti 3 alkalommal tanultunk. Bár voltak jelei, hogy ő készül valamire, de egészében véve ő mindig fura volt. És 14 évesen nem a legfejlettebb az ítélőképessége senkinek sem. Írt nekem szerelmes verseket, meg ilyesmi.

Egyszer, amikor épp készültünk-mindig az iskolában tanultunk, amikor már senki sem volt ott-ez szombati nap volt... Emlékszem, esett az eső, és nagyon fújt a szél, ősz volt...szeptember...Egyszer csak közelebb  jött hozzám, és elkezdett fogdosni...Elkezdtem kiabálni teljes torokból, de ő befogta a számat, és azzal fenyegetett, hogy megöl... És elővette a bicskáját, és az arcom felett mutogatta. Majd hirtelen a nyakamhoz szorította, addig, amíg elkezdett folyni a vér... Erre én ellöktem magamtól, és elszaladtam. Futottam az ajtóhoz, de az be volt zárva... Éreztem, hogy hamarosan meg fogok halni, és vége mindennek. Erre ő máris ott állt az ajtónál es letepert a földre. Nagyon sok ideig feküdt rajtam, de csak simogatott. Én néztem a falat, és készültem a halálra, majd hirtelen letépett rólam mindent, és levetkőzött. Szinte semmi erőm sem volt, meg hangom sem... És akkor kemény brutalitással belémhatolt. Olyannyira erősen és durván, hogy vérezni kezdtem. Utána 1 órán keresztül törölgetett, és mondogatta, hogy szeret és szeret...

Majd bevonszolt a az irodájába, és feltett valami zenét, majd újra nekifogott. Feltett az asztalra is, ott is újra és újra, majd megint újra megerőszakolt, minden szempontból. Valahogy elkezdtem kiabálni... valahogy... és akkor ismét elővette a bicskát, és elvágta az arcomat. Még a mai napig látszik a heg az arcomon. És akkor minden tiszta vér lett. És akkor megfordított, és hatulról is belémhatolt, miközben a saját véremet ízleltem, mert a kezemet hátracsavarta, és nem tudtam letörölni magamról. Nem tudom, mikor végzett, mert nem bírtam számolni az órákat. Utána bevitt a fürdőszobába, vagyis a mosdóba, és rám engedte a vizet. Lemosott, és akkor még újra megerőszakolt, miközben tépte a hajam. És megtörölt, rámadta a ruháimat, és azt mondta, most menjek haza. Majd szól, mikor tanulunk majd ismét. És magához szorított.

Nem tudtam, mit csináljak. Akkor éppen a családom el volt utazva, egyedül voltam otthon. És még mindig úgy éreztem, hogy még ott vagyok vele. Elkezdtem vérezni, és rettentő fájdalmat éreztem. Miközben az arcom közepén ott folyt a vér, és a tükörbe sem mertem nézni... Nem kértem segítséget senkitől. Rettegtem tőle, miközben tudtam, hogy ez nem az utolsó. Szinte már nem voltam magamnál. Olyan halottnak éreztem magam, nem is tudom leírni, milyen érzés volt bennem akkor.

És még 6 alkalommal éltem át ezt. Sajnos most nincs erőm, hogy leírjam mind az egészet...De ha valaki szeretné majd máskor küldöm nektek. Egy évvel később elköltöztem otthonról, nem tudtam elviselni, hogy valaki mellettem legyen. És titkoljam mindenki elől, hogy mindig erősnek lássanak. Mert én az erőmről voltam ismert a környezetemben. Egy városba költöztem be, egyedül éltem, és rájöttem, hogy lehet, az könnyebb, ha iszom, ha drogozom, és minden más. Megvágtam saját magam, és sokkal könnyebb volt. Bekerültem egy bandába, ahol loptunk, es ha kellett, verekedtünk is.Én is bekerültem abba a csapdába, hogy más bántalmazása könnyíti az enyémet... De sajnos rájöttem, hogy ez nem így van.

Nos, abban a bandában sok minden folyt, amiről nem tudtam. Elmentünk Argentínába, ahol azt mondták, hogy jól fogunk szórakozni, stb., de odavittek két lányhoz. Mi mentünk ketten, én és a barátnőm, de hamar rájöttünk, hpgy mi a céljuk. Prostinak akartak vinni, kényszeríteni. Megállt bennünk az élet...de már késő volt, mert be voltunk zárva. A másik kettő nagyon kiakadt, es kiabáltak, mire bejött 5 férfi...A másik kettőt mind az 5-en megerőszakolták, kegyetlenül. Mi csak néztük, és az a 2 óra... Mert ennyi ideig tartott, fordulópont volt. Hihetelenul sok mindent megértettem akkor, amit majd hamarosan leírok nektek. És akkor ők nagyon kiakadtak, ami nem is meglepő. De azt kérték tőlük, hogy öljék meg őket, hogy így ne hagyják életben. És erre az egyik elővette a kést, és átszúrta a nyakukat... És otthagytak velük, 2 órán keresztül szenvedtek, amíg meghaltak. És nekünk ott végig kellett néznünk... A világ legnagyobb szenvedését éltük át, azt kell mondanom. Soha senkit nem láttam annyira szenvedni, mint akkor őket. Valahogy minden szenvedés ellenére én örültem annak, hogy élek, hogy nem kell meghalnom. De sajnos visszajöttek, de nem mind, csak 3-an, és minket is megerőszakoltak. Volt úgy, hogy egyszerre mind a hárman. Én semmit nem szóltam, szinte az agyam már semmit nem észlelt. De nem öltek meg. A barátnőmet elvitték, azóta sem tudok róla semmit. Ott voltam egyedül, és arra gondoltam, hogy így hogy lehet tovább folytatni az életet, és hogy hogyan jutok haza. Azt hiszem, én a drogoknak köszönhetem az életem... Segítettek kikapcsolni, és lebegni, igen, lebegni a semmi fölött.

Itt mi mindannyian mások vagyunk, másképp reagáltunk, akkor, amikor ezt tették velünk. Ott, akkor mi 4-en másképp reagáltunk. Az a két lány, aki meghalt, ők is 14 évesek voltak. És a reagálásukkal azonnal eldöntötték, hogy ők nem fognak küzdeni az életért. Tehát egyenlővé tették a megsemmisüléssel, nem akarták felvállalni, hogy méltóság nélkül éljenek. Én felvállaltam, és ti is. Majd ezek utan hogyan sikerült lábra állnom, azt majd elküldöm máskor. De egy dolog biztos, mindenkinek, aki nagyon szeretne, sikerül kikerülnie ebből a borzalmas börtönből. Én mindenkinek azt kívanom, hogy őrizze meg a józan ítélőképességét, mert lehet, hogy nyugtalanságunkban olyan lépést teszünk, ami még rosszabb helyzetbe sodor minket.

Amikor megerőszakolt a tanárom, akkor tehettem volna valamit, hogy elkerüljem. De amikor a 3 személy tette ugyanezt, akkor egyedül magamnak köszönhettem, hogy abba a helyzetbe kerüljek...egyedül magamnak... De már együtt tudok élni ezzel a tudattal, hiszen van járható út. Most elköszönök tőletek, és kérlek, vigyázzatok magatokra."

Újabb szomorú történetet kaptunk, olvassátok...

"Nem is tudom hol kezdjem... 17 éves vagyok és egy kisvárosban élek. Azon az éjszakán, amikor a kiskunlacházi Horák Nóri is buliba indult, én ugyanígy tettem. Éppen az elmúlt születésnapomat mentünk ünnepelni a szomszédos faluban található diszkóba a barátnőimmel. Három felest ittunk aznap éjszaka, de ettől függetlenül nem voltunk részegek, csak szimplán jól éreztük magunkat. Az egyik pillanatban leültem a diszkónak egy félreeső helyén, mert iszonyat furcsán éreztem magam. Ebben a pillanatban jelent meg a nem is tudom, hogy nevezzem, mert egyszerűen nem találok rá szót. Mert az ilyen nem ember. Ez a fiú 17 éves volt akkor, egy évvel volt idősebb nálam. A barátnőm tetszett neki és azt hiszem, ő sem volt közömbös iránta. Én hülye pedig még össze akartam boronálni őket. Magyarán szólva nekem semmi közöm nem volt hozzá. El sem tudtam képzelni miért jön oda hozzám. Valamit beszélt, de én nem értettem. Aztán egyszer csak közelebb hajolt hozzám, de én eltoltam. Majd mondta, hogy menjünk. Én jóhiszeműen azt gondoltam, hogy a barátnőmről akar kérdezgetni, mert korábban is így tett.

A Dj pult mögé vezetett, ahol az orromig sem láttam  és elkezdett nyúlkálni. Én kivettem a kezét, ő pedig kivezetett a diszkóból. Nem tudom, miért mentem, még ilyenkor sem gondoltam rosszra. Azt gondoltam, hogy talán ezt magyarázza meg vagy... én már nem is tudom mit gondoltam. Kint egy verekedés folyt, amelyet lekamerázott a telefonjával. Nem gondoltam semmi rosszra, azt hittem hátramegyünk a diszkó mögötti parkba, ami kivilágított és általában ott szoktak nyugodtan beszélgetni az emberek. El is indultunk, de nem fordultunk be. Én nem vagyok ismerős ebben a faluban, így a diszkón és a parkon kívül én semerre sem voltam még soha. Jobbra kellett volna fordulni, hogy az említett parkba jussunk, de továbbmentünk egy romos, régi fürdőhöz, amelyet 1-2 méter magas bokrok vettek körül és semmi világítás nem volt. Én teljesen pánikba estem, de egyszerűen nem tudtam elfutni, kiabálni. Halkan, remegve megkérdeztem, hogy hová megyünk, erre ő azt válaszolta, hogy csak menjünk, menjünk. Most, miközbe írok, még mindig magamat hibáztatom, mert oda kellett volna figyelnem, nem tudom mi történt velem. De már ebben a pillanatban belökött egy kis "beugró"-szerűségbe, ott a romos épület oldalában. Bevertem a keresztcsontomat, ami már eleve meg volt repedve.

Éppen két embert takart ez a kis beugró, tehát nem láthatott be senki,még ha lett is volna egy lélek az utcán, hiszen borzalmas hideg volt, még talán a hó is elkezdett esni. Én csak összeszorított lábakkal álltam, míg ő leráncigálta rólam a nadrágot és a bugyimat. Annyira összeszorítottam a lábam, ahogy csak tudtam, sírtam és halkan kérleltem, hogy ne, ne csinálja, legalább a barátnőmért ne. De nem törődött vele. Nekem pedig egy kiáltó hang sem jött ki a torkomon. Ezután szétfeszítette a combomat, lehúzta sliccét és próbált behatolni. Én még továbbra is csak rimánkodtam és próbáltam a combomat összecsukni, de nem ment. Sírva néztem a diszkó felé és néztem az ottani lámpafényeket. Ezután letérdeltetett, hogy szájjal elégítsem ki. Ahogy tudtam összeszorítottam a fogam, sírtam, ő pedig csak nyomkodta merev férfiasságát a számhoz. Mikor rájött, hogy ez nem fog menni, felállított megfordított és ismét neki lökött a falnak. Hátulról próbálkozott, de nem sikerült neki. Majd újból megpróbálta orálisan, nem sikerült, majd ismét szemből, és én itt elveszítettem egy időre az eszméletem.

Nem emlékszem, már csak arra, hogy elmegy, én pedig húzom fel a nadrágom, de alig tudom, mert úgy remeg a kezem és még a sírás is belémrekedt. Aztán visszabotorkáltam és találkoztam a barátnőimmel, akik már agyba-főbe kerestek, és már a buszra vártak. Nem tudtam összefüggően beszélni, teljes sokk hatása alatt voltam. Következő nap délután a barátnőim bíztatására mondtam el a szüleimnek, akikkel azonnal a rendőrségre rohantunk, ahol 12 órát töltöttünk. 4 óra hosszat mondtam a vallomásomat töviről hegyire. Ezután 2 nappal kórházba vittek, mert teljesen magamon kívüli állapotban voltam, akkor fogtam fel igazán. Azután jártam pszichiáterhez, de semmit sem segített. Az ügyvédemnek viszont rengeteget köszönhetek, mert ő volt az, aki rengeteget segített. A nyomozást már befejezték, a vádemelésre várunk, ha lesz egyáltalán. Én pedig próbálom túlélni a napjaimat. Továbbra is gyötörnek a rémálmok, a szégyenérzet, a harag magam iránt és a bűntudat, hogy lehet nem vagyok méltó arra, hogy életben maradtam. Nagyon megviselt, hogy Nórát is aznap erőszakolták meg, majd gyilkosság áldozata lett. Nem tudom, miért én maradtam életben. Egyszerűen nem tudom.."

XX-től kaptuk ezt a levelet:

"Üdvözlöm!!!!
Sajnos én is "túlélô" vagyok. Sajnálom, hogy régebben nem találtam erre az oldalra, pedig nagyon kerestem pár éve ilyet!
Szerencsére sikerült más fórumba kapaszkodnom akkor, és az is segített. Most kezdtem itt olvasgatni, bár most épp nincs felszínen bennem az ügy, így nem bírok, akarok belemélyedni.
Egy dolog jutott eszembe, ami hasznos lehet: látom, sok nôi önvédelmi tanfolyam van fent, egyre azonban felhívnám a figyelmet.... Aki velem, és sajnos nagyon sok más nôvel megtette épp, ami ellen az ilyen tanfolyamok szólnak, ô maga harcmûvész, és hirdet ô is ilyen tanfolyamot!!!!!! A neve XY, és a ZZ kerületi YYYY utcai edzô teremben tanít, és erôszakol... Remek kis pince helyiség, lehet torkod szakadtából visítani, amíg akarsz, sajnos a hang nem hagyja el a helyiséget. Sajnos amúgy is ez tekinthetô "pattern"-nek nála: a tanítványok közül mazsolázza ki a következô áldozatát, aki hisz neki, bízik benne feltétek nélkül, aki mesterként néz rá. sajnos én is egy edzés utáni közös vacsora, ivás után estem áldozatul, ahogyan többen is, mint késôbb kiderült.
Tehát hogy ô maga, vagy kollégája hirdessen ilyet, egyszerûen abszurdum.....
Szeretném ha ezt mások is tudnák, és eszükbe ne jusson odamenni!!!!!
Persze nem hiszem hogy a neve vagy a cím megjeleníthetô lenne, de valahogy kéne hogy a tudatában éljen a nôknek, hogy ott milyen veszély leselkedhet.
Nem tudom mi van az elkövetôvel, hisz legutóbb a rettegett tárgyaláson találkoztam vele, ahol is 2 év letöltendôt kapott "miattam", de nem tudom, vajon a fellebbezése sikerrel járt-e.  Szóval lehet hogy abszolút tárgytalan... De ha épp ülne is, a 2 év talán fél év múlva le is járna, ha akkor csukták volna be....
Szóval jó tudni.
(Sajnos én is hallottam hasonlót errôl az emberrôl, és még így is bíztam benne, kérdés nélkül....)
Köszönöm, és remélem valaki számára hasznos lesz ez!!!!
-Esetleg az olvasottak alapján nem ismerôs a történet???! Az a szomorú tapasztalatom, hogy elég sok nô fordult meg nála, aki így járt. Hátha itt is vannak... Talán jó lenne velük "beszélni". Nem tudom.
Üdv,

XX"

Sajnos a Zugügyvéd korábbi kérdésünkre reagálva azt mondta, hogy az elkövető adatait nem lehet nyilvánosságra hozni. Amit viszont megtehetek: van egy nagyon jó feminista önvédelmi tréningünk, amit minden kedden csinálnak a lányok. A tréningen KIZÁRÓLAG NŐK vesznek részt, pontos idő-helyszín nálam és Parlagfűzőnél. Ha nem hozzánk akarsz járni, de szeretnéd tudni, hogy az edzőterem, amit kiválasztottál, nem ennek az elkövetőnek az edzőterme, küldj egy e-mailt.

Van egy könyv, amit minden fiatalnak el kellene olvasnia ahhoz, hogy meg tudja védeni magát akár a szexuális, akár a más jellegű támadásoktól. Elsősorban kamaszoknak szól, de ugyanilyen hasznos lehet azoknak a felnőtteknek, akik félnek, hogy bántani fogják őket, és akikkel már történt szexuális visszaélés. Ezt az önsegítő könyvet ismertetném most röviden.

Először is, tisztában kell lennünk azzal, mi számít szexuális visszaélésnek. A szerző szerint „Ha rettegést, félelmet, megdöbbenést, megaláztatást, undort, vagy akár csak idegenkedést érzel, akkor szexuális visszaélés történt veled.” A bántalmazásnak különböző fajtái vannak, ezek a következők: zaklatás (elsősorban szóban történik), molesztálás (amikor hozzád is érnek), nemi erőszak, incesztus. Minden 3. nemi erőszak otthon, vagy a lakásunk közelében történik, amikor a szokásos óvintézkedések nem feltétlenül használnak. Ezért van szükség az önvédelem megtanulására, de sok szülő tévesen azt gondolja, hogy ezekről a dolgokról jobb nem bezsélni, mert „nem illik”, „száműzi a boldog gyerekkort”. Pedig anélkül is megvédhetjük magunkat, hogy üldözési mánia alakulna ki bennünk. Lehet, hogy az önvédelmi tanfolyam elvégzése után jobban félünk, mint előtte, de ez az érzés idővel elmúlik, és magabiztosakká válunk.

A szerző többször is hangsúlyozza, hogy senki sem hibáztatható azért, ha támadás éri, hiszen bárkivel megtörténhet. Csak a támadó felelős a szexuáliis visszaélésért, de emellett fontos tudnunk: mi is tehetünk dolgokat annak érdekében, hogy elkerüljük, vagy megakadályozzuk a molesztálást, a nemi erőszakot. Könnyen le lehetne vonni ezek alapján azt a következtetést, hogy ha elkerülhető a támadás, miért nem teszünk meg mindent ellene? Miért történt meg velünk mégis, miért nem védekeztünk? A könyv arra is figyel, hogy ne kezdjük el hibáztatni magunkat, hiszen az önvédelem csak egy eszköz, nem garancia, és akkor sem alkalmazható minden helyzetben, ha teljesen a birtokában vagyunk.

Szó van az elkövetőkről is, akiket négy nagyobb csoportba lehet sorolni:

1. Azok, akikárkit molesztálnak, ha alkalmuk van rá. Van, aki az egyik nemet részesíti előnyben, de van, akinek mindegy.
2. Akik csak gyereket molesztálnak.
3. Azok a férfiak és nők, akik saját családtagjaikat molesztálják.
4. Azok a fiúk, akik barátnőjüket, alkalmi partnerüket molesztálják vagy erőszakolják meg.

És hogy miért válik valaki elkövetővé? Erre is vannak magyarázatok, de nem eshetünk abba a hibába, hogy ezek alapján felmentjük őket. Lehet, hogy gyerekkorában molesztálták, vagy sok erőszakot látott; a bántalmazás segít neki, hogy nagynak és erősnek érezze magát. Az elkövetőt segíti a társadalom nőkről kialakított képe (még maguk a nők is sokszor áldozathibáztatóak!), a különböző tévhitek (pl. ha valaki nemet mond, nem gondolja komolyan), a szexualitással kapcsolatos kettős értékrend (más vonatkozik a fiúkra, mint a lányokra).

Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni magukat, tudnunk el azt is, milyen, a szexhez kapcsolódó jogaink és kötelességeink vannak, mert ez sokak számára nem evidens. Pl. jogunk van nemet mondani bármikor, vagy jogunk van az erotikus fantáziáláshoz;  kötelességünk, hogy figyeljünk a partnerünk érzéseire, tiszteljük őt. Fontos, hogy mielőtt valakivel megismerkedünk, eldöntjük, mennyire engedjük közel, hallgatunk a megérzéseinkre. A könyv különböző tanácsokkal is ellát ezzel kapcsolatban: pl. „Ha olyanokkal vagy, akiket nem ismersz, ne igyál sokat, és ne drogozz”, „Nem kell zavarban lenned, ha visszautasítod valakinek az ajánlatát, aki nem tetszik.” Kiderül, hogy bizonyos esetekben pusztán a határozottság, az engedelmesség megtagadása is segít.

A könyv külön fejezetekben foglalkozik a szabadban, illetve a zárt térben történő önvédelemmel. Nemcsak a szexuális zaklatástól, de pl. attól is segít megvédeni magunkat, hogy az utcán vagy nyilvános helyen kiraboljanak. Az önvédelem része a tudatosság, a  menekülés, a felkészülés, vagy az, hogy bízunk a megérzéseinkben. Fontos tudni, hogy nem kell nagy testi erő önmagunk megvédéséhez! Hasznos lehet az „erőkiáltás”, mert megdöbbenti a támadót, és segítséget lehet hívni; a futás (ha van rá lehetőség), a támadóval való beszélgetés (pl.ha megfenyegetjük, hogy nem tartjuk titokban a tettét, akkor egy fontos eszközétől fosztjuk meg). A  testi önvédelem néhány technikáját is elsajátíthatjuk rövid leírások és rajzok segítségével.

Végül szó van arról is, mit tehetünk, ha nemi erőszak áldozatává váltunk. A szégyen, a halálfélelem, a megőrüléstől való rettegés feldolgozásához is tanácsokat ad a szerző, nem pótolva ezzel a szakmai segítséget; és kiderül, hogyan lehet feljelentést tenni vagy látleletet készítttetni. Az utolsó fejezet pedig azoknak a szülőknek szól, akik hajlandóak tenni valamit gyerekeik védelmében.

A könyv: Helen Benedict (2004): Csak okosan! Önvédelem kamaszoknak. Háttér Kiadó-NANE Egyesület, Budapest.

Kedves Lányok,

nagyon szeretlek titeket, de úgy érzem, hogy mindaz, amit csinálok, felfalja az életemet.

Nem megyek el hosszú időre, de úgy érzem, hogy ahhoz, hogy kicsit visszanyerjem a saját életem feletti uralmat, és hogy tényleg azzal foglalkozzom, ami a legfontosabb (magammal), ahhoz nem elég, ha takarékra veszem a többi tevékenységemet (mert úgysem bírom ki), hanem egy időre teljesen abba kell hagynom mindent, amit csinálok.

Parlagfűző addig is nézni fogja a postát, szűrni a kommenteket, és remélem, hogy a gyakori kommentelők jó tanácsokat tudnak adni az új tagoknak.

Vigyázzatok magatokra.

Üdv, Selkt

Ahogy arról már több ízben írtam, az afrikai kontinensen belül a Dél-Afrikai Köztársaságban követik el a napvilágra került nemi erőszakok egy rendkívül jelentős hányadát, de még világszinten is magas az ilyen bűncselekmények aránya itt. A legtöbbször nők ellen elkövetett ilyen bűnesetek száma évről-évre folyamatosan nő, a világ "nemi erőszak fővárosának" tartott Johannesburgban egyértelmű a bandatevékenység terjedése és az efféle cselekmények számának növekedése közötti összefüggés.

A www.megerőszakoltak.blog.hu jogászokat keres.

Elvárások:

-büntetőjogi / bírósági területen tapasztalat (szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban bírósági, ügyészségi, rendőrségi tapasztalat előny)

-szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban elkövető-hibáztató attitűd

-jogi szakvizsga megléte

-túlélők számára e-mailben, anonim módon történő  ingyenes tanácsadás, ügyük figyelemmel kísérése

-személyes felelősség vállalása a tanácsokért, mert ez a túlélők számára egyáltalán nem vicc, hanem kőkeményen vérre megy

Juttatások:

-jó karma, örök hála, mert pénzünk nincs, nem vagyunk semmilyen szervezet, mindenki önkéntes terézanya nálunk.

Sajnos muszáj jogi segítséget kérnünk, mert belefutottunk egy olyan ügybe, ahol már kőkeményen törvény szerint kell eljárnunk, és nem engedhetünk meg magunknak egyetlen rossz lépést sem.

Kedves Levélírók,

mivel minden levélben látjuk, hogy sokan saját e-mail címetekről írtok nekünk, külön kéritek, hogy a nevetek ne szerepeljen a posztban. Ettől nem kell félni, MINDEN TÖRTÉNET CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG KEZDŐBETŰVEL jelenik meg. Kivétel nélkül. Az anonimitás rendkívül fontos nálunk, azt hiszem, nem kell külön emlegetnem, miért.

Azt hiszem, nem szükséges külön elmondani, de azért megteszem: az, hogy egy kislány 12-14 évesen "felnőtt" testtel rendelkezik, nem jogosít fel egyetlen elkövetőt sem, hogy megerőszakolja, majd azzal mentegesse magát, hogy dehát úgy néz ki, mint egy felnőtt nő.

Ugyanez vonatkozik a pedofilokra is: az, hogy a gyerek élvezi a simogatást (mert minden normális emberi lény élvezi a simogatást, ez így van bekódolva az idegeinkbe, és a neuronjainkba), abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az erőszak, vagy zaklatás nem okoz KONKRÉT FIZIKAI FÁJDALMAT, attól az még pedofília, szexuális bántalmazás, visszaélés és súlyos károkat okoz a gyereknek, és büntetendő cselekmény. És a felnőttnek kell, hogy legyen annyi önkontrollja, hogy nem tesz ilyesmit. Ha nincs, akkor nem több egy ösztönvezérelt állatnál, amit ki kell vonni a társadalomból, mert közveszélyes.

Azt hiszem, J-nek szerencséje volt, mert mint látjuk az események folyamatát, a pedofil először csak ruhán keresztül tapogatta, majd meztelenül is meg akarta nézni. Ilyenkor általában próbálgatják, hogy milyen messzire mehetnek el. A folyamat általában azzal folytatódik, hogy az elkövető megpróbálja rávenni a gyereket, hogy fogja meg a nemi szervét, vagy ő fogja meg a gyerekét, megpróbálja orális aktusra rávenni, még rosszabb esetben a gyerek testnyílásaiba dug dolgokat, vagy behatolással is megerőszakolja. A folyamat csúcsa, amikor az elkövető már csak azzal tudja magát ingerelni, hogy kínozza a gyereket szexuális erőszak közben, megkötözi, fizikálisan bántalmazza, megveri, vagdossa, égeti, cigarettacsikket nyom el a testén, a bántalmazásokról képeket, vagy videót készít, azokat más pedofilokkal is megosztja, és nem ritkán, hogy ne tudjon ellene vallani az áldozat, elrabolja, és megöli.

Tehát ne legyenek a pedofilokkal kapcsolatban "Nabokov: Lolita"-féle illúzióink.

És hogy mennyire súlyos a helyzet Magyarországon a pedofília és a nemi erőszak elhallgatottságával, csendes társadalmi össznépi támogatottságával kapcsolatban: 

http://img.index.hu/cikkepek/0905/belfold/cegkomplexus.pdf

2. oldal, 3. oszlop, 11. sor:

"A Pedofília Szolgáltató BT. négy!!! évig "szolgáltatott" (Egyéb személyi szolgáltatás, egyéb közösségi!!! jellegű szolgáltatás) teljes megelégedésre."

Hát nem tudom, vajon mi járhatott a cégbírósági ügyintézőnek a fejében, aki ezt bejegyezte, és nem talált benne semmi különöset?